rés a présen - Nem hív a disznó - Max Raabe énekes

rés a présen: Képzett operaénekesként miért kezdett a húszas évek slágereivel foglalkozni? Max Raabe: Általános iskolás koromban találtam meg a szüleim egyik ősrégi hanglemezét, amely az Ich bin verrückt nach Hilde címet viselte. Nagyon megérintett a dalocska, hiszen egyfajta melankóliát is árasztott a lendületes foxtrott.

A hetvenes évek végén már játszott korabeli dalokat a rádió: elsősorban a rendkívül népszerű Comedian Harmonists felvételeit adták - ezeket gyerekként is álomszépnek találtam. Húszéves koromban Berlinbe költöztem, ahol ma is élek. A művészeti főiskolán operaéneket tanultam: képzett bariton vagyok. Mivel nagyrészt magam finanszíroztam a tanulmányaimat, pénzkereset után néztem. 1986-ra meguntam a fűnyírást meg a takarítást: rábeszéltem a csoporttársaimat, hogy hozzunk létre egy nagyzenekart. Az általam alapított 13 tagú Palast Orchester egy év gyakorlás után 1987-ben debütált a művészeti főiskola előcsarnokában, a berlini színházbálon. A kezdetekkor körülbelül 30 zenét ismertünk, jelenleg 500 dalból áll a Palast Orchester repertoárja. Budapestre túlnyomórészt újonnan felfedezett kuplékat hozunk március 26-án a MűPába, de lesznek klasszikus német songok és amerikai táncdalok is.

rap: Hogyan gyarapítják a repertoárt?

MR: Néhány kottával kezdtünk. Később rengeteget kutattunk kottaarchívumokban, könyvkereskedésekben, és a bolhapiacokon is lemezekre, kottákra vadásztunk. A hanglemezgyűjtők is sokat segítenek. Szerencsére ismerek néhány megszállottat, akik a 20-as, 30-as évek slágereire specializálódtak, és szinte valamennyi korabeli felvétellel rendelkeznek. Érdekes volt megfigyelnem, hogy az I. világháború utáni német kuplék, sanzonok és dalok rengeteg közéleti és politikai utalást is tartalmaztak. Többek között Erich Kästner, Kurt Tucholsky és Frank Wedekind is írt dalszövegeket. Számos kabarettista és sanzoníró végül száműzetésbe kényszerült, mert Hitler nem tűrte a rendkívül ironikus dalszövegeket. Alkalomadtán én magam is szerzek zenét: a Kein Schwein ruft mich an (Egyetlen disznó se hív fel) című sláger zenéjét és szövegét is én alkottam. Ez hozta meg az áttörést: 1992-ben pimasz és újszerű volt, ahogy frakkban kisétáltam a színpadra, majd selymes hangon a disznó és a malac szavakat használtam.

rap: Éneklés közben szinte mozdulatlanul áll a színpadon.

MR: A kevesebb több. Teljesen tudatosan viselkedem ennyire visszafogottan a színpadon. Annyira erősnek és érzelemdúsnak tartom a dalok szövegét, hogy túl sok lenne, ha gesztikulálnék is, vagy folyton a szívemhez kapnék. Nem akarok a személyes érzelmeimmel tolakodni: hagyom, hogy a publikum a szöveg hallatán a saját bánatát, melankóliáját vagy éppen vidámságát élje át újra. A brechti songokat is hasonló, elidegenítő effektusokkal adják elő a színészek. Úgy érzem, működik az elgondolásom: a távolságtartás miatt sokkal intenzívebben kihallik a finom irónia és melankólia a szövegekből.