tévésmaci - A jószagú orrszarvú

  • .
  • 2010. április 15.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché felemelkedni látták a szobrot, nem volt a közelben egy darus kocsi sem - Ács Laci Prága típusú gépével a gödöllői múzeum falazóelemeit emelte be, s helikopter sem körözött az égen, így ne tessék a dolgot olyannak elképzelni, mint az Édes élet elejét. Sokkal szimplább história ez, "mafa úr beintésére egy napfényes nyári délelőtt a Béke téren az olvasó munkás szobra felállt ültő helyéből, s maga mellé tette a levegőbe nyitott könyvét, mintha csak egy asztala lenne ott, de nem volt.
A levegőbe tette, de a könyv nem lebegett, nem is esett le, csak hevert, mint az asztalon, nyitva. A szobor elmosolyodott, s leszólt az összeverődött népeknek, hogy tudja, ilyenkor nyújtózni illenék, megmozgatni a berozsdásodott végtagokat, de ez egy másik dimenzió, ahol semmi szükség az ilyen mutatványokra. Ahogy beszélt, szóval a fogalmazásmódján érződött, hogy olvasott szoborral van dolgunk, de ezt az egybegyűltek kevéssé értékelték, tipikus csepeli pofák voltak, Sztupa és Troché sem rítt ki túlságosan közülük. A szobor még megkérdezte, hogy itt hagyja-e a könyvet, Alekszandr Bek Volokolamszki országút című művét, de miután nem kapott választ, csak legyintett, azt hiszik maguk, hogy nekem tán könnyű volt?

Nos, nekünk sem az, mert minden pénteken el kell mennünk tévézni. Ma (16-án) például mindenféle hiriget hord elénk a sors, mindjárt Rosemary bébijével kezdünk az egyesen 21.40-kor, s aki kibírja húsz percig Mia Farrow és John Cassavetes rémült pofájának a látását, átkapcsolhat az MGM-re, ahol a hetvenes évek "botrányfilmje", a Rollerball kezdődik. Tudom, hogy meséltem már, hogy anno a Népsport kolumnás cikkben gyalázta a film kapcsán a kiüresedett emberi viszonyokat az imperializmusban, és máshol. A kitűnő film+ 22.50-kor Takeshi Kitano Fivér című, sokak szerint kultikus dolgozatával próbálkozik, de mindenki látta már, nem úgy az 1950-es keltezésű Borneo foglyait - nos, egyik sem a véletlen műve.

Szombaton dinnyeszüret géppisztollyal! Charles Bronson, a békés farmer halálra gyepálja a többszörös tömeggyilkost, a híres Fenk Rendát, akit a nagyszerű Al Lettieri formál meg a rá jellemző átéléssel (lásd még Solozzo, a Török). A Mr. Majestyket pedig húszhúszkor adja az MGM.

Vasárnap kiosztjuk a hét csatornája kitüntetést az MGM-nek, mert műsorra tűzi a filmtörténet egyik legnagyobb bukását, fél kilenckor, este. Michael Cimino A mennyország kapujában c. filmjének a legelején meglőnek egy Kovács nevű, alkalmasint szlovák származású szereplőt, így az egész további hajcihő - Kris Kristoffersonnal és Isabelle Huppert-rel - teljességgel okafogyottá válik, a mű bebukik, de még tart órákon át. 21.05-kor az m1 Roman Polanski Twist Olivérjével lép elénk, s üzen a svejci igazságszolgáltatásnak, hát, amiről bizonyos Gessler Albrecht vagy Hermann sanda működése óta nem vagyunk túl jó véleménnyel. Apropó, ebédre volt Funny Girl a filmplűn (12.10). S a délutánt sem töltöttük tohonyán, bucira röhögtük a buránk a Filmmúzeumon 16.15-kor nyomott Pitkin-filmen (Én és a tábornok), ugyanezt csináltuk ugyanitt fél nyolckor is, amikor a Vakáció a buszon vetítése közben öreganyám megpróbálta utánozni az ellenőrt.

Hétfőn matinéra megnézzük a Kisvárosi szerelem című 2000-es amerikai filmet a tv2-n, majd megsiratjuk Ivan Passert, az Intim megvilágításban rendezőjét, s szidjuk a ruszkikat '68-ért. De dicsérjük a komcsikat az adásszünet intézményéért. Ilyen ellentmondásos vidék ez a miénk.

Kedden nem, nem.

Mert egészen szerdáig vártunk, hogy a télből nyár legyen, megjöjjön a hét magasan legkirályabb címe, hol másutt, mit a Hálózat tévén, este kilenckor, mint rendesen: Üldözés a Balkánon. De az eredeti cím se rossz: La pista bulgara (hevenyészett fordításban: István öcsém belecsap a sopszkába, majd Hriszto Botev, a bolgár Petőfi összes versét felolvassa olaszul). Két jelentős külföldi művésznő veszekszik benne, ne hagyják ki, pazar.

Sőt, pozor, pozor! Egyenesen uwaga! Figyelem, figyelem, a tévézés árt a mentális egyensúlynak, kikapcs, begerj.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.