Színház

A szokásos évi gyulai Shakespeare Fesztivál ezúttal nemcsak Shakespeare, hanem direkte Vihar-fesztivál: megannyi Vihar-előadást látnak vendégül a Viharsarokban. A chef d'oeuvre-t meg tudtuk tippelni már az "étlap" alapján: a Craiovai Nemzeti Színház Purcarete-rendezésére gyűlt oda a szokásos budapesti szakmai premierközönség, így adtunk ki egy erős félházat az Erkel Művelődési Központban.

A gyulai Shakespeare Fesztiválon a legjobb lengyel Shakespeare-előadásnak választott Hamletjével mutatkozott be, de mi főleg az átalakítások miatt kirobbant nagyszabású színházi tiltakozásokról és a meglepően ismerős politikai nyomásról kérdeztük.

Tesmanék nappalijában ülünk - előbb érkeztünk oda, mint maguk a házigazdák, a nászútról hazatért Jörgen és Hedda. Ibsen drámájának utasításait híven követi Carmencita Brojboiu tere - mi épp úgy leselkedői, voyeurei vagyunk életüknek, ahogy ők kukucskálnak, néznek némán és észrevétlenül. Sok a virág, túl sok - és ez a túl sok, ez lesz az alapja Serban rendezői nyelvének.

Akkor most elmondom, milyen az a nézőbarát előadás...

Most akkor nem állok neki bizonygatni Jane Austen írói zsenialitását, de annyit azért leszögeznék, hogy nem a "nők kedvence", nem is félig serdült kamaszlányok írója, ahogy történt erre némi utalás a POSZT-on, a veszprémiek vendégjátéka után. Az Értelem és érzelem című előadást Valló Péter rendezte, a díszletet is ő tervezte hozzá - össze is fonódtak szépen, a giccsben és a zűrzavarban.

Blődli - alighanem célszerű, ha a Thália Színház nyári bemutatójának nézője már jó előre tudatosítja magában, milyen műfajt is képvisel az előadás, amely a bohózatmester Georges Feydeau hat egyfelvonásosát tapasztja egymáshoz, Hamvai Kornél fordítói-társszerzői-összeírói közreműködését hirdetve.

A hazai táncélet alkotóit és közügyeit bemutató sorozatunk második felvonásában a kortárs tánc egyik legfontosabb alakjával új darabja, a Hymen kapcsán beszélgettünk a társulat túlélési esélyeiről és arról, érdemes-e itt és ma forradalmárnak lenni.

A Vígszínház színésznőjével, a Makrancos Kata címszereplőjével az előadás másnapján a POSZT-on beszélgettünk az egyedüllét borzalmáról, a kerületi hentesről, és arról, mit tehet a színész, ha nem ért egyet a rendezővel.

Spiró György Koccanás című darabja igazi Zeitstück - akként is mutatta be a Katona, majd' tíz éve. Zeitstück esetében súlyos kérdés, vajon tud-e történelmi darabbá válni - avagy kiderül, hogy a "Zeit" időben jól kiterjed, mert a helyzet nem változik, vagyis marad kortárs jelenség. Vagy: egyik sem, mert az a Zeit már nem ez a Zeit.