rés a présen

„Nem jó a közhangulat”

  • rés a présen
  • 2021. szeptember 22.

Színház

Bíró Árpád Levente író

rés a présen: Egy éve jelent meg Első felvonás című, öt egyfelvonásos drámát tartalmazó köteted. Volt előzménye?

Bíró Árpád Levente: Közhely, de amióta az eszemet tudom, foglalkoztat a színház, bár a színpad csak akkor lett az életem része, amikor csatlakoztam az újonnan szerveződő nagyváradi Szigligeti Színházhoz, először önkéntesként, majd munkatársként. Az első drámát középiskolás koromban írtam a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem pályázati felhívására, ezt később a nagyváradi Oberon Csőszínház nevű félamatőr társulat vitte színre. Ez a siker egészen felbujtott, és a drámaírásban hamar otthon éreztem magam. A Nagyváradon ért benyomások meghatározták az érdeklődésemet, így, bár végül sem színész, sem rendező, sem pedig dramaturg nem lettem, az egyetemi képzés alatt kerestem a lehetőségeket, hogy színházzal foglalkozzak. Kolozsvári egyetemistaként, majd azóta a nagyváradi színháznál eltöltött évek során sok jó és jó sok rossz színházat is láttam – ez a kettő edzette meg a színházi ízlésemet és látásmódomat.

rap: A dráma nem könyvnek készül. Foglalkoztál színházi szempontból is a szövegekkel?

BÁL: A színpadra állítás kérdésével sokáig nem foglalkoztam. Míg korábban a zárt, jól megírt szövegek érdekeltek, addig most azok a helyzetek foglalkoztatnak, amikor az író színpadi társalkotóként az adott helyzetre, társulatra reflektálva tud szöveget létrehozni. Ebből a szempontból a legizgalmasabb munka az volt, amikor az Ady-centenárium alkalmából egy nap alatt kellett egyfelvonásost írni, amelyet a következő nap a Szigligeti Társulat színművészei adtak elő. Az a jó színház, amely lebontja a negyedik falat, játszik a közönségével, és reflektál saját színháziságára. Vonzanak azok az alkotói folyamatok, ahol a rendezői, színészi, dramaturgi, szerzői szerepek összemosódnak. Tulajdonképpen ezt a kötetet sem önszántamból adtam ki, hanem Simon Judit kritikus és Szűcs László, az Új Várad Kulturális Folyóirat szerkesztője biztatására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.