étel, hordó - TOKYO

  • .
  • 2011. április 7.

Trafik

Lassan negyedszázados évfordulójához közelít a kínai éttermek kezdeti, sárkányos aranykora. Akkoriban Magyarországon még nem volt népek kohója a konyhában, nemzetközi vonalon csak az olasz számított riválisnak.
Azóta persze nagyot fordult a világ, a pizza akkora sikert aratott, hogy ma már a népben/nemzetben gondolkodók langalló, töki pompos vagy más, "erdélyies" hülye néven hamisítják, a kínai viszont alászállt az alvilágba, ÁNTSZ-ellenőrök álmodnak róla, ha túl sok volt este a töltött káposzta vagy a rakott krumpli.

A lényeg, hogy míg a (nem gyorsbüfés) kínai huszonévekkel ezelőtt volt trendicsek, a közelebbi múltban is mindig akadt valami a nagyvilágból, ami megbolondította a hazai fogyasztókat. E tekintetben az elmúlt évtized legemlékezetesebb fogása egyértelműen a szusi (szushi, sushi, sőt: szuschi) volt, annak is "annyit eszel, amennyit bírsz" szekciója, amit a legügyesebben a Wasabi nevű láncolat használt ki.

A koreográfia egyszerűen elsajátítható: egy futószalag mellett, ami folyamatosan szállítja a válogatott falatokat, a kedves vendég garantáltan degeszre zabálhatja magát, legfeljebb arra kell ügyelnie - bár van, akinek ez sem okoz gondot -, hogy megkülönböztesse az édeset a sóstól, hideget a melegtől, húst a haltól.

Noha a szusi valójában nem a futószalagot, hanem magát a falatot jelöli, a szusizás nálunk elsősorban ennek a folyamat-evésnek a szinonimája. Persze ma már jócskán akadnak tájékozott fogyasztók, akik kívülről fújják, hogy lehet a legjobb nigiriket (speciális rizsen bármi) és makikat (speciális rizsben bármi) elkészíteni, sőt a bentokultusz (japáni csomagolás; bővebben lásd: Egyél szépet, kisfiam!, Magyar Narancs, 2009. december 3.) meghonosítására is történt kísérlet, minket egyelőre csak a gépszíj kapott el.

A Tokyo étteremben nem bíznak semmit a véletlenre. A népszerű szalagos megoldást választották, hét végén és vacsoraidőben 3600 forint a belépő, egyébként 2800. A Dózsa György út-Ajtósi Dürer sor sarkához közeli hely régebben is a távol-keleti konyha erődje volt, mi a magunk részéről a hagyományosan jó kínai-japán barátsággal magyarázzuk az egykor Nagy fal névre hallgató létesítmény profilváltását. A berendezést illetően a siker egyértelmű: a lampionos, pagodás kínai enteriőr helyett pofonegyszerű, geometrikus alakzatok, bár az ázsiai személyzet nemzetisége titokban marad. A Wasabi-éttermekhez hasonlóan itt is ablakot kell nyitni az asztal mellett lévő futószalagra, a többi már falánkság dolga. Végeredményben a Tokyo szusivonalon hozza az átlagot (a lazacos nigiri kifejezetten ízletes, a többiek is elmennek), minket mégis az a színesítő gesztus nyűgöz le, amivel igyekeznek a vendég kedvébe járni - ha már elunta a japánkodást. Mert csak ekkor vesszük észre, hogy a Tokyo kínálatában szusik helyett igazából "a mindent bele" dominál: a szezámos kínai golyótól a hámozatlan mandarinig sok mindent lenyelünk, de az már nekünk is sok, amikor a csokis édességnek tűnő étekről kiderül, hogy szójaolajjal leöntött szalonna.

És akkor még nem szóltunk a rántott gombafejekről és a félbevágott sajttal töltött, panírozott csirkemellről. Szóval tessék nagyon odafigyelni!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?