csontzene - Sebbe öntött ecet

  • .
  • 2007. május 3.

Trafik

Szerencsétlen dolog: a következő hét két legnagyobb zenei eseményét azonos napokon rendezik, mégpedig 4-én és 5-én.

Szerencsétlen dolog: a következő hét két legnagyobb zenei eseményét azonos napokon rendezik, mégpedig 4-én és 5-én. Az Operaházban új magyar bemutató: Csokonai Az özvegy Karnyóné című műve alapján írt librettót Várady Szabolcs, a zenét Vajda János szerezte, a rendező pedig Ascher Tamás. És ugyanekkor lép fel (MűPa, 19.30) a New York-i Filharmonikus Zenekar Lorin Maazel dirigálásával, az első estén Beethoven-, Brahms-, Bartók-műsorral, a másodikon Dvorák-, Brahms-, Ravel-, Stravinsky-művekkel. Választani nem lehet; nincs mit tenni, sorsolni kell, bár kellemes tény, hogy a Karnyóné még más napokon is (6., 9., 11., 12., 19., 20.) megnézhető.

Régi, ám mostanában kevesebbet foglalkoztatott barátunk, Eduard Hanslick (esztétikai főműve a napokban jelent meg a Typotext kiadónál Csobó Péter György mintaszerű szöveggondozásában) bizonyára tudta volna, hova kell bilétát deponálnia. És nem pusztán azért, mert Dvorák és Brahms a barátai közé tartozott. Hanem mert minden, zenével összefüggő cselekedetét igyekezett tudatosan megalapozni. A zene esztétikai és természeti-érzéki oldalát élesen elkülönítette, és úgy vélte, aki nincs tudatában a zenei szépség esztétikai eredetének, az csak amolyan éberálomban kóválygó, üresen rajongó befogadó. "E zenefantaszták félálomban foteljükbe dőlve ringatóznak a zene hullámain, ahelyett, hogy éles pillantással szemlélnék őket. Hallásuk figyelmen kívül hagyja a szellemi élvezet esztétikai ismertetőjegyét; egy finom szivar, egy pikáns nyalánkság, egy langymeleg fürdő öntudatlanul is ugyanazt nyújtja számukra, mint egy szimfónia." Adta nádpálcás Eduardja! De azt persze nem tagadja, hogy a zene minden más művészetnél gyorsabb és erőteljesebb hatást gyakorol az úgynevezett kedélyre. "Míg a többi művészet rábeszél, addig a muzsika valósággal legázol. Annak, aki fájdalommal telt kedélyállapotban kénytelen zenét hallgatni vagy neki magának muzsikálni, olyan e művészet hatása, akárha ecetet öntenének nyílt sebbe." Ez fájt. És tetszett is, hiszen aligha lehet pregnánsabban kifejezni, hogyan válhat az ember Zenegyűlölővé, aki ekként aztán elismerően csettint a hasonlat plasztikusságától. Melyet sajna félreért majd a fizetőpincér, pedig nem a számlát kiegyenlíteni, hanem egy újabb pohárkát - persze nem ecetet! - és vele jól szelelő szivart rendelni támadt a Zenegyűlölőnek kedve. És ha kedvesen temperált bakkhoszi nedű helyett jéghideg vöröset vág asztalunkra a borostás pohárfogó, akkor egy újabb Eduard-idézettel kotorjuk félre az útból a pimasz cenket: "S noha igaz, hogy a trombitaszó bátorságot önt a lóba, a hegedűtől meg balettozni szottyan a szőrmók medvének kedve, és még a picinyke pók és az ormótlan elefánt is billegetni kezdi magát, ha fülébe ismerős hangzatokat öntenek, na de miért legyen tiszteletreméltó, ha egy efféle társaságban zenerajongó az ember?!"

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.