olvasópróba

Történik egyszer Budapesten

Augusztus 20. után eldördül a színházi startpisztoly.

Az évadnyitókat követően próbálni kezdik az első bemutatókat, mi, nézők pedig szeptember végétől, október elejétől a bőség zavarával fogunk küzdeni. Most azonban még szélcsend van, használjuk ki, kutassunk fel néhány ritkán látható előadást!

Az újvidékiek Történt egyszer Újvidéken című zenés esztrádját nem is nagyon kell kutatni, helybe jön, a Városmajori Szabadtéri Színház vidéki és határon túli színházak előadásaiból válogató Szemle programjában láthatjuk majd.

A szerbiai magyar színházakban az utóbbi egy-két évben nagy volt a mozgás, új igazgatók váltották a régieket. Urbán András, aki 2006-tól a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház élén állt, és emblematikus előadások sorával tette ismertté és elismertté a társulatot, 2023-ban átigazolt az Újvidéki Színházhoz. Ő a Történt egyszer Újvidéken rendezője is, így ez bemutatkozó és programadó munkájának is tekinthető. Így mi más lehetne a témája, mint a színház. Művészetelméleti és egészen hétköznapi kérdéseket tesz fel szórakoztató formában, megmutatja a színészek és a rendezők szemszögét, a köztük lévő viszonyokat („a rendezői színház jobbágyai vagyunk”), igaz és hamis közhelyeket idéz, miközben egyik dal követi a másikat, operett- és musicalbetéteket hallunk, a színészek is zenélnek, pereg és forog ez a rendkívül szórakoztató, közben meg a színház alapkérdéseivel szembesítő előadás. A szöveges jelenetek és a választott zenék, táncok ellenpontozzák egymást, új összefüggéseket bontanak ki. (Gergye Krisztián koreográfiája díjat nyert egy szerbiai drámafesztiválon, ahol a teljes előadást és két szereplőjét, Szalai Bencét és László Juditot is díjazták.) Az előadás azoknak ajánlható, akik nemcsak a színházban elmesélt történetekre, hanem magára a színház működésére is kíváncsiak. Nem mellesleg képet kaphatunk a jó formát mutató és teljes létszámmal felvonuló újvidéki társulatról. (Városmajori Szabadtéri Színház, augusztus 26.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”