étel, hordó - TAJTÉKOS NAPOK

  • .
  • 2010. december 16.

Trafik

Hirtelen nem tudnánk olyan típusú vendéglátóhelyet mondani, amiből ne akadna legalább egy a Ráday utcában. A Boris Viannak tisztelgő Tajtékos napokat elsőre zenés szórakozóhelynek mondanánk, hiszen ajánlójukban a zene dominál: "Az ötlet egy zongorával és Boris Viannal kezdődött...
A Tajtékos napok című regényben egy koktélzongora elevenedik meg képzeletünkben, amely az eljátszott dallamokra koktélokat készít. A hangszer 'hű mását' éttermünkbe is beépítettük, így vendégeink olyan bárpultnál foglalhatnak helyet, amely valójában egy zongora. Létezik egy hely, ahol minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy vendégeink a nálunk eltöltött időt minden szempontból kielégítőnek találják."

Mi azonban nem a zongora-bárpultnál foglalhatunk helyet, vannak asztalok is, az már kevésbé meglepő, hogy a dekorációban a dzsessz megannyi csodacsatárának plakátja dominál. De mivel a beígért élő zene előtt két órával érkezünk, a külsőségek ellenére sincs szó "Cotton Clubról". Este hatkor a Tajtékos napok elsősorban étterem, ahol ráadásul a dohányzást is tiltják.

A felszolgálásról csak a legjobbat mondhatjuk, "tanult" fiatalemberek végzik a dolgukat, szinte észrevétlenül. Előlegként házi nachost kérünk háromféle mártással (1100 Ft), ropogós, a szószok változatosak, aki ennél többre vágyik, menjen Tijuanába. Viszont a lazacos burgonyakrémleves (690 Ft) már nem mondható tipikusnak. Kellemes meglepetésnek annál inkább, bár azt eddig is tudtuk, hogy a krumpli a legjobb varázslókellékek egyike. Most sem lehetett a lazaccal "elrontani".

A "nagy fogások" közül a 2 személyes "tajtékos tál" (4999 Ft) tűnik a legjobb döntésnek. Bélszín, kacsa, csirke, rántott sertésszűz, egy komplett háztáji hever előttünk, mondanunk sem kell, háromnak is sok lenne. Szerencsére nem csak a mennyiségtől nem jutunk levegőhöz, a sültek tényleg kiválóak, talán csak a rizsköret teljesít gyengén, a barnamártásból pedig lehetett volna több. Ezek után a csokoládétortát vaníliafagylalttal (850 Ft) tényleg csak az "íz kedvéért" kóstoljuk meg, de azzal sincs semmi baj.

Legközelebb megnézzük a koktélzongorát is, most örülünk, ha épségben hazagurulunk.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.