tévésmaci - Az oroszlán háza

Amikor Sztupa és Troché elmentek síelni, Sztupa Chopokra, Troché Cortinára, mindenki követte a példájukat, "mafa úr Dobogókőre látogatott, én az Eurosportra, a törökőriek maradtak Törökőrön - csak ide nem jutott senki. Ezért aztán megosztanám egy megfigyelésemet a helybéli lágyszívű kritikus bentebbi azon jegyzetéhez kapcsolódóan, amelyik Az aranyember-adaptációkat tárgyazza.

Jókai ugye egy vad viharral nyit a Dunán, valahol a Vaskapunál. Az esztelen förgetegben elszabadul egy egész vízimalom, s fenyegetően vágtat a folyón, éppen szembe a Szent Borbálával, s elkerülhetetlennek látszik a halálos ütközés. Természetesen a filmes adaptációk - voltak bármily drága szuperprodukciók - meg sem kísérelték vászonra vinni a viharzó Dunát. Kordánál tán esett kicsit az eső, oszt' semmi több. Nos, a szegénységből erényt faragni mérsékelten dicsőséges mutatvány, de Gertler Viktor (1962-es) filmjében van egy olyan húzás, amit nyilvánvalóan senki nem vesz észre, de aki mégis, az elalél a gyönyörűségtől. A regényben az is a baja ennek az elszabadult malomnak, hogy halálos rémületben rohangál rajta egy kismacska, s Timéa szénné izgulja érte az arcát. Ha Timár hajómentő akciója közben vízbe veszne, nem bánná, de a macsekért rí - Jókai megelőlegezve a mű balvégét, simán kinyírja a cicát. Gertler, mielőtt a hajósok a Szent Borbála vesztének látszatát keltenék, elúszik a hajóval egy faalkotmány mellett, amin ott a macska - nincs egy másodperc az egész, aki olvasta, mindent ért, aki nem, az úgyis egy másik történetben van. Mindenki jól jár, főként azok, akik jönnek velem tévézni.

Pénteken (17-én) a Dunán éjfél előtt tíz perccel érdekesnek tűnő iráni film 2004-ből: Pillangó a szélben. Arról szól, hogy egy nő tíz évet ült férjeura jóvoltából, s szabadulván keresi őkelmét, és persze a gyerekét is - nem tűnik egy vígjátéknak.

Szombaton maradunk a Dunán. Este tízkor a Halálos hasonlóság című 1964-es fekete-fehér amerikai krimi megy, melyben Bette Davisből van kettő, és Karl Malden a rendőr.

Vasárnap kivárjuk az éjszakát, s fél egykor megnézzük A 22-es csapdáját, gyerekkorunk kedvenc háborús regényének (mer' mézesbödönbe mártogattak benne) 1970-es adaptációját (többek közt kedves interjúalanyunkkal, Martin Sheennel).

Hétfőn este kilenckor a Filmmúzeum adja Gazdag Gyula 1983-as franciás című cseheskedését, az Elveszett illúziókat, amiben fiatalon láthatjuk a mára a beérkezettnél is beljebb tartó színészeket. Nem biztos, hogy vége lesz a Dunán háromnegyed tizenegykor kezdő Egymásra nézvéig, de ezt úgyis annyiszor adják a tévék. Nem beszélve a ViaSat3-on 0.40-kor elsütött Van, aki forrón szeretiről.

Keddre is jut 0.40-re egy Billy Wilder-opus a ViaSat3-ra, a Legénylakás - ezen is ott leszek. Mazochisták előtte megnézhetik kilenctől a Filmmúzeumon az "riást Jimmy Deannel és Rock Hudsonnel.

Szerdán este nyolckor Madárijesztő 1973-ból a Cinemaxon, hajnali fél négy után pedig a Törvénytől sújtva. A Madárijesztővel (Gene Hackman, Al Pacino) sajnos súlyosan konkurál a Dunán nyolc ötvenkor induló Erőszakos cselekmény (1949, ff, am. krimi), amit ugye Fred Zinnemann rendezett (Smaci ajánlásával).

Csütörtökön éjszaka Fellini vagy egy norvég horror? 0.30-kor a Filmmúzeumon Országúton, 1.30-kor a Cinemaxon Hideg préda.

Pénteken karácsony van, a szeretet ünnepe, s tudom, hogy kegyedék is nagyon szeretik a tévét. Tehát nyolckor a Cinemaxon Hollywoodi lidércnyomás (gondolom, nem kell bemutatni: Barton Fink), Fellini ismét 0.30-kor, ismét a Filmmúzeumon: Cabiria éjszakái. Délelőtt 10.50-kor és éjjel 1.20-kor a ViaSat3-on Római vakáció 1953-ból, a Dunán nyolckor meg A pármai kolostor első része 1948-ból.

Szombaton gyomorrontás.

Vasárnap Clint Eastwood egy viszonylag korai (1982-es) rendezése, ami se nem western, se nem krimi, hanem a maestro harmadik szenvedélye, a jazz előtt hódoló lazulás, a Lebujzenész (este fél tizenegykor a Dunán).

Az ünnepi alkalomra tekintettel nemcsak arra kérem magukat, hogy ne tévézzenek, de arra is, hogy ne vegyenek tévét karácsonyra!