ZSINÓRPADLÁS - Bábszínház

Óriáscsecsemők tükre Eye-catching

Színház

Felnőtteknek szóló bábszínházba menni nálunk még mindig inkább kuriózum, mint megszokott választás.

Pedig aki megtapasztalja, mennyi lehetőséget és szabadságot rejt ez a műfaj, hamar rákap az ízére. A Budapest Bábszínház és a vidéki bábszínházak is igyekeznek a gyerekelőadások mellett egy-egy felnőttet is bemutatni, vagy ha erre nincs lehetőségük, vendégelőadásként meghívni. A fiatal, független alkotók (például Lázár Helga, Kovács Domokos és Nagy Petra) munkáiból pedig kirajzolódik egy olyan vonal, amelyben a bábszínházat a mozgásszínházzal ötvözik.

Markó-Valentyik Anna „hagyományos” bábszínházi munkái mellett kis független műhelyük, a KL Színház keretében szintén készít ilyen előadásokat. A Polcz Alaine életéből és műveiből inspirálódó Alaine – Ideje a meghalásnak több díjat is nyert, és végigjárta vele az országot. Új előadását a Kabóca Bábszínház által szervezett I. Veszprémi Nemzetközi Felnőttbábfesztiválon mutatta be. (2010-ig egyébként létezett a műfajnak nemzetközi fesztiválja Pécsett, azonban az Európa Kulturális Fővárosa program végével kimúlt. Ezt a megszakadt hagyományt élesztették most újra Veszprémben.)

Az Eye-cathing (Szemet gyönyörködtető) nonverbális előadás, amelyet az alkotók fesztivál-előadásnak is neveznek, nyíltan felvállalva a célt, hogy nemzetközi porondon is szeretnének megmutatkozni. Az előadásnak nincs konkrét története, dramaturgiája a látványra és a néző képzeletére épít. Markó-Valentyik Anna testhez simuló fekete tréningszettben és fekete álarcban, guggoló helyzetben várja, hogy a nézők elhelyezkedjenek. A bábokat itt néhány szemgolyót megjelenítő ujjbáb jelenti (Boráros Szilárd munkái). A „díszlet” a művész ruhája és teste, Borlai Gergő zenéjére ezekkel a szemekkel teremt újabb és újabb figurákat, lényeket. Leveti a nadrágját, és a félig lehúzott nadrágszár hirtelen a báb testévé változik. A kidülledő szemek alatt a derekán lévő övtáskából egy béka feje és szája lesz. Az ujjai kezet és lábat adnak egy méltatlankodó kis „menő manónak”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Egy nácisztikus személyiség

Leni Riefenstahlt ellentmondásos filmrendezőnek szokták nevezni, aki kétségtelen, olykor egyenesen zseniálisnak aposztrofált tehetségét rossz célok szolgálatába állította, pedig a képlet nem olyan bonyolult: életében és művészetében következetesen vezérelte saját becsvágya.

A padlónál is lejjebb

Steven Knight nem kóborol messze a Peaky Blinders világától; az Ezer bokszütésben tekintetét változatlanul az erőszak mindenféle for­mái­ra, az általános kegyetlenkedés közepette szövődő véd- és dacszövetségekre és a személyes ambícióra szegezi.

„Vigyen a ló”

A fegyverkovács alakjához kapcsolódó historikus szimbólumhordozás és a villoni balladaírás jelenti a szerző új verseskötetének képi és vershagyományát.

Curtis, az etalon

A belvárosi kerületek nagykörúton túli, jó közlekedésű, de kevésbé frekventált részein található üzlethelyiségek jellege és profilja folyamatosan változik, elég csak a Rózsa utca–Aradi utca–Izabella utca–Andrássy út által határolt kicsiny rész egykori legendás helyeire gondolnunk.

„Állj, ki vagy?”

Csáki Judit az utóbbi években kevesebb színikritikát írt, ám annál többet beszélgetett. Három év alatt három portrékötete jelent meg: 2022-ben Csuja Imréről (Imi, ne csináld!), 2023-ban Alföldi Róbertről (Alföldi – rajtam nem múlt), legutóbb pedig Csehalmi Györgyről.