ZSINÓRPADLÁS - Folyóirat

Olvasó kerestetik

A Látó szépirodalmi folyóirat drámaszámáról

Színház

Miközben tudjuk, milyen nehézségekkel küzdenek mind a független, mind a kőszínházi társulatok, talán nem az a színházi szféra legnagyobb kérdése, hogy olvasnak-e még az emberek leírt drámaszövegeket.

Ugyanakkor a drámaolvasás fontos lépcsőfok a színház megértéséhez, így mindenképpen problematikus, hogy pont a kortárs daraboknak nem nagyon maradt látható fóruma, pedig ha valami, akkor ezek a művek egészen biztosan hozzánk szeretnének szólni.

2011-ben még pislákolt néhányat a Rivalda, mely sorozat az 1969-es indulásától évadonként nyolc új magyar drámát jelentetett meg, sorozatszerkesztője pedig az 1986-os kötetig, azaz haláláig maga Kardos György volt, a Magvető Kiadó nagy hatalmú és ambivalens emlékezetű vezetője. A legelső összeállításban olyan drámák láttak napvilágot, mint Örkény Tótékja, Illyés Gyulától a Kegyenc, Görgey Gábor sikerdarabja, a Komámasszony, hol a stukker?, meg hát Darvas József méltán elfelejtett Zrínyije is.

A színházi kultúra rengeteget változott az­óta, a drámaalapú színházat sok tekintetben a rendezői színház váltotta fel, az utóbbi időben az interaktivitásra is nagy hangsúly került, lebomlottak a dobozszerű terek, a társadalmi reprezentativitást mintha inkább a kreativitás, a globális kérdések feszegetése és az intellektuális problémák játékba vonása váltotta volna le. Most azonban mintha megint elindult volna egy folyamat, amely a szövegalapú színházhoz vezet vissza. De egyértelműen másként járunk színházba, mint az előttünk járók tették mondjuk az első Rivalda megjelenési évében – és biztosan másként olvasunk drámákat is. Mindenekelőtt: sehogy. Ha könyvkiadói szakembereket faggatunk, hamar kiderül, drámakötetet eladni még a kortárs líra forgalmazásánál is nehezebb feladatnak tűnik. Nem is nagyon jelennek meg manapság drámakötetek, pedig azért még akadnak drámaírók. A Rivalda mellett a kortárs drámák forrása a Színház folyóirat drámamelléklete volt. A Színház 2023. év eleje óta megfelelő állami támogatás híján nem jelenik meg (online működik tovább), és ugyan az oldalukon elérhetők továbbra is friss kortárs darabok, ahhoz, hogy valaki onnan levadássza ezeket PDF-ben, majd otthon olvasgassa, már nagyon elszántnak kell lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.