A belgákra nem kifejezetten jellemző, hogy bármitől könnyen eksztatikus állapotba kerülnének. A németekről sem feltétlenül az a kép jelenik meg elsőre, amint felajzva, csillogó szemekkel lelkesednek valamiért. Ha nyugodt, rezzenéstelen pókerarcukon mégis ennek jeleit véljük felfedezni, ott nagy valószínűséggel valamilyen ínyencség van a dologban. Most helyzet van: ezekben az országokban kitört a spárgaőrület. A már nálunk is egyre népszerűbb finomságnak itt komoly gasztronómiai hagyománya és kultúrája van. Időjárástól függően április közepe, ill. vége felé eldördül a szezont nyitó startpisztoly, és az ember júniusig csak győzze követni a sok spárgafesztivált, spárgabüfét, spárgamenüt. Egy spárgavacsora ilyenkor a legkifinomultabb kultúrprogrammal is konkurálhat. Séfek százai versenyeznek egymással, hogy ki tudja megszerezni a legjobbat, legfrissebbet. Ki hagyományosan, ki különlegesen tálalja. A közértekben és piacon az árusok nem győzik feltölteni a készleteket, a helyi termés - a mediterrán régiókból érkező importáruhoz képest tripla áron is - néhány óra alatt elfogy. Nem is beszélve az elkészítéséhez és fogyasztásához kreált edényekről (speciális fazék, tál, hámozó stb.). Mondom, őrület.
Míg ezeken a vidékeken, de Közép-Európa többi országában is inkább a vastag, húsos, fehér változat jellemző, addig Dél-Európában és Észak-Amerikában szinte kizárólag a zöld spárga terjedt el, a fehér itt már-már ritkaságszámba megy. A liliomfélék családjába tartozó zöldség több ezer éves, az ókori rómaiak is fogyasztották, feljegyzések szerint Julius Caesar például olvasztott vajjal kedvelte. Termesztése és szüretelése rendkívül munka- és költségigényes, mivel csak a harmadik évben terem, szedni pedig kézzel kell (Németországba ilyenkor lengyel és román idénymunkások ezrei érkeznek). A magyar spárga kiváló, a legjobb minőségű azonban nagyrészt sajnos kikerül az országból, nekünk többnyire a másodosztályú marad.
Szezonjában annyit egyenek, amennyit csak tudnak, azon kívül, ill. konzervben nem az igazi (utóbbiból kivétel a baszk, navarrai fehér spárga, amelyet még a csillagos séfek is boldogan használnak). Számos elkészítési módja ismert, minél egyszerűbb, annál jobb, ha lehet, ne fullasszák trappistás-tejfölös tengerbe. Inkább próbálják ki a flamand módit:
Hozzávalók (2 személyre)
egy csomag spárga (1/2 kg)
4 kemény tojás
fél csokor petrezselyem
5 dkg olvasztott vaj
2 ek. citromlé
frissen reszelt szerecsendió
só, bors
vaj, pici cukor
A spárgát zöldséghámozóval meghámozzuk. 220 ·C-os sütőben vajjal meglocsolva és csipetnyi cukorral megszórva kb. 20 perc alatt roppanósra sütjük. (Vagy hagyományosan, sóval, citromlével, pici cukorral ízesített vízben megpároljuk.) A főtt tojásokat egészen apróra vágjuk, összekeverjük az olvasztott vajjal, sóval, borssal, felaprított friss petrezselyemmel, a citromlével és szerecsendióval. A forró zöldségre halmozzuk.
A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com
