étel, hordó - TAJTÉKOS NAPOK

  • .
  • 2010. december 16.

Trafik

Hirtelen nem tudnánk olyan típusú vendéglátóhelyet mondani, amiből ne akadna legalább egy a Ráday utcában. A Boris Viannak tisztelgő Tajtékos napokat elsőre zenés szórakozóhelynek mondanánk, hiszen ajánlójukban a zene dominál: "Az ötlet egy zongorával és Boris Viannal kezdődött...
A Tajtékos napok című regényben egy koktélzongora elevenedik meg képzeletünkben, amely az eljátszott dallamokra koktélokat készít. A hangszer 'hű mását' éttermünkbe is beépítettük, így vendégeink olyan bárpultnál foglalhatnak helyet, amely valójában egy zongora. Létezik egy hely, ahol minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy vendégeink a nálunk eltöltött időt minden szempontból kielégítőnek találják."

Mi azonban nem a zongora-bárpultnál foglalhatunk helyet, vannak asztalok is, az már kevésbé meglepő, hogy a dekorációban a dzsessz megannyi csodacsatárának plakátja dominál. De mivel a beígért élő zene előtt két órával érkezünk, a külsőségek ellenére sincs szó "Cotton Clubról". Este hatkor a Tajtékos napok elsősorban étterem, ahol ráadásul a dohányzást is tiltják.

A felszolgálásról csak a legjobbat mondhatjuk, "tanult" fiatalemberek végzik a dolgukat, szinte észrevétlenül. Előlegként házi nachost kérünk háromféle mártással (1100 Ft), ropogós, a szószok változatosak, aki ennél többre vágyik, menjen Tijuanába. Viszont a lazacos burgonyakrémleves (690 Ft) már nem mondható tipikusnak. Kellemes meglepetésnek annál inkább, bár azt eddig is tudtuk, hogy a krumpli a legjobb varázslókellékek egyike. Most sem lehetett a lazaccal "elrontani".

A "nagy fogások" közül a 2 személyes "tajtékos tál" (4999 Ft) tűnik a legjobb döntésnek. Bélszín, kacsa, csirke, rántott sertésszűz, egy komplett háztáji hever előttünk, mondanunk sem kell, háromnak is sok lenne. Szerencsére nem csak a mennyiségtől nem jutunk levegőhöz, a sültek tényleg kiválóak, talán csak a rizsköret teljesít gyengén, a barnamártásból pedig lehetett volna több. Ezek után a csokoládétortát vaníliafagylalttal (850 Ft) tényleg csak az "íz kedvéért" kóstoljuk meg, de azzal sincs semmi baj.

Legközelebb megnézzük a koktélzongorát is, most örülünk, ha épségben hazagurulunk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.