rés a présen

„Nem jó a közhangulat”

  • rés a présen
  • 2021. szeptember 22.

Színház

Bíró Árpád Levente író

rés a présen: Egy éve jelent meg Első felvonás című, öt egyfelvonásos drámát tartalmazó köteted. Volt előzménye?

Bíró Árpád Levente: Közhely, de amióta az eszemet tudom, foglalkoztat a színház, bár a színpad csak akkor lett az életem része, amikor csatlakoztam az újonnan szerveződő nagyváradi Szigligeti Színházhoz, először önkéntesként, majd munkatársként. Az első drámát középiskolás koromban írtam a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem pályázati felhívására, ezt később a nagyváradi Oberon Csőszínház nevű félamatőr társulat vitte színre. Ez a siker egészen felbujtott, és a drámaírásban hamar otthon éreztem magam. A Nagyváradon ért benyomások meghatározták az érdeklődésemet, így, bár végül sem színész, sem rendező, sem pedig dramaturg nem lettem, az egyetemi képzés alatt kerestem a lehetőségeket, hogy színházzal foglalkozzak. Kolozsvári egyetemistaként, majd azóta a nagyváradi színháznál eltöltött évek során sok jó és jó sok rossz színházat is láttam – ez a kettő edzette meg a színházi ízlésemet és látásmódomat.

rap: A dráma nem könyvnek készül. Foglalkoztál színházi szempontból is a szövegekkel?

BÁL: A színpadra állítás kérdésével sokáig nem foglalkoztam. Míg korábban a zárt, jól megírt szövegek érdekeltek, addig most azok a helyzetek foglalkoztatnak, amikor az író színpadi társalkotóként az adott helyzetre, társulatra reflektálva tud szöveget létrehozni. Ebből a szempontból a legizgalmasabb munka az volt, amikor az Ady-centenárium alkalmából egy nap alatt kellett egyfelvonásost írni, amelyet a következő nap a Szigligeti Társulat színművészei adtak elő. Az a jó színház, amely lebontja a negyedik falat, játszik a közönségével, és reflektál saját színháziságára. Vonzanak azok az alkotói folyamatok, ahol a rendezői, színészi, dramaturgi, szerzői szerepek összemosódnak. Tulajdonképpen ezt a kötetet sem önszántamból adtam ki, hanem Simon Judit kritikus és Szűcs László, az Új Várad Kulturális Folyóirat szerkesztője biztatására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.