étel, hordó - TOKYO

  • .
  • 2011. április 7.

Trafik

Lassan negyedszázados évfordulójához közelít a kínai éttermek kezdeti, sárkányos aranykora. Akkoriban Magyarországon még nem volt népek kohója a konyhában, nemzetközi vonalon csak az olasz számított riválisnak.
Azóta persze nagyot fordult a világ, a pizza akkora sikert aratott, hogy ma már a népben/nemzetben gondolkodók langalló, töki pompos vagy más, "erdélyies" hülye néven hamisítják, a kínai viszont alászállt az alvilágba, ÁNTSZ-ellenőrök álmodnak róla, ha túl sok volt este a töltött káposzta vagy a rakott krumpli.

A lényeg, hogy míg a (nem gyorsbüfés) kínai huszonévekkel ezelőtt volt trendicsek, a közelebbi múltban is mindig akadt valami a nagyvilágból, ami megbolondította a hazai fogyasztókat. E tekintetben az elmúlt évtized legemlékezetesebb fogása egyértelműen a szusi (szushi, sushi, sőt: szuschi) volt, annak is "annyit eszel, amennyit bírsz" szekciója, amit a legügyesebben a Wasabi nevű láncolat használt ki.

A koreográfia egyszerűen elsajátítható: egy futószalag mellett, ami folyamatosan szállítja a válogatott falatokat, a kedves vendég garantáltan degeszre zabálhatja magát, legfeljebb arra kell ügyelnie - bár van, akinek ez sem okoz gondot -, hogy megkülönböztesse az édeset a sóstól, hideget a melegtől, húst a haltól.

Noha a szusi valójában nem a futószalagot, hanem magát a falatot jelöli, a szusizás nálunk elsősorban ennek a folyamat-evésnek a szinonimája. Persze ma már jócskán akadnak tájékozott fogyasztók, akik kívülről fújják, hogy lehet a legjobb nigiriket (speciális rizsen bármi) és makikat (speciális rizsben bármi) elkészíteni, sőt a bentokultusz (japáni csomagolás; bővebben lásd: Egyél szépet, kisfiam!, Magyar Narancs, 2009. december 3.) meghonosítására is történt kísérlet, minket egyelőre csak a gépszíj kapott el.

A Tokyo étteremben nem bíznak semmit a véletlenre. A népszerű szalagos megoldást választották, hét végén és vacsoraidőben 3600 forint a belépő, egyébként 2800. A Dózsa György út-Ajtósi Dürer sor sarkához közeli hely régebben is a távol-keleti konyha erődje volt, mi a magunk részéről a hagyományosan jó kínai-japán barátsággal magyarázzuk az egykor Nagy fal névre hallgató létesítmény profilváltását. A berendezést illetően a siker egyértelmű: a lampionos, pagodás kínai enteriőr helyett pofonegyszerű, geometrikus alakzatok, bár az ázsiai személyzet nemzetisége titokban marad. A Wasabi-éttermekhez hasonlóan itt is ablakot kell nyitni az asztal mellett lévő futószalagra, a többi már falánkság dolga. Végeredményben a Tokyo szusivonalon hozza az átlagot (a lazacos nigiri kifejezetten ízletes, a többiek is elmennek), minket mégis az a színesítő gesztus nyűgöz le, amivel igyekeznek a vendég kedvébe járni - ha már elunta a japánkodást. Mert csak ekkor vesszük észre, hogy a Tokyo kínálatában szusik helyett igazából "a mindent bele" dominál: a szezámos kínai golyótól a hámozatlan mandarinig sok mindent lenyelünk, de az már nekünk is sok, amikor a csokis édességnek tűnő étekről kiderül, hogy szójaolajjal leöntött szalonna.

És akkor még nem szóltunk a rántott gombafejekről és a félbevágott sajttal töltött, panírozott csirkemellről. Szóval tessék nagyon odafigyelni!

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.