Életének 89. évében elhunyt Köpeczi Béla: kutatási területe a francia és román irodalom- és művelődéstörténet, a Rákóczi-szabadságharc, a felvilágosodás és a 20. század eszmei, művészeti irányzatai, így az egzisztencializmus volt. Felelős állami és pártfunkciókat töltött be, állt a Kiadói Főigazgatóság, az MSZMP KB Kulturális Osztálya és az Akadémia élén, 1982-88 között művelődési miniszter volt.
59 éves korában elhunyt Teddy Pendergrass: az amerikai R&B-énekest 1982-es autóbalesete tolószékhez kötötte, de fellépett az 1985-ös Live Aid-koncerten, sőt 2001-ben még turnézott is. Olyan örökzöldek eredeti verziója kötődik hozzá, mint az If You Don't Know Me By Now vagy a Don't Leave Me This Way.
IRÁNI FILMCENZÚRA Teheránban bejelentették: büntetés vár azokra a művészekre, akik engedéllyel nem rendelkező filmek elkészítésében vesznek részt. Csak cenzúrán átment forgatókönyv alapján szabad forgatni és vetíteni filmeket Iránban. Bahman Ghobadi is engedély nélkül készítette legutóbb Cannes-ban díjazott művét (Nobody Knows about Persian Cats) - aligha véletlen, hogy azóta Európában él.
SZTÁROK HAITIÉRT Január 22-én Hope for Haiti címmel televíziós adománygyűjtő koncertet rendeznek, műsorvezetője George Clooney filmszínész és a haiti származású rapper, Wyclef Jean. A műsort az összes nagy amerikai tévéhálózat közvetíti. Francia oldalról Un geste pour Haiti Chérie címmel rögzítettek egy dalt, videóval, többek közt Charles Aznavour, Youssou N'Dour és mások közreműködésével.
BOLTANSKI RUHÁI A párizsi Grand Palais hatalmas kupolája alatt fölhalmozott ruhahegy tetetejéről egy gép fölmarkol néhány darabot, magasra emeli, majd engedi visszahullani őket. Mintha a sors - ha úgy tetszik: isten - automatikus üzemmódra állított keze emelne ki valakit véletlenszerűen a tömegből, másodpercekre, hadd zuhanjon aztán vissza az élettelen halomba, melyet egykor élő tárgyak alkottak. Hiszen a ruhákat valaha emberek viselték, névvel, egyéni életúttal bíró személyek. Personnes - ez a címe Christian Boltanski legújabb installációjának, melyhez harminctonnányi ruhát gyűjtött össze egy használtruha-kereskedés útján. A háttérben szívdobbanások visszhangzanak, ezeket az elmúlt évek során rögzítette tízezernyi kiállításlátogató szívhangjait fölvéve. Az auschwitzi múzeum gyűjteményeit felidéző ruhahegyen kívül a kiállítótér padlózatán ruhaneműk hevernek tucatnyi négyszög-formába rendezve - mintha zsúfolt barakkok volnának. A 65 éves francia művész installációja saját 1988-as munkáját fejleszti tovább: a Réserve, Canadát is ruhákból állította össze (a halálba küldött deportáltaktól elvett holmik raktárát nevezték Kanadának, Tadeusz Borowski szerint Kanada a jólét jelképe volt Auschwitzban). A Grand Palais kiállítása február 21-ig tart nyitva.
CERVANTES KAPSZULÁJA Egy hónappal ezelőtt földmunkások egy gondosan lezárt ólomdobozra bukkantak a madridi Cervantes-emlékmű alatt: benne - mint afféle időkapszulában - a Don Quijote 1819-es kiadásának öt példánya, egy 1834-es újságba csomagolt naptár, több útikönyv, egy textíliával takart kézirat, egy könyv a Napóleon elleni harc egyik hőséről, egy-egy kép a kislányként ábrázolt II. Izabella királynőről és arról a gazdag nemesúrról, aki 1834-ben hozzájárult az emlékmű költségeihez, valamint még néhány apróság. Mind meglepően jó állapotban - idén ki is állítják majd őket. A terv szerint a szobor alatt egy mai időkapszulát helyeznek el, a tartalmáról internetes szavazás dönt.
MEGHALT ERIC ROHMER 89 éves korában elhunyt Eric Rohmer: az elmúlt ötven év francia filmművészetének egyik legnagyobb egyénisége egy regénnyel kezdte pályáját (Gilbert Cordier néven írta: Elizabeth), kritikusként folytatta (André Bazin halála után, 1958-tól szerkesztette a Cahiers du Cinema című szaklapot), majd, akárcsak szerkesztőtársa, Jacques Rivette, rendezni kezdett. Míg az általa is támogatott új hullámmal feltűnt rendezők (Truffaut, Godard, Resnais, Chabrol) műveit viszonylag jó átlagban megismerhették a magyar mozinézők, Rohmer gyakorta filmfüzérekbe (Erkölcsi példázatok; Komédiák és közmondások; A négy évszak meséi) kötött munkái többnyire késve érkeztek meg hozzánk - már amelyik. A férfigyűjtő (1967) és a Pauline a strandon (1983, képünkön) Berlinben, az Éjszakáim Maudnál (1969) és az O. márkiné (1975) Cannes-ban, a Claire térde (1970) San Sebastiánban, a Zöld sugár (1986) Velencében nyert díjat - Rohmert ugyanitt életművéért Arany Oroszlán-díjjal tüntették ki (másik képünkön). "Lényegtelennek látszó apróságok" lenyűgöző hitelű szálaiból szövődik az életművét alkotó "finom lélektani szövet" - írta róla Bikácsy Gergely -, "könnyed, lebegő: csak az értéke súlyos".
