ZSINÓRPADLÁS - Bábszínház

Óriáscsecsemők tükre

Eye-catching

Színház

Felnőtteknek szóló bábszínházba menni nálunk még mindig inkább kuriózum, mint megszokott választás.

Pedig aki megtapasztalja, mennyi lehetőséget és szabadságot rejt ez a műfaj, hamar rákap az ízére. A Budapest Bábszínház és a vidéki bábszínházak is igyekeznek a gyerekelőadások mellett egy-egy felnőttet is bemutatni, vagy ha erre nincs lehetőségük, vendégelőadásként meghívni. A fiatal, független alkotók (például Lázár Helga, Kovács Domokos és Nagy Petra) munkáiból pedig kirajzolódik egy olyan vonal, amelyben a bábszínházat a mozgásszínházzal ötvözik.

Markó-Valentyik Anna „hagyományos” bábszínházi munkái mellett kis független műhelyük, a KL Színház keretében szintén készít ilyen előadásokat. A Polcz Alaine életéből és műveiből inspirálódó Alaine – Ideje a meghalásnak több díjat is nyert, és végigjárta vele az országot. Új előadását a Kabóca Bábszínház által szervezett I. Veszprémi Nemzetközi Felnőttbábfesztiválon mutatta be. (2010-ig egyébként létezett a műfajnak nemzetközi fesztiválja Pécsett, azonban az Európa Kulturális Fővárosa program végével kimúlt. Ezt a megszakadt hagyományt élesztették most újra Veszprémben.)

Az Eye-cathing (Szemet gyönyörködtető) nonverbális előadás, amelyet az alkotók fesztivál-előadásnak is neveznek, nyíltan felvállalva a célt, hogy nemzetközi porondon is szeretnének megmutatkozni. Az előadásnak nincs konkrét története, dramaturgiája a látványra és a néző képzeletére épít. Markó-Valentyik Anna testhez simuló fekete tréningszettben és fekete álarcban, guggoló helyzetben várja, hogy a nézők elhelyezkedjenek. A bábokat itt néhány szemgolyót megjelenítő ujjbáb jelenti (Boráros Szilárd munkái). A „díszlet” a művész ruhája és teste, Borlai Gergő zenéjére ezekkel a szemekkel teremt újabb és újabb figurákat, lényeket. Leveti a nadrágját, és a félig lehúzott nadrágszár hirtelen a báb testévé változik. A kidülledő szemek alatt a derekán lévő övtáskából egy béka feje és szája lesz. Az ujjai kezet és lábat adnak egy méltatlankodó kis „menő manónak”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”