tévésmaci - A kutyák és a rőtvadak

  • .
  • 2011. február 24.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché fölléptek a tévében, Retró Jani műsorába kaptak meghívást. Valami divatház - tán Furgon volt a neve - ruháiból kellett válogatni az adás előtt, Sztupa hosszas keresgélés után rá is akadt egy szép sötétkék svájcisapkára (Olivier Button), ami majdnem olyan volt, mint az övé.
Troché is talált magának valamit. Az ügyelő vagy az asszisztens bemutatta őket a műsorvezetőnek, aki szakasztott úgy nézett ki, mint a kétségtelenül lengyel származású Kertész Leszek (ejtsd: Lesek), leginkább azért lehetett így, mert ő volt az. Mi már ismerjük egymást, mondta, mindenkinek mindig ezt mondta, egy sztárnak ügyelnie kell rá, hogy közvetlennek hasson az emberek szemében, mert még nagyképűnek gondolnák. Retró Jani vagyok, itt csak Metrósnak szólítanak, de ti régen Leszeknek szólítottatok, már emlékszem, "mafánál találkoztunk, szép idők voltak. Sztupa megkérdezte, hogy hol lehet dohányozni, Kertész a tűzveszélyt jelző tábla alá kalauzolta őket, maga is rágyújtott, s belefogott elmesélni, hogy mi is lesz a műsorban. Előbb egy idős táncosnő, aki először vetkőzött a mozivásznon az országban, majd utána egy kiérdemesült dobóatléta, aki dobbantott, majd hazacsalták valami óhéber dumával, hogy ő lehet az olimpiai válogatott pályaedzője. Ja, lett is, Recsken. Mindketten túl vannak a százon, úgyhogy hamar sorra kerültök, a Pischinger marcipánról fogunk beszélgetni, maraschino ízesítéssel. No, mi azt nem várjuk meg, nézzük inkább, mit ad most a tévé.

Pénteken (25-én) mindjárt három legendához is szerencsénk lesz. Aki a Feldobott kőre kíváncsi az m1-en, az csak fél óráig nézheti a film+-on 21.10-kor elkezdődő amerikai háborús filmet, A halál 50 óráját. Különösebb hozzáfűznivalóm nincs kettejük nemes versengéséhez, bár az ifjú Balázsovits Lajos kétségkívül figyelemreméltóbb jelenség, mint a fénykora küszöbén toporzékoló Charles Bronson. Az igazi veteránok persze Brian De Palma Cinemaxon adott 1984-es Highsmith-koppintására, az Alibi testre gerjednek, 23.30-kor. Én a Feldobott kőről sokáig azt hittem, hogy valami árulós film, melyben a vamzerok befújják a követ, egy követ. Egy követ fújnak be, és azért a kő marad a rács mögött.

Szombaton és vasárnap tessenek wellnesshétvégére távozni egy fitneszcentrumba, vagy fordítva, de ha meglátok valakit a tévé körül sündörögni, hát cudar világ lesz!

Hétfőn sem nagyon jönnék haza a Kurhotel Alpenmüzelből Az alkimista és a szűz miatt, persze, ha lepattintaná (vö. pattintott kőkor) az alpinistát, beszélhetnénk a dologról (0.55, Filmmúzeum).

Kedden ugyanitt este kilenckor a Hálózat című 1976-os amerikai film, Faye Dunaway nyomul a médiában benne, de nem is ez a lényeg, mert a lényeg utána jön. Az enyimek. A sárban. 23.10-kor Woodstock. Itt kényszerülök szólni, hogy délután fél háromkor a lapunk beltestében hol kikérdezett, hol kitárgyalt Dzsafar Panahi filmjét adja a Cinemax. A tükör egy eltévedt kislány lázadásáról szól.

Szerdán is nagy tévézés vár ránk, jobb, ha szabadságot vesznek ki, mert már szinte ebédidőben kezdünk a Filmmúzeumon. 14.40-kor A legszebb kor egy méltatlanul elfeledett, ám virtigli cseh újhullámos darab 1968-ból, Jaroslav Papousek, Forman spanja, a Homolka-filmek alkotója vetette vászonra. 20.40-kor este a Dunán a Tiszta égbolt kezdődik - 1960-ból. Grigorij Csuhraj? Hm? Semmi? Mindegy, hagyjuk. Az Excaliburt biztos ismeri mindenki, kilenckor lesz dettó a Filmmúzeumon, dugnak és kardoznak benne eleinte, később már csak kardoznak. Ha ezen a csatornán töltjük az estét, találkozunk Hitchcockkal is: Gyilkosság telefonhívásra, 23.25-kor és 1954-ből.

Csütörtökre már csak egy gyors felsorolás marad, este kilenckor a Dunán Túlparton címmel egy 2009-es grúz-kazah film. Öcsém, a grúz-kazahok aztán nagyon ott vannak a filmbizniszben, ki ne hagyjad! HBO-n húsz perc múlva Dyga Zsombor Köntörfalak című munkája, end fájneli a személyes kedvencem a héten: éjjel egykor a film+2-n a Sivatagi sorozatgyilkos.

Asszem, ezen a héten sikerült a csúcson abbahagyni. Csak semmi tévé!

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.