ZSINÓRPADLÁS – interjú

„Míg áll a ház”

Molnár Piroska színész

Színház

A magyar színjátszás e kétségtelen nagyasszonyával ezúttal generációk találkozásáról, életösszegzésről, a kaposvári évekről, filmezésről és sorozatforgatásról beszélgettünk, de szó esett arról is, hogy miért áll ki a fontos ügyek mellett.

Magyar Narancs: Legendás és lankadatlannak tűnő a munkabírása. Most épp kilenc futó előadása van, közben forgat is. Hogy bírja?

Molnár Piroska: Most éppen egyre fogy az energiám. De talán ez a korán jött ősz is hozzájárul ahhoz, hogy az ember kicsit elkedvetlenedjen. Már nagyon várom a napokat, amelyeket végig tudok pihenni, és legfeljebb este van dolgom, vagy akkor sem. Nincs mese, az életkor meghatározza az ember fizikai és állóképességét. Most a térdem hál’ istennek egész jó, őssejtinjekciókat kapok rá, úgy tűnik, kezd rendbe jönni.

MN: Élvezi még, amit csinál?

MP: Szeretek dolgozni, nincs legjobb meg legrosszabb szerep. Ami éppen van, azt szeretem, vagy azt a kötelességemet teljesítem, de kedvencem semmiben sincs, ahogy ételben, úgy szerepben sem.

MN: A kötelességtudatot rendre hangsúlyozza.

MP: Hát igen, ha az ember meg van áldva vagy verve – nézőpont kérdése – valamilyen képességgel, az kötelességtudattal is jár. Ha valamit elvállalok, akkor azt ezer százalékig megpróbálom teljesíteni, így működöm. Van, amikor nagyon összejönnek a munkák, besűrűsödik az élet, olyankor nagyon észnél kell lenni. De megpróbálom úgy beosztani az időmet, hogy mindig mindenre jusson elég.

MN: Tud nemet is mondani felkérésekre?

MP: Van, amikor tudok. Ha épp nem érek rá, vagy olyan a szerep, amiről azt érzem, hogy nem nekem kellene megcsinálni.

MN: Huszonhét éve megy a Bors néni a Kolibriben, több mint 500 előadás van a hátuk mögött. Ez elképesztően sok. Hogyhogy ennyi ideje játsszák?

MP: Mindig születnek újabb és újabb gyerekek… Ez a 28. évad, de most fél évig szüneteltetjük, meglátjuk, hogy a második félévbe be lehet-e iktatni, de az is lehet, hogy most kimarad egy év.

MN: Nem unják még?

MP: Olyan nincs, hogy az ember a színházban megun valamit. Több darab, amelyben játszom, megélt már szép előadásszámot: a Rózsavölgyiben az egyik munkám a 150. előadás körül jár, de a Tháliában is játszom egy darabban, az 195-ször ment. Pont az a színészi munkánk lényege, hogy minden alkalommal új előadás szülessen.

MN: Megjelent nem olyan rég egy könyv az életéről, amely a Bíró Krisztával folytatott beszélgetésén alapul.

MP: A 75. születésnapomra tisztelt meg a Corvina Kiadó ezzel a beszélgetős könyvvel. Hónapokon át találkoztunk Krisztával, aztán ő megszerkesztette a beszélgetéseinket, és csodálatos lett az eredmény. Több mint 50 éve vagyok a pályán, volt miről mesélnem. Persze csak egy bizonyos határon belül, vigyáztam, nehogy elmenjünk a bulvár irányába.

 
Fotó: Palágyi Barbara 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."