ZSINÓRPADLÁS – interjú

„Míg áll a ház”

Molnár Piroska színész

Színház

A magyar színjátszás e kétségtelen nagyasszonyával ezúttal generációk találkozásáról, életösszegzésről, a kaposvári évekről, filmezésről és sorozatforgatásról beszélgettünk, de szó esett arról is, hogy miért áll ki a fontos ügyek mellett.

Magyar Narancs: Legendás és lankadatlannak tűnő a munkabírása. Most épp kilenc futó előadása van, közben forgat is. Hogy bírja?

Molnár Piroska: Most éppen egyre fogy az energiám. De talán ez a korán jött ősz is hozzájárul ahhoz, hogy az ember kicsit elkedvetlenedjen. Már nagyon várom a napokat, amelyeket végig tudok pihenni, és legfeljebb este van dolgom, vagy akkor sem. Nincs mese, az életkor meghatározza az ember fizikai és állóképességét. Most a térdem hál’ istennek egész jó, őssejtinjekciókat kapok rá, úgy tűnik, kezd rendbe jönni.

MN: Élvezi még, amit csinál?

MP: Szeretek dolgozni, nincs legjobb meg legrosszabb szerep. Ami éppen van, azt szeretem, vagy azt a kötelességemet teljesítem, de kedvencem semmiben sincs, ahogy ételben, úgy szerepben sem.

MN: A kötelességtudatot rendre hangsúlyozza.

MP: Hát igen, ha az ember meg van áldva vagy verve – nézőpont kérdése – valamilyen képességgel, az kötelességtudattal is jár. Ha valamit elvállalok, akkor azt ezer százalékig megpróbálom teljesíteni, így működöm. Van, amikor nagyon összejönnek a munkák, besűrűsödik az élet, olyankor nagyon észnél kell lenni. De megpróbálom úgy beosztani az időmet, hogy mindig mindenre jusson elég.

MN: Tud nemet is mondani felkérésekre?

MP: Van, amikor tudok. Ha épp nem érek rá, vagy olyan a szerep, amiről azt érzem, hogy nem nekem kellene megcsinálni.

MN: Huszonhét éve megy a Bors néni a Kolibriben, több mint 500 előadás van a hátuk mögött. Ez elképesztően sok. Hogyhogy ennyi ideje játsszák?

MP: Mindig születnek újabb és újabb gyerekek… Ez a 28. évad, de most fél évig szüneteltetjük, meglátjuk, hogy a második félévbe be lehet-e iktatni, de az is lehet, hogy most kimarad egy év.

MN: Nem unják még?

MP: Olyan nincs, hogy az ember a színházban megun valamit. Több darab, amelyben játszom, megélt már szép előadásszámot: a Rózsavölgyiben az egyik munkám a 150. előadás körül jár, de a Tháliában is játszom egy darabban, az 195-ször ment. Pont az a színészi munkánk lényege, hogy minden alkalommal új előadás szülessen.

MN: Megjelent nem olyan rég egy könyv az életéről, amely a Bíró Krisztával folytatott beszélgetésén alapul.

MP: A 75. születésnapomra tisztelt meg a Corvina Kiadó ezzel a beszélgetős könyvvel. Hónapokon át találkoztunk Krisztával, aztán ő megszerkesztette a beszélgetéseinket, és csodálatos lett az eredmény. Több mint 50 éve vagyok a pályán, volt miről mesélnem. Persze csak egy bizonyos határon belül, vigyáztam, nehogy elmenjünk a bulvár irányába.

 
Fotó: Palágyi Barbara 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?