ZSINÓRPADLÁS - Folyóirat

Olvasó kerestetik

A Látó szépirodalmi folyóirat drámaszámáról

Színház

Miközben tudjuk, milyen nehézségekkel küzdenek mind a független, mind a kőszínházi társulatok, talán nem az a színházi szféra legnagyobb kérdése, hogy olvasnak-e még az emberek leírt drámaszövegeket.

Ugyanakkor a drámaolvasás fontos lépcsőfok a színház megértéséhez, így mindenképpen problematikus, hogy pont a kortárs daraboknak nem nagyon maradt látható fóruma, pedig ha valami, akkor ezek a művek egészen biztosan hozzánk szeretnének szólni.

2011-ben még pislákolt néhányat a Rivalda, mely sorozat az 1969-es indulásától évadonként nyolc új magyar drámát jelentetett meg, sorozatszerkesztője pedig az 1986-os kötetig, azaz haláláig maga Kardos György volt, a Magvető Kiadó nagy hatalmú és ambivalens emlékezetű vezetője. A legelső összeállításban olyan drámák láttak napvilágot, mint Örkény Tótékja, Illyés Gyulától a Kegyenc, Görgey Gábor sikerdarabja, a Komámasszony, hol a stukker?, meg hát Darvas József méltán elfelejtett Zrínyije is.

A színházi kultúra rengeteget változott az­óta, a drámaalapú színházat sok tekintetben a rendezői színház váltotta fel, az utóbbi időben az interaktivitásra is nagy hangsúly került, lebomlottak a dobozszerű terek, a társadalmi reprezentativitást mintha inkább a kreativitás, a globális kérdések feszegetése és az intellektuális problémák játékba vonása váltotta volna le. Most azonban mintha megint elindult volna egy folyamat, amely a szövegalapú színházhoz vezet vissza. De egyértelműen másként járunk színházba, mint az előttünk járók tették mondjuk az első Rivalda megjelenési évében – és biztosan másként olvasunk drámákat is. Mindenekelőtt: sehogy. Ha könyvkiadói szakembereket faggatunk, hamar kiderül, drámakötetet eladni még a kortárs líra forgalmazásánál is nehezebb feladatnak tűnik. Nem is nagyon jelennek meg manapság drámakötetek, pedig azért még akadnak drámaírók. A Rivalda mellett a kortárs drámák forrása a Színház folyóirat drámamelléklete volt. A Színház 2023. év eleje óta megfelelő állami támogatás híján nem jelenik meg (online működik tovább), és ugyan az oldalukon elérhetők továbbra is friss kortárs darabok, ahhoz, hogy valaki onnan levadássza ezeket PDF-ben, majd otthon olvasgassa, már nagyon elszántnak kell lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.