ZSINÓRPADLÁS - Folyóirat

Olvasó kerestetik

A Látó szépirodalmi folyóirat drámaszámáról

Színház

Miközben tudjuk, milyen nehézségekkel küzdenek mind a független, mind a kőszínházi társulatok, talán nem az a színházi szféra legnagyobb kérdése, hogy olvasnak-e még az emberek leírt drámaszövegeket.

Ugyanakkor a drámaolvasás fontos lépcsőfok a színház megértéséhez, így mindenképpen problematikus, hogy pont a kortárs daraboknak nem nagyon maradt látható fóruma, pedig ha valami, akkor ezek a művek egészen biztosan hozzánk szeretnének szólni.

2011-ben még pislákolt néhányat a Rivalda, mely sorozat az 1969-es indulásától évadonként nyolc új magyar drámát jelentetett meg, sorozatszerkesztője pedig az 1986-os kötetig, azaz haláláig maga Kardos György volt, a Magvető Kiadó nagy hatalmú és ambivalens emlékezetű vezetője. A legelső összeállításban olyan drámák láttak napvilágot, mint Örkény Tótékja, Illyés Gyulától a Kegyenc, Görgey Gábor sikerdarabja, a Komámasszony, hol a stukker?, meg hát Darvas József méltán elfelejtett Zrínyije is.

A színházi kultúra rengeteget változott az­óta, a drámaalapú színházat sok tekintetben a rendezői színház váltotta fel, az utóbbi időben az interaktivitásra is nagy hangsúly került, lebomlottak a dobozszerű terek, a társadalmi reprezentativitást mintha inkább a kreativitás, a globális kérdések feszegetése és az intellektuális problémák játékba vonása váltotta volna le. Most azonban mintha megint elindult volna egy folyamat, amely a szövegalapú színházhoz vezet vissza. De egyértelműen másként járunk színházba, mint az előttünk járók tették mondjuk az első Rivalda megjelenési évében – és biztosan másként olvasunk drámákat is. Mindenekelőtt: sehogy. Ha könyvkiadói szakembereket faggatunk, hamar kiderül, drámakötetet eladni még a kortárs líra forgalmazásánál is nehezebb feladatnak tűnik. Nem is nagyon jelennek meg manapság drámakötetek, pedig azért még akadnak drámaírók. A Rivalda mellett a kortárs drámák forrása a Színház folyóirat drámamelléklete volt. A Színház 2023. év eleje óta megfelelő állami támogatás híján nem jelenik meg (online működik tovább), és ugyan az oldalukon elérhetők továbbra is friss kortárs darabok, ahhoz, hogy valaki onnan levadássza ezeket PDF-ben, majd otthon olvasgassa, már nagyon elszántnak kell lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.