rés a présen

"Nagyon el lehet fáradni ebben az életformában"

Simkó Katalin színész

  • rés a présen
  • 2019. április 7.

Színház

Sokat köszönhet a Katonának, de egy idő után a független színházi világba vágyott. Az Árvácska címszereplőjével, Simkó Katalin színésznővel beszélgettünk.

rés a présen: Voltál kőszínházi tag is, de visszatértél a függetlenekhez. Megengedheti magának ezt egy színész ma?

Simkó Katalin: A legelső, szívemnek kedves és sok mindent meghatározó munkám a Katona József Színházban volt, ugyanakkor a főiskola elvégzése után nagyon vágytam rá, hogy megtapasztaljam a független színházi világot. Emlékszem arra az érzésre, hogy szeretnék valami olyat csinálni, ami nagyon új, ami kísérletező, kockázatos.

Az elmúlt tizenkét évben főleg ezen a területen dolgoztam és nagyon szeretem. Ez legtöbbször tudatos döntés volt a részemről, de amikor a véletlenek alakították a dolgokat, akkor is mindig erre sodort az élet. Ahogy múltak az évek, arra is rájöttem, hogy nagyon fontos és hasznos egy színésznek, ha mindenféle területet megtapasztal és nem olyan élesek a kontúrok a különböző helyek között. Bárhol, bármilyen színházi nyelven születhet értékes előadás, és ennek a fordítottja is igaz.

rap: Mely társulatokhoz kötődsz?

SK: Pillanatnyilag a Nézőművészeti Kft.-hez. De mély kötődés van bennem a Forte Társulathoz is, ahol nagyon sokat dolgoztam egy bizonyos időszakban. Néhány éve már csak egyetlen előadás van, amiben ott játszom. Nagyszerű találkozás volt még pl. a Vádli Alkalmi Színházi Társulással folytatott munka.

Simkó Katalin

Simkó Katalin

Fotó: Szarka Zoltán

A helyszínek közül pedig a Szkénét emelném ki, az a hely nekem olyan, mintha hazamennék, szerelmesen szeretem, ott volt eddig a legtöbb bemutatóm.

rap: Jelenleg milyen előadásokban láthatunk téged?

SK: A nagy füzetben a Szkénében, ami hatodik éve megy. és mostanában fogjuk a 100. előadást játszani. Szintén a Szkéné szervezésén belül megy a Soha senkinek. A B32-ben játsszuk a Testvérest című előadást a Nézőművészetivel. A B32 szervezésében egy kis szuterénben megy Madárka címmel a Másik Oldal színházi társulás első előadása tavasszal és ősszel, amikor elég meleg van, mert fűtetlen a helyiség. A Belvárosi Színházban a Kétely. A legfrissebb pedig az Árvácska a Trafóban a Dollár Papa Gyermekei társulattal.

Kulka Jánossal az Árvácskában

Kulka Jánossal az Árvácskában

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

rap: Melyek legfontosabb előadásaid?

SK: Tulajdonképpen minden munka fontos valamiért. De amik valamilyen komolyabb lépést jelentettek számomra, azok – nem teljes lista –: A vadkacsa, A tavasz ébredése, A nagy füzet, a Három nővér, a Soha senkinek, az Emberszag. Azt hiszem, szerencsém volt mindig, de mostanában sokszor gondolom, hogy jó lenne, ha kicsit több munkám lenne. Ötödik éve szabad­úszó vagyok, ezt tudatosan irányítottam így, nem is szeretnék egyelőre változtatni, de nagyon el lehet fáradni ebben az életformában. Kiszámíthatatlan anyagilag és szakmailag is.

rap: Készülsz bemutatóra mostanában?

SK: A következő tervezett bemutató A nagy vacsora című darab, Császi Ádám rendezésében, ez különböző okok miatt néhány hónapot tolódik. Egyébként rendkívül nagy a bizonytalanság most előttem, részben a tao megszüntetése és a helyén maradt megoldatlan űr miatt. De amíg vannak emberek, akik minden körülmények között színházat akarnak csinálni, addig lesz színház és lesz független színház is, ez biztos.

rap: Néha olyan vagy a színpadon, mintha lakna benned egy másik ember is. Ki lenne az, ha valóban így lenne?

SK: Én lennék… Kanga. És akkor lenne egy Zsebibabám. Az nagyon jó lenne.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.