tévésmaci - A jószagú orrszarvú

  • .
  • 2010. április 15.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché felemelkedni látták a szobrot, nem volt a közelben egy darus kocsi sem - Ács Laci Prága típusú gépével a gödöllői múzeum falazóelemeit emelte be, s helikopter sem körözött az égen, így ne tessék a dolgot olyannak elképzelni, mint az Édes élet elejét. Sokkal szimplább história ez, "mafa úr beintésére egy napfényes nyári délelőtt a Béke téren az olvasó munkás szobra felállt ültő helyéből, s maga mellé tette a levegőbe nyitott könyvét, mintha csak egy asztala lenne ott, de nem volt.
A levegőbe tette, de a könyv nem lebegett, nem is esett le, csak hevert, mint az asztalon, nyitva. A szobor elmosolyodott, s leszólt az összeverődött népeknek, hogy tudja, ilyenkor nyújtózni illenék, megmozgatni a berozsdásodott végtagokat, de ez egy másik dimenzió, ahol semmi szükség az ilyen mutatványokra. Ahogy beszélt, szóval a fogalmazásmódján érződött, hogy olvasott szoborral van dolgunk, de ezt az egybegyűltek kevéssé értékelték, tipikus csepeli pofák voltak, Sztupa és Troché sem rítt ki túlságosan közülük. A szobor még megkérdezte, hogy itt hagyja-e a könyvet, Alekszandr Bek Volokolamszki országút című művét, de miután nem kapott választ, csak legyintett, azt hiszik maguk, hogy nekem tán könnyű volt?

Nos, nekünk sem az, mert minden pénteken el kell mennünk tévézni. Ma (16-án) például mindenféle hiriget hord elénk a sors, mindjárt Rosemary bébijével kezdünk az egyesen 21.40-kor, s aki kibírja húsz percig Mia Farrow és John Cassavetes rémült pofájának a látását, átkapcsolhat az MGM-re, ahol a hetvenes évek "botrányfilmje", a Rollerball kezdődik. Tudom, hogy meséltem már, hogy anno a Népsport kolumnás cikkben gyalázta a film kapcsán a kiüresedett emberi viszonyokat az imperializmusban, és máshol. A kitűnő film+ 22.50-kor Takeshi Kitano Fivér című, sokak szerint kultikus dolgozatával próbálkozik, de mindenki látta már, nem úgy az 1950-es keltezésű Borneo foglyait - nos, egyik sem a véletlen műve.

Szombaton dinnyeszüret géppisztollyal! Charles Bronson, a békés farmer halálra gyepálja a többszörös tömeggyilkost, a híres Fenk Rendát, akit a nagyszerű Al Lettieri formál meg a rá jellemző átéléssel (lásd még Solozzo, a Török). A Mr. Majestyket pedig húszhúszkor adja az MGM.

Vasárnap kiosztjuk a hét csatornája kitüntetést az MGM-nek, mert műsorra tűzi a filmtörténet egyik legnagyobb bukását, fél kilenckor, este. Michael Cimino A mennyország kapujában c. filmjének a legelején meglőnek egy Kovács nevű, alkalmasint szlovák származású szereplőt, így az egész további hajcihő - Kris Kristoffersonnal és Isabelle Huppert-rel - teljességgel okafogyottá válik, a mű bebukik, de még tart órákon át. 21.05-kor az m1 Roman Polanski Twist Olivérjével lép elénk, s üzen a svejci igazságszolgáltatásnak, hát, amiről bizonyos Gessler Albrecht vagy Hermann sanda működése óta nem vagyunk túl jó véleménnyel. Apropó, ebédre volt Funny Girl a filmplűn (12.10). S a délutánt sem töltöttük tohonyán, bucira röhögtük a buránk a Filmmúzeumon 16.15-kor nyomott Pitkin-filmen (Én és a tábornok), ugyanezt csináltuk ugyanitt fél nyolckor is, amikor a Vakáció a buszon vetítése közben öreganyám megpróbálta utánozni az ellenőrt.

Hétfőn matinéra megnézzük a Kisvárosi szerelem című 2000-es amerikai filmet a tv2-n, majd megsiratjuk Ivan Passert, az Intim megvilágításban rendezőjét, s szidjuk a ruszkikat '68-ért. De dicsérjük a komcsikat az adásszünet intézményéért. Ilyen ellentmondásos vidék ez a miénk.

Kedden nem, nem.

Mert egészen szerdáig vártunk, hogy a télből nyár legyen, megjöjjön a hét magasan legkirályabb címe, hol másutt, mit a Hálózat tévén, este kilenckor, mint rendesen: Üldözés a Balkánon. De az eredeti cím se rossz: La pista bulgara (hevenyészett fordításban: István öcsém belecsap a sopszkába, majd Hriszto Botev, a bolgár Petőfi összes versét felolvassa olaszul). Két jelentős külföldi művésznő veszekszik benne, ne hagyják ki, pazar.

Sőt, pozor, pozor! Egyenesen uwaga! Figyelem, figyelem, a tévézés árt a mentális egyensúlynak, kikapcs, begerj.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.