mi a kotta? - Limonádé és Leokádia

A legutóbbi alkalommal az operaház aktuális felújításpremierjének említésénél tettük ki a pontot, s most máris a varázslatos (elvarázsolt?) intézmény következő bemutatójának ajánlásán a sor. Mahagonny városának felemelkedése és bukása ugyan nem opera, inkább zenei képeskönyv, ám ettől még jócskán indokolt fokozott érdeklődéssel tekinteni a Tháliába kihelyezett produkció elé (február 21.

és 22., hét óra), hiszen a Koldusopera tőszomszédságában keletkezett Brecht-Weil-darab, amelynek legfrissebb Los Angeles-i felvételét a napokban dekorálták Grammy-díjjal, kimondottan komplex színpadi készségeket igényel Leokádia, Hétszentség Mózes és társaik megformálóitól. Az 1930-ban ősbemutatott szatirikus válságtermék frappírozó időszerűségéhez kétség sem férhet, ám ennek kevéssé szívderítő taglalását másokra hagyjuk, hogy az Operánál maradva immár a Filharmóniai Társaság két, Héja Domonkos által igazított koncertjét harangozzuk (február 23. és 24., fél nyolc), melyeken a Carmina Burana mellett az éppenséggel 1930-as születésű Petrovics Emil borongós 2. szimfóniája is felhangzik majd.

Az okkal megbecsült kortársaknál maradva az idén hatvanesztendős Vajda János Last Minute Tour című zenekari darabjának ősbemutatóját tartja a héten a megrendelő Budafoki Dohnányi Zenekar (Nemzeti Hangversenyterem, február 22., fél nyolc). Míg a Pesten vendégszereplő Camerata Bern az 1992-ben elhunyt Veress Sándor egyik művét fogja eljátszani, méghozzá éppen azt a Musica Concertantét, melyet 1966-ban ugyancsak ez a jeles kompánia szólaltatott meg első ízben (MTA Díszterme, február 20., fél nyolc). A Heinz Holligert, Simon Izabellát és Várjon Dénest is felléptető hangversenyen Dinu Lipatti Sinfonia Concertante című szerzeménye is műsoron szerepel majd, s a zongora 33 évesen elhunyt múlt századi fejedelme eszünkbe idézi az ifjú, ám Lipatti életidejét egy évvel máris túlhaladó, s hál' istennek makkegészséges Gyenyisz Macujevet, aki szerdán végre megtartja tavalyról elhalasztott koncertjét (Nemzeti Hangversenyterem, február 25., fél nyolc).

Közép-Európában keletkezett, ámde Amerikában játszódó, s fokozottan gunyoros darabbal kezdtük cikkünket, s a Budapesti Fesztiválzenekar esedékes három koncertje (Nemzeti Hangversenyterem, február 20.; illetve Zeneakadémia, február 21. és 22., háromnegyed nyolc) most lehetőséget kínál, hogy egy hasonló műalkotást, a csehszlovák paródiafilmek elsejét, a Limonádé Joe-t emlegessük. A szeszes italok ellen harcoló s alapvetően más rovatba kívánkozó hős (képünkön) történetének szeretetre méltó zenéjét ugyanis Jan Rychlík szerezte, s e derék szvingmester emlékét idézi majd a program, amikor Otmar Mácha "Változatok Jan Rychlík egy témájára és halálára" című 1964-es, mára klasszikussá vált, megrázó erejű kompozíciója megszólal. Ebben is, s Weber - Sabine Meyer szólójával elénk kerülő - klarinétversenyében is bizonyosan gyönyörűségünk telik majd, s hasonló megalapozott reménnyel zárjuk e heti írásunkat, midőn Mendelssohn szöveggel ellátott és szöveg nélküli dalainak csokrát, Csordás Klára és Krausz Adrienn közös hangversenyét (a Rádió Márványterme, február 23., hat óra) rokonszenvező figyelmükbe ajánljuk.