tévésmaci - Álatkák és a maszk nélküli ló

Amikor Sztupa és Troché a rakparton ücsörögtek, először különös ruházatuk tűnt fel. Sötét pantalló, hasig kigombolt, messziről sem eltéveszthető Rosenkavalier márkájú fehér ing, keményített gallérral és mandzsettával.

Trochén kioldott csokornyakkendő, Sztupán meglazított sima. Értő szemlélő könnyedén átsiklik persze a látványos züllöttségükön, amiről a lépcsőre állított két pezsgőspalack is ordítozott. Na ja, fényes délelőtt volt, a Duna fölött kormoránnak látszó madarak kavartak, az egyikük versenyre kelt az épp kifutó szárnyashajóval (Sirály 1). Az értő szemlélőnek az idegenség volt a legfeltűnőbb. Az ugyancsak a lépcsőn heverő szmokingok jelen állapotukban ugyan nem sokat árultak el korábbi viselőikről, csupán annyi látszott tisztán rajtuk, hogy nem kölcsönzői darabok. Ahhoz újra be kellett volna öltözni e kétségtelen ízléssel kiválasztott holmikba, hogy nevezettek társadalmi helyzetéről vonhassunk le következtetéseket. Vagy esetleg visszatekerni - úgy 15 órányit - az időt. Nem állt-e el kicsit a kabát gallérja az ingétől - tudják, meg kellett volna nézni azokat a csalhatatlan pontokat, ahol az öltő ruha elárulja viselőjét, s lebuknak a parvenük. De minthogy nem tudtuk visszatekerni az órát (próbáltuk), riporterünk felkereste "mafát, aki bizonyítottan jelen volt a tettek mezején 15 órával ezelőtt. Bár "mafa szavahihetősége régebben - kizárólag ilyen ügyekben - kérdéses volt, hosszú ideje megkomolyodott már, s egy magát Konzervatív Egyletnek nevező csoportosulásnak is adott öltözködési tanácsokat. Nos, "mafa kérdésünkre elmondta, hogy úgy állt a fiúkon a gönc, mintha abban születtek volna. De akkor honnan ez az - értő tekintet előtt nyilvánvaló - idegenség?

Biztos nem a tévéből, mert azt mi nézzük.

Pénteken (8-án) este tízkor a Duna tévén a kelet-európai álfilm egyik legnépszerűbb alkotása, a Macska-jaj, amiben egy kecske megzabál egy Trabantot, és azon kell röhögni. Sokkal jobb hír viszont, hogy a Cinemax tovább zúzza a Cassavetes-filmeket, most épp az Egy kínai bukméker meggyilkolása van soron, igaz ugyan, hogy éjjel háromnegyed kettő előtt, de ki ne hagyják (tudom ajánlani még a kölcsönzőt): Seymour Cassel és Ben Gazzara kettőse minden pénzt megér (konkrétan 23 ezer dollárt ezúttal). S ha már az ilyen régi dolgok szóba jöttek, a Filmmúzeum este tizenegykor ad egy 1974-es Nick Nolte-filmet, mivel a többi színész nevét nem ismerem, vagy tévéfilm vagy B-mozi lehet (A vád: emberölés).

Szombaton 21.50-kor a Cinemaxon az 't is anya szülte nem egy ördögös horror, hanem Bobby Sands halálos éhségsztrájkjának a története Helen Mirrennel.

Vasárnap olyan régiségek mellett, mint A milagrói babháború (Filmmúzeum, 0.25), a Ragyogás (Duna, 22.15) és A keresztapa 2 (tv2, 23.50) lesz egy kortársnak mondható lengyel darab is a Duna Anatólián este kilenckor: a Kábulat arról szól, hogy van úgy, hogy az ember eléggé lent van, és ott is érzi magát. S ha már az előbb az ördögöt festettük a falra: Ördögűző és rögtön utána a második része is a Cinemaxon 23.25-től.

Hétfőn adásszünet.

Kedden is. De van egy doksi, amit ki nem hagynék: Lugosi Béla, a bukott vámpír, 23.05-től a Dunán. Javaslom, az Elvis teret azonnal nevezzék át Lugosi Béla térnek, de a Kossuth térbe is beleegyezem.

Szerdán meg azért muszáj szünetet tartani, mert csütörtökön rosszullétig bámulhatjuk az ekránt: a művészetek barátainak Caravaggio 0.55-kor a Cinemaxon (rend.: Derek Jarman), de van egy szokásostól eltérő falat is a komatálon, este kilenckor a Dunán egy spanyol film, az a címe, hogy 14 kilométer és a bevándorlók nehézségeit tárgyazza. Este tízkor egy jó cím a Cinemax2-n: Az esővel jövök - én meg a má'odikkal, nemzetközi thriller ez, amiben Josh Hartnett intézkedik a távoli Hongkongban, már ha létezik ilyen nevű hely valóban. Ingrid Bergman 1968-as rendezői próbálkozása, a Farkasok órája fél kilenckor volt az MGM-en, de elfelejtettem megnézni.

De kegyedék ne feledkezzenek meg arról, hogy a tévé a nép ópiuma, tehát tanácsos mértékletesen fogyasztani.