Óriáscsecsemők tükre Eye-catching

Felnőtteknek szóló bábszínházba menni nálunk még mindig inkább kuriózum, mint megszokott választás.

Pedig aki megtapasztalja, mennyi lehetőséget és szabadságot rejt ez a műfaj, hamar rákap az ízére. A Budapest Bábszínház és a vidéki bábszínházak is igyekeznek a gyerekelőadások mellett egy-egy felnőttet is bemutatni, vagy ha erre nincs lehetőségük, vendégelőadásként meghívni. A fiatal, független alkotók (például Lázár Helga, Kovács Domokos és Nagy Petra) munkáiból pedig kirajzolódik egy olyan vonal, amelyben a bábszínházat a mozgásszínházzal ötvözik.

Markó-Valentyik Anna „hagyományos” bábszínházi munkái mellett kis független műhelyük, a KL Színház keretében szintén készít ilyen előadásokat. A Polcz Alaine életéből és műveiből inspirálódó Alaine – Ideje a meghalásnak több díjat is nyert, és végigjárta vele az országot. Új előadását a Kabóca Bábszínház által szervezett I. Veszprémi Nemzetközi Felnőttbábfesztiválon mutatta be. (2010-ig egyébként létezett a műfajnak nemzetközi fesztiválja Pécsett, azonban az Európa Kulturális Fővárosa program végével kimúlt. Ezt a megszakadt hagyományt élesztették most újra Veszprémben.)

Az Eye-cathing (Szemet gyönyörködtető) nonverbális előadás, amelyet az alkotók fesztivál-előadásnak is neveznek, nyíltan felvállalva a célt, hogy nemzetközi porondon is szeretnének megmutatkozni. Az előadásnak nincs konkrét története, dramaturgiája a látványra és a néző képzeletére épít. Markó-Valentyik Anna testhez simuló fekete tréningszettben és fekete álarcban, guggoló helyzetben várja, hogy a nézők elhelyezkedjenek. A bábokat itt néhány szemgolyót megjelenítő ujjbáb jelenti (Boráros Szilárd munkái). A „díszlet” a művész ruhája és teste, Borlai Gergő zenéjére ezekkel a szemekkel teremt újabb és újabb figurákat, lényeket. Leveti a nadrágját, és a félig lehúzott nadrágszár hirtelen a báb testévé változik. A kidülledő szemek alatt a derekán lévő övtáskából egy béka feje és szája lesz. Az ujjai kezet és lábat adnak egy méltatlankodó kis „menő manónak”.