rés a présen: Mik voltak a szegedi MASZK Egyesület idei projektjei?
Martinkovics Katalin: 1991 óta minden évben volt THEALTER – bár a fesztiválnak csak 1994 óta ez a neve –, és 1992 óta működtetjük befogadó színházként a szegedi Régi Zsinagógát. De 2014-ben létrehoztuk a Megálló Közösségi Házat és Szeged első közösségi kertjét – itt is közösséget építünk, kultúrát közvetítünk. Júniusban végre kinyithattunk, kertmozi, jógaórák, ovis balett is szerepel újra a kínálatban, igyekszünk lassanként visszatérni a szokásos, változatos működéshez, nyárra társasjátéktábort is tervezünk. Június 19-én a Megálló volt az egyik helyszíne az első Tricikli Fesztiválnak is. A hónap végén az Amnesty International emberi jogi módszertani továbbképzését kínáljuk pedagógusok és fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára, és újraindult a TASZ jogsegély-szolgáltatása is. Kevésbé látványosan, de szegedi, görög és német partnerekkel áprilisban elindult új projektünk, a Fast Art Slow Fashion is, amelyben a fast fashion és a fenntarthatóság környezeti, társadalmi és gazdasági hatásaival foglalkozunk, és amelyben elsősorban digitális tartalmakkal igyekszünk a tudatosságot növelni, minél több fiatalt elérni.
rap: Milyen hozadékuk volt a legutóbbi lezárások alatti online tevékenységeknek?
MK: Februárban retroMASZK címmel indítottunk programot: 12 előadást vetítettünk online, korábbi koprodukciós előadásokat és archivált felvételeket a 90-es évek elejéről. Az elmúlt hónapban pedig 14 előadást mutattunk be a Túlélősó keretében. Ezek többségében a Régi Zsinagógában frissen készült, saját felvételek voltak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
