ZSINÓRPADLÁS – interjú

„Míg áll a ház”

Molnár Piroska színész

Színház

A magyar színjátszás e kétségtelen nagyasszonyával ezúttal generációk találkozásáról, életösszegzésről, a kaposvári évekről, filmezésről és sorozatforgatásról beszélgettünk, de szó esett arról is, hogy miért áll ki a fontos ügyek mellett.

Magyar Narancs: Legendás és lankadatlannak tűnő a munkabírása. Most épp kilenc futó előadása van, közben forgat is. Hogy bírja?

Molnár Piroska: Most éppen egyre fogy az energiám. De talán ez a korán jött ősz is hozzájárul ahhoz, hogy az ember kicsit elkedvetlenedjen. Már nagyon várom a napokat, amelyeket végig tudok pihenni, és legfeljebb este van dolgom, vagy akkor sem. Nincs mese, az életkor meghatározza az ember fizikai és állóképességét. Most a térdem hál’ istennek egész jó, őssejtinjekciókat kapok rá, úgy tűnik, kezd rendbe jönni.

MN: Élvezi még, amit csinál?

MP: Szeretek dolgozni, nincs legjobb meg legrosszabb szerep. Ami éppen van, azt szeretem, vagy azt a kötelességemet teljesítem, de kedvencem semmiben sincs, ahogy ételben, úgy szerepben sem.

MN: A kötelességtudatot rendre hangsúlyozza.

MP: Hát igen, ha az ember meg van áldva vagy verve – nézőpont kérdése – valamilyen képességgel, az kötelességtudattal is jár. Ha valamit elvállalok, akkor azt ezer százalékig megpróbálom teljesíteni, így működöm. Van, amikor nagyon összejönnek a munkák, besűrűsödik az élet, olyankor nagyon észnél kell lenni. De megpróbálom úgy beosztani az időmet, hogy mindig mindenre jusson elég.

MN: Tud nemet is mondani felkérésekre?

MP: Van, amikor tudok. Ha épp nem érek rá, vagy olyan a szerep, amiről azt érzem, hogy nem nekem kellene megcsinálni.

MN: Huszonhét éve megy a Bors néni a Kolibriben, több mint 500 előadás van a hátuk mögött. Ez elképesztően sok. Hogyhogy ennyi ideje játsszák?

MP: Mindig születnek újabb és újabb gyerekek… Ez a 28. évad, de most fél évig szüneteltetjük, meglátjuk, hogy a második félévbe be lehet-e iktatni, de az is lehet, hogy most kimarad egy év.

MN: Nem unják még?

MP: Olyan nincs, hogy az ember a színházban megun valamit. Több darab, amelyben játszom, megélt már szép előadásszámot: a Rózsavölgyiben az egyik munkám a 150. előadás körül jár, de a Tháliában is játszom egy darabban, az 195-ször ment. Pont az a színészi munkánk lényege, hogy minden alkalommal új előadás szülessen.

MN: Megjelent nem olyan rég egy könyv az életéről, amely a Bíró Krisztával folytatott beszélgetésén alapul.

MP: A 75. születésnapomra tisztelt meg a Corvina Kiadó ezzel a beszélgetős könyvvel. Hónapokon át találkoztunk Krisztával, aztán ő megszerkesztette a beszélgetéseinket, és csodálatos lett az eredmény. Több mint 50 éve vagyok a pályán, volt miről mesélnem. Persze csak egy bizonyos határon belül, vigyáztam, nehogy elmenjünk a bulvár irányába.

 
Fotó: Palágyi Barbara 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.