Musical

Pikk-pakk

Mary Poppins

Színház

Disney és Cameron Mackintosh - ezt a sajátságos, ám egészében helytálló szerzőmegjelölést találjuk az esernyőjével repkedő csodás nevelőnő musicalmeséjének plakátján és egyéb reklámanyagain.

Valóban, leszámítva az 1996-ban elhunyt P. L. Travers írónőt, nyilvánvalóan leginkább a komplett Disney cégé az érdem, hogy Mary Poppins története meghódította a világot, és nemzedékek óta őrzi kedveltségét. Persze korántsem mindenütt egyenlő mértékben, hiszen ha őszinték akarunk lenni, a mai magyar nézők tömegeinek Mary Poppins csupán egy volt a mesék sorából. Gyermekkorunkban megnéztük Julie Andrews filmes jutalomjátékát, meghallgattuk Gábor Miklós rádiós felolvasássorozatát, s az esztrádműsorok rajongói párszor még Kállai Borit is láthatták a film leghíresebb dalának előadása közepette, ám úgy lehet, a mai harmincasok-negyvenesek számára mindez együtt is alig jelentett többet, mint, mondjuk, a Varjúdombi mesék.

S mégis, dacára a dacárandóknak, nemigen lehetett kétséges, hogy az 1964-es film után kerek negyven évvel színpadi musicallé formált sztori itt, Budapesten is sikert fog aratni. Mert ha előzetesen kelthetett is parányi aggodalmat a Madách Színház bemutatójának májusról szeptemberre való átcsúsztatása, azért a nagy West End- és Broadway-musicalek rendre biztos kézzel állíttatnak színpadra Szirtes Tamás színházában, és meghálálják az alkotói energia-befektetést. Most sem történt másként, s a megbízhatóságnak és a szakmai helytállásnak ez a fegyelmezett, üzemszerű működése legalább akkora csoda, mint amekkorát Mary Poppins nevelői munkája révén a londoni Banks család apraja, nagyja, valamint személyzete megtapasztal a szemeink előtt.

"Oblonszkijéknál teljes volt a zűrzavar" - szól az Anna Karenina ritkábban idézett második mondata, a boldog családok örök hasonlóságát a boldogtalanságok változatosságával szembeállító első mondat nyomában, s valami ilyesmi a helyzet a történet kezdetén George és Winifred Banks háztartásában is. Neveletlen, ám édes gyermekszínészek garázdálkodnak a házban, ahol a családalapításra magát a jelek szerint meglepően későn elszánó atya, Dunai Tamás egyre csak rendet és fegyelmet követelne nejétől és cselédségétől. Tudjuk, itt csak Mary Poppins segíthet, s még mielőtt elunnánk a várakozást, ott is terem a színpad kellős közepén Oroszlán Szonja - mintha csak a keleti szél fújta volna közibénk. S a történet innen szép rendben halad a filmből ismert nyomvonalon, néhány zenei és dramaturgiai dúsítással, valamint a legkevésbé gyermeklelkű fölnőttek számára is élvezhető módon.

"Abszolút hibátlan" - énekli magáról a nevelőnők gyöngye Bárány Ferenc magyar fordításában, ám félreértés ne essék, ugyanez a produkcióról a bemutató estéjén nem volt elmondható. Merthogy a szereposztás női vonala például jóval erőteljesebbnek és szerepre termettebbnek mutatkozott, mint a férfiak. A címszerepben Oroszlán Szonja valósággal kivirult a feladattól, hogy ezúttal nem - a részben alkalmasint önmaga által kitalált - hosszú hajú közhelyet kell eljátszania: derűs határozottsága, energikus jelenléte és nem utolsósorban szépsége azokon a pontokon is zökkenőmentesen átsegítette, ahol a másik két szereposztás Maryje (Polyák Lilla és Mahó Andrea) vélelmezhetően előnyösebb vokális diszpozícióból indult. A második felvonásban betoppanó ellentéte, a méz helyett ricinussal fegyelmező, félelmes rém-nevelőnő, Sáfár Mónika pazarul rút figuráját elsöprő hanggal támasztja meg; Dobos Judit maga a szerepkörét gombszakadásig kitöltő szakácsnő; míg Gallusz Nikolett némi finomkodással, de azért ügyesen és igen muzikálisan játssza végig az egyenrangúságára rálelő bátortalan feleség szerepét. Árnyékukban Dunai Tamás leginkább prózai szorgalmával érvényesülhet, s a Mary segítőtársának fregoliszerepét alakító Sándor Dávid is leginkább sürgésével-forgásával tölti ki játékidejét. Igaz, a Bertit játszó színésznek jut a legnehezebb, dramaturgiailag roppant követelő feladat: ismétlődő daltöredékével összekötni a jeleneteket, ami részben az itt meglepően sutává váló magyar szöveg miatt eleve problematikus vállalkozásnak tekinthető. Egyedül a darab junior ágában fordul meg a felállás: Bauer Gergő mosolygós bája és botlást nem ismerő rutintalansága jócskán felülmúlja Patai Anna színpadi hamisságokban jártas játékát.

A méricskélést azonban a kritikus is csak mellékesen művelheti, ugyanis az előadás lendülete feledteti a fenntartásokat. Gusztusos és mutatós a díszlet meg a jelmez, Szirtes Tamás a non replica produkcióba még hálás kis játékokat is csempész (mondjuk, az ironikusan fellengző hangját újra megrezegtető Lőte Attila számára), s persze szokás szerint biztonságot sugárzik Silló István karmesteri teljesítménye. Valamint egészen nagyszerű Tihanyi Ákos koreográfiája: a két nagy táncos szám elementáris hatásának és szellemességének sokat köszönhet a teljes előadás. S amikor a nyugati szél végül a fejünk felett elrepíti Oroszlán Szonját, nem esik nehezünkre elismerni, hogy a Mary Poppins produkciója - a címszereplő szavajárásával élve - egészében "pikk-pakk", néhány részletében pedig egyenesen "szuperfenofrenetikomaxikapitális".

Madách Színház, szeptember 23.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.