ZSINÓRPADLÁS – interjú

„Míg áll a ház”

Molnár Piroska színész

Színház

A magyar színjátszás e kétségtelen nagyasszonyával ezúttal generációk találkozásáról, életösszegzésről, a kaposvári évekről, filmezésről és sorozatforgatásról beszélgettünk, de szó esett arról is, hogy miért áll ki a fontos ügyek mellett.

Magyar Narancs: Legendás és lankadatlannak tűnő a munkabírása. Most épp kilenc futó előadása van, közben forgat is. Hogy bírja?

Molnár Piroska: Most éppen egyre fogy az energiám. De talán ez a korán jött ősz is hozzájárul ahhoz, hogy az ember kicsit elkedvetlenedjen. Már nagyon várom a napokat, amelyeket végig tudok pihenni, és legfeljebb este van dolgom, vagy akkor sem. Nincs mese, az életkor meghatározza az ember fizikai és állóképességét. Most a térdem hál’ istennek egész jó, őssejtinjekciókat kapok rá, úgy tűnik, kezd rendbe jönni.

MN: Élvezi még, amit csinál?

MP: Szeretek dolgozni, nincs legjobb meg legrosszabb szerep. Ami éppen van, azt szeretem, vagy azt a kötelességemet teljesítem, de kedvencem semmiben sincs, ahogy ételben, úgy szerepben sem.

MN: A kötelességtudatot rendre hangsúlyozza.

MP: Hát igen, ha az ember meg van áldva vagy verve – nézőpont kérdése – valamilyen képességgel, az kötelességtudattal is jár. Ha valamit elvállalok, akkor azt ezer százalékig megpróbálom teljesíteni, így működöm. Van, amikor nagyon összejönnek a munkák, besűrűsödik az élet, olyankor nagyon észnél kell lenni. De megpróbálom úgy beosztani az időmet, hogy mindig mindenre jusson elég.

MN: Tud nemet is mondani felkérésekre?

MP: Van, amikor tudok. Ha épp nem érek rá, vagy olyan a szerep, amiről azt érzem, hogy nem nekem kellene megcsinálni.

MN: Huszonhét éve megy a Bors néni a Kolibriben, több mint 500 előadás van a hátuk mögött. Ez elképesztően sok. Hogyhogy ennyi ideje játsszák?

MP: Mindig születnek újabb és újabb gyerekek… Ez a 28. évad, de most fél évig szüneteltetjük, meglátjuk, hogy a második félévbe be lehet-e iktatni, de az is lehet, hogy most kimarad egy év.

MN: Nem unják még?

MP: Olyan nincs, hogy az ember a színházban megun valamit. Több darab, amelyben játszom, megélt már szép előadásszámot: a Rózsavölgyiben az egyik munkám a 150. előadás körül jár, de a Tháliában is játszom egy darabban, az 195-ször ment. Pont az a színészi munkánk lényege, hogy minden alkalommal új előadás szülessen.

MN: Megjelent nem olyan rég egy könyv az életéről, amely a Bíró Krisztával folytatott beszélgetésén alapul.

MP: A 75. születésnapomra tisztelt meg a Corvina Kiadó ezzel a beszélgetős könyvvel. Hónapokon át találkoztunk Krisztával, aztán ő megszerkesztette a beszélgetéseinket, és csodálatos lett az eredmény. Több mint 50 éve vagyok a pályán, volt miről mesélnem. Persze csak egy bizonyos határon belül, vigyáztam, nehogy elmenjünk a bulvár irányába.

 
Fotó: Palágyi Barbara 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.