Kirkman-Moore: The Walking Dead - Élőhalottak 1. Holtidő

Ahhoz képest, hogy egyértelmûen a monstrumvilág gyalogjairól van szó, a zombikkal rengeteg dolog történt az elmúlt évtizedekben, mialatt átcsoszogtak a popkultúra különféle terepein - és nem csupán arról van szó, hogy mi mindenen volt lehetõségük keresztülrágni magukat a bérszámfejtõtõl a tigriscápáig. A zombi volt már a fogyasztói társadalom, az éjszínû jövõ vagy a háború iszonyatának hû tükre, a biológiai katasztrófáktól való rettegés megszemélyesítõje, a temetetlen múlt szelleme, olcsó munkaerõ és bizonyára akasztott ember is, habár, amint az Robert Kirkman világszerte taroló képregényébõl is megerõsítést nyer, inkább fejlövéssel vagy megbaltázással érdemes próbálkozni, ha végképp nem ért a szóból.

Noha Kirkman munkája igazán nem szûkölködik az erõszakban, az írót (és az amerikai mainstreamben megszokott játékfilmszerû képkezelésben, ám fekete-fehérben gondolkodó Tony Moore rajzolót) nem csak a hatásprovokálás foglalkoztatja. Mûvében a középosztály legalsó létrafokáról terel össze tucatnyi különbözõ korú, nemû és habitusú figurát, majd kitartóan (a sorozat Amerikában már a 85. epizódnál jár!) vizsgálni kezdi, hogyan viselkednek ezek a karakterek egy különösen extrém szituációban. Az érzelmek hullámzása így legalább annyira lényeges, mint a dinamikus cafatolás, s a két alkotónak a kötetzáró hatodik epizódra sikerül is közel húznia minket a sokat szenvedett figurákhoz. Még úgy is, hogy a sztori felütése és egynémely fordulata a közhelylexikon szamárfüles lapjairól ismerõs.

Fordította: Juhász Viktor. Képregény.hu, 2011, 144 oldal, 2290 Ft

**** alá