olvasópróba

Történik egyszer Budapesten

Augusztus 20. után eldördül a színházi startpisztoly.

Az évadnyitókat követően próbálni kezdik az első bemutatókat, mi, nézők pedig szeptember végétől, október elejétől a bőség zavarával fogunk küzdeni. Most azonban még szélcsend van, használjuk ki, kutassunk fel néhány ritkán látható előadást!

Az újvidékiek Történt egyszer Újvidéken című zenés esztrádját nem is nagyon kell kutatni, helybe jön, a Városmajori Szabadtéri Színház vidéki és határon túli színházak előadásaiból válogató Szemle programjában láthatjuk majd.

A szerbiai magyar színházakban az utóbbi egy-két évben nagy volt a mozgás, új igazgatók váltották a régieket. Urbán András, aki 2006-tól a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház élén állt, és emblematikus előadások sorával tette ismertté és elismertté a társulatot, 2023-ban átigazolt az Újvidéki Színházhoz. Ő a Történt egyszer Újvidéken rendezője is, így ez bemutatkozó és programadó munkájának is tekinthető. Így mi más lehetne a témája, mint a színház. Művészetelméleti és egészen hétköznapi kérdéseket tesz fel szórakoztató formában, megmutatja a színészek és a rendezők szemszögét, a köztük lévő viszonyokat („a rendezői színház jobbágyai vagyunk”), igaz és hamis közhelyeket idéz, miközben egyik dal követi a másikat, operett- és musicalbetéteket hallunk, a színészek is zenélnek, pereg és forog ez a rendkívül szórakoztató, közben meg a színház alapkérdéseivel szembesítő előadás. A szöveges jelenetek és a választott zenék, táncok ellenpontozzák egymást, új összefüggéseket bontanak ki. (Gergye Krisztián koreográfiája díjat nyert egy szerbiai drámafesztiválon, ahol a teljes előadást és két szereplőjét, Szalai Bencét és László Juditot is díjazták.) Az előadás azoknak ajánlható, akik nemcsak a színházban elmesélt történetekre, hanem magára a színház működésére is kíváncsiak. Nem mellesleg képet kaphatunk a jó formát mutató és teljes létszámmal felvonuló újvidéki társulatról. (Városmajori Szabadtéri Színház, augusztus 26.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.