Színház

Amióta néhány évvel ezelőtt elolvastam Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona két könyvét (Burokban születtem, Tüzes cipőben), nagyjából meg vagyok győződve arról, hogy ha ez a nő nem megy Kosztolányihoz feleségül, akkor a saját jogán lehetett volna igen jó író (és lehet, hogy boldogabb is, de ez más tészta - így azonban Kosztolányinak "ajándékozta" az Édes Anna alapötletét, bár ezt nyilván nem tette rosszul). Remek portréi a környezetében élő hírességekről és hírességnékről, jó szeme és jó stílusa azzá tehették volna. De nem így lett.

Színész, filmkészítő, színházi pedagógus, valamint a roma fiatalok integrációját segítő színházi társulat, a Karaván Művészeti Alapítvány motorja is. Tavaly volt tíz éve, hogy elindult a Karaván mint nonprofit színházi stúdió és előadásokat létrehozó, állandó játszóhellyel nem rendelkező műhely. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

A legfoglalkoztatottabb és legnépszerűbb színészek egyike vérbeli ripacsot kelt életre anyaszínháza, a Radnóti legfrissebb komédiájában. A Lars von Trier filmjén alapuló Főfőnök mellett az ismertség kezeléséről, a szakmai kudarcokról és az udvariaskodás hátulütőiről is beszélgettünk.

Pincemélyben, esetleg aluljáróban, fal mellett hever ócska matracon három hajléktalan. S mialatt szabatos és szakszerű mondatokban az ember egyedfejlődéséről ad frappáns összefoglalót Galambos Péter kellemes hangja, ők illusztrálják a mondatokat: egyikük félig fölemelkedik, vagyis erektál, lassan áll két lábra az igencsak kétes, ámbár megszokottan zaklatott éjszakai nyugalomból. Aztán emberré válnak mind, és kialakul a hierarchia, háromból már szépen futja rá - előbb az egyikük tojást reggelizik, másikuk kitörli a serpenyőt a maradék kiflivéggel, a harmadik már csak arrébb löki az üres serpenyőt. És mire felkerekednek, már ez a legutóbbi cipeli a motyó nagy részét, a másik egy keveset, a harmadik dölyfösen ballag. Majdnem kész a társadalom.

"Minden kezdet zenés" - olvasható a HOPPart Társulat tavasszal elő-bemutatott, októbertől műsorra kerülő, "Eljövök érted" - A kezdet című szappanopera-opera előadásának szórólapján. Ha visszatekintünk a most negyedik évadjának küszöbén álló társulat történetére, a mesébe illő kezdés számukra sem jelentett automatikus fennmaradást és könnyen jött sikert. Sőt,

Nyílik a színházi évad, nyitja az évadnyitó fesztivál; nyílnak a weblapok, az évados műsorfüzetek. Hogyan alakul ki egy szezon programja, ki vagy mi dönt a bemutatandó darabokról?

Nem a Várba, de nem is a Skanzenbe vinném el a rám bízott külföldit, mert nemcsak jelen, hanem elmúlt téveszméink felől is hitelesebben tájékozódna egy nyersebb kocsmában; de ha az illető tényleg kitartóan érdeklődik életünk különös viszonyai felől, akkor - nyelvtudás ide vagy oda - nyomban Pintér Béláéknál kezdenénk: mennénk a Szkénébe. Ott pedig mutatnám neki sorban: romastigma-árpádsáv (Szutyok), életveszélyes egészségügy (Kórház Bakony), cseles szervkereskedelem (Anyám orra), örökségvircsaft (Árva csillag). És ha a messziről jött ember nem iszkol el az első fapadossal, akkor dobnám csak a mélybe: jönne a Sütemények királynője a korántsem nosztalgikus 80-as éveivel, vagy a második világháborús munkaszolgálatosok küszködő nyomorába vezető Gyévuska. Hát, így élünk mi ezen a köztes, eurobalkáni vidéken, mondanám neki a végén; na ja, kellenek idegek hozzá.

Az alternatív társulatok még mindig ez évi működési költségüket, illetve annak kétharmadát várják, és a próbák szüneteiben a bizonytalan jövőről gondolkoznak.

A még üres Stúdió "K" barátságos előterében beszélgetünk; s noha nagy történeti áttekintést terveztem, mégis a jelen kellős közepébe zuhanunk: megjött az értesítés arról, hogy a kuratórium által megítélt működési támogatás kétharmadát megkapja a színház.

A "legendás Máté-osztály" tagja volt - ő az egykori évfolyam következő zsámbéki előadásának címszereplője. Nyolc éve az Örkény Színház művésze. Dalszövegei megannyi színházi előadásban elhangzottak, de kétszemélyes zenekarával, a Zu Sammennel is énekli őket.