rés a présen: Voltál kőszínházi tag is, de visszatértél a függetlenekhez. Megengedheti magának ezt egy színész ma?
Simkó Katalin: A legelső, szívemnek kedves és sok mindent meghatározó munkám a Katona József Színházban volt, ugyanakkor a főiskola elvégzése után nagyon vágytam rá, hogy megtapasztaljam a független színházi világot. Emlékszem arra az érzésre, hogy szeretnék valami olyat csinálni, ami nagyon új, ami kísérletező, kockázatos.
Az elmúlt tizenkét évben főleg ezen a területen dolgoztam és nagyon szeretem. Ez legtöbbször tudatos döntés volt a részemről, de amikor a véletlenek alakították a dolgokat, akkor is mindig erre sodort az élet. Ahogy múltak az évek, arra is rájöttem, hogy nagyon fontos és hasznos egy színésznek, ha mindenféle területet megtapasztal és nem olyan élesek a kontúrok a különböző helyek között. Bárhol, bármilyen színházi nyelven születhet értékes előadás, és ennek a fordítottja is igaz.
rap: Mely társulatokhoz kötődsz?
SK: Pillanatnyilag a Nézőművészeti Kft.-hez. De mély kötődés van bennem a Forte Társulathoz is, ahol nagyon sokat dolgoztam egy bizonyos időszakban. Néhány éve már csak egyetlen előadás van, amiben ott játszom. Nagyszerű találkozás volt még pl. a Vádli Alkalmi Színházi Társulással folytatott munka.
| ||
A helyszínek közül pedig a Szkénét emelném ki, az a hely nekem olyan, mintha hazamennék, szerelmesen szeretem, ott volt eddig a legtöbb bemutatóm.
rap: Jelenleg milyen előadásokban láthatunk téged?
SK: A nagy füzetben a Szkénében, ami hatodik éve megy. és mostanában fogjuk a 100. előadást játszani. Szintén a Szkéné szervezésén belül megy a Soha senkinek. A B32-ben játsszuk a Testvérest című előadást a Nézőművészetivel. A B32 szervezésében egy kis szuterénben megy Madárka címmel a Másik Oldal színházi társulás első előadása tavasszal és ősszel, amikor elég meleg van, mert fűtetlen a helyiség. A Belvárosi Színházban a Kétely. A legfrissebb pedig az Árvácska a Trafóban a Dollár Papa Gyermekei társulattal.
| ||
rap: Melyek legfontosabb előadásaid?
SK: Tulajdonképpen minden munka fontos valamiért. De amik valamilyen komolyabb lépést jelentettek számomra, azok – nem teljes lista –: A vadkacsa, A tavasz ébredése, A nagy füzet, a Három nővér, a Soha senkinek, az Emberszag. Azt hiszem, szerencsém volt mindig, de mostanában sokszor gondolom, hogy jó lenne, ha kicsit több munkám lenne. Ötödik éve szabadúszó vagyok, ezt tudatosan irányítottam így, nem is szeretnék egyelőre változtatni, de nagyon el lehet fáradni ebben az életformában. Kiszámíthatatlan anyagilag és szakmailag is.
rap: Készülsz bemutatóra mostanában?
SK: A következő tervezett bemutató A nagy vacsora című darab, Császi Ádám rendezésében, ez különböző okok miatt néhány hónapot tolódik. Egyébként rendkívül nagy a bizonytalanság most előttem, részben a tao megszüntetése és a helyén maradt megoldatlan űr miatt. De amíg vannak emberek, akik minden körülmények között színházat akarnak csinálni, addig lesz színház és lesz független színház is, ez biztos.
rap: Néha olyan vagy a színpadon, mintha lakna benned egy másik ember is. Ki lenne az, ha valóban így lenne?
SK: Én lennék… Kanga. És akkor lenne egy Zsebibabám. Az nagyon jó lenne.
