ZSINÓRPADLÁS

Őrült szenvedéllyel

Jean Cocteau: Rettenetes szülők

Színház

A szerelmi háromszög intézményére a szerző rátesz két lapáttal: kedélyünket szerelmi ötszöggel borzolja. A fiú beleszeret a bájos könyvkötőbe, akivel korábban már az apja is összeszűrte a levet. Az apukába hosszú évek óta szerelmes a felesége testvére, míg a feleség megszállottan odavan a saját fiáért. A sztereotípiát, miszerint a franciák a petite liaisonok rajongói, a darab remekül igazolja.

A komédia középpontjában Yvonne (Csarnóy Zsuzsa) és fia, Michel (Ember Márk) kapcsolata áll. Az anyában túlteng a birtoklási vágy. Minden pillanatban tudnia kell, mit csinál éppen és kivel a kisfia – ahogy azon a reggelen is, amikor bekapcsolódunk a párizsi család történetébe. Yvonne és nővére, Léonie (Udvarias Anna) azt taglalják, a fiúcska miért is nem aludt otthon. Michel huszonkét éves, de némi Ödipusz-komplexussal tetézve beleragadt az „anya pici fia” szerepbe, ahonnan most már azért szívesen kitörne, hiszen a szerelem mindent elsöpör, még a korábbi szerepeket is. Madeleine-be (Jeney Luca Viktória), rendes bohózathoz illően, az apa, Georges (Rancsó Dezső) szintén titkon szerelmes.

Yvonne szét van esve, az egészsége sem jó, családtagjai éberen vigyázzák. Főként a nővére, aki huszonhárom éve reménytelenül szerelmes a sógorába, mégsem fog rajta a lila köd. Nevelőnős a viselkedése, ahogy az öltözködése is: világos ingben és sötét zakóban, unalmasan járkál fel és alá. Amolyan álruhába öltözött Mary Poppins, akinek gardírozása nélkül a kis család valószínűleg már nem is élne. Léonie rezonőrnek is beillik, józansága jól ellenpontozza Yvonne bohóságát, oldja a feszültséget. A ruhák ügyesen, de nem tolakodóan illusztrálják a szereplők személyiségét. Madeleine egyszerű hippis ruhákat hord (valahogy így képzeljük Yvonne-t is fiatalon), de hamvasságának amúgy is minden jól állna. Az apa ugyanúgy kapaszkodik a divatba, mint a legtöbb, magára valamit is adó középkorú férfi, de egy fokkal (évtizeddel) mégis lemarad, míg Michel a fiatalemberek szokásos „minél lazább, annál jobban megválogatott” sármos stílusában veszi le a nőket a lábukról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.