ZSINÓRPADLÁS – interjú

„Míg áll a ház”

Molnár Piroska színész

Színház

A magyar színjátszás e kétségtelen nagyasszonyával ezúttal generációk találkozásáról, életösszegzésről, a kaposvári évekről, filmezésről és sorozatforgatásról beszélgettünk, de szó esett arról is, hogy miért áll ki a fontos ügyek mellett.

Magyar Narancs: Legendás és lankadatlannak tűnő a munkabírása. Most épp kilenc futó előadása van, közben forgat is. Hogy bírja?

Molnár Piroska: Most éppen egyre fogy az energiám. De talán ez a korán jött ősz is hozzájárul ahhoz, hogy az ember kicsit elkedvetlenedjen. Már nagyon várom a napokat, amelyeket végig tudok pihenni, és legfeljebb este van dolgom, vagy akkor sem. Nincs mese, az életkor meghatározza az ember fizikai és állóképességét. Most a térdem hál’ istennek egész jó, őssejtinjekciókat kapok rá, úgy tűnik, kezd rendbe jönni.

MN: Élvezi még, amit csinál?

MP: Szeretek dolgozni, nincs legjobb meg legrosszabb szerep. Ami éppen van, azt szeretem, vagy azt a kötelességemet teljesítem, de kedvencem semmiben sincs, ahogy ételben, úgy szerepben sem.

MN: A kötelességtudatot rendre hangsúlyozza.

MP: Hát igen, ha az ember meg van áldva vagy verve – nézőpont kérdése – valamilyen képességgel, az kötelességtudattal is jár. Ha valamit elvállalok, akkor azt ezer százalékig megpróbálom teljesíteni, így működöm. Van, amikor nagyon összejönnek a munkák, besűrűsödik az élet, olyankor nagyon észnél kell lenni. De megpróbálom úgy beosztani az időmet, hogy mindig mindenre jusson elég.

MN: Tud nemet is mondani felkérésekre?

MP: Van, amikor tudok. Ha épp nem érek rá, vagy olyan a szerep, amiről azt érzem, hogy nem nekem kellene megcsinálni.

MN: Huszonhét éve megy a Bors néni a Kolibriben, több mint 500 előadás van a hátuk mögött. Ez elképesztően sok. Hogyhogy ennyi ideje játsszák?

MP: Mindig születnek újabb és újabb gyerekek… Ez a 28. évad, de most fél évig szüneteltetjük, meglátjuk, hogy a második félévbe be lehet-e iktatni, de az is lehet, hogy most kimarad egy év.

MN: Nem unják még?

MP: Olyan nincs, hogy az ember a színházban megun valamit. Több darab, amelyben játszom, megélt már szép előadásszámot: a Rózsavölgyiben az egyik munkám a 150. előadás körül jár, de a Tháliában is játszom egy darabban, az 195-ször ment. Pont az a színészi munkánk lényege, hogy minden alkalommal új előadás szülessen.

MN: Megjelent nem olyan rég egy könyv az életéről, amely a Bíró Krisztával folytatott beszélgetésén alapul.

MP: A 75. születésnapomra tisztelt meg a Corvina Kiadó ezzel a beszélgetős könyvvel. Hónapokon át találkoztunk Krisztával, aztán ő megszerkesztette a beszélgetéseinket, és csodálatos lett az eredmény. Több mint 50 éve vagyok a pályán, volt miről mesélnem. Persze csak egy bizonyos határon belül, vigyáztam, nehogy elmenjünk a bulvár irányába.

 
Fotó: Palágyi Barbara 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.