tévésmaci - Az oroszlán háza

  • .
  • 2010. december 16.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché elmentek síelni, Sztupa Chopokra, Troché Cortinára, mindenki követte a példájukat, "mafa úr Dobogókőre látogatott, én az Eurosportra, a törökőriek maradtak Törökőrön - csak ide nem jutott senki. Ezért aztán megosztanám egy megfigyelésemet a helybéli lágyszívű kritikus bentebbi azon jegyzetéhez kapcsolódóan, amelyik Az aranyember-adaptációkat tárgyazza.
Jókai ugye egy vad viharral nyit a Dunán, valahol a Vaskapunál. Az esztelen förgetegben elszabadul egy egész vízimalom, s fenyegetően vágtat a folyón, éppen szembe a Szent Borbálával, s elkerülhetetlennek látszik a halálos ütközés. Természetesen a filmes adaptációk - voltak bármily drága szuperprodukciók - meg sem kísérelték vászonra vinni a viharzó Dunát. Kordánál tán esett kicsit az eső, oszt' semmi több. Nos, a szegénységből erényt faragni mérsékelten dicsőséges mutatvány, de Gertler Viktor (1962-es) filmjében van egy olyan húzás, amit nyilvánvalóan senki nem vesz észre, de aki mégis, az elalél a gyönyörűségtől. A regényben az is a baja ennek az elszabadult malomnak, hogy halálos rémületben rohangál rajta egy kismacska, s Timéa szénné izgulja érte az arcát. Ha Timár hajómentő akciója közben vízbe veszne, nem bánná, de a macsekért rí - Jókai megelőlegezve a mű balvégét, simán kinyírja a cicát. Gertler, mielőtt a hajósok a Szent Borbála vesztének látszatát keltenék, elúszik a hajóval egy faalkotmány mellett, amin ott a macska - nincs egy másodperc az egész, aki olvasta, mindent ért, aki nem, az úgyis egy másik történetben van. Mindenki jól jár, főként azok, akik jönnek velem tévézni.

Pénteken (17-én) a Dunán éjfél előtt tíz perccel érdekesnek tűnő iráni film 2004-ből: Pillangó a szélben. Arról szól, hogy egy nő tíz évet ült férjeura jóvoltából, s szabadulván keresi őkelmét, és persze a gyerekét is - nem tűnik egy vígjátéknak.

Szombaton maradunk a Dunán. Este tízkor a Halálos hasonlóság című 1964-es fekete-fehér amerikai krimi megy, melyben Bette Davisből van kettő, és Karl Malden a rendőr.

Vasárnap kivárjuk az éjszakát, s fél egykor megnézzük A 22-es csapdáját, gyerekkorunk kedvenc háborús regényének (mer' mézesbödönbe mártogattak benne) 1970-es adaptációját (többek közt kedves interjúalanyunkkal, Martin Sheennel).

Hétfőn este kilenckor a Filmmúzeum adja Gazdag Gyula 1983-as franciás című cseheskedését, az Elveszett illúziókat, amiben fiatalon láthatjuk a mára a beérkezettnél is beljebb tartó színészeket. Nem biztos, hogy vége lesz a Dunán háromnegyed tizenegykor kezdő Egymásra nézvéig, de ezt úgyis annyiszor adják a tévék. Nem beszélve a ViaSat3-on 0.40-kor elsütött Van, aki forrón szeretiről.

Keddre is jut 0.40-re egy Billy Wilder-opus a ViaSat3-ra, a Legénylakás - ezen is ott leszek. Mazochisták előtte megnézhetik kilenctől a Filmmúzeumon az "riást Jimmy Deannel és Rock Hudsonnel.

Szerdán este nyolckor Madárijesztő 1973-ból a Cinemaxon, hajnali fél négy után pedig a Törvénytől sújtva. A Madárijesztővel (Gene Hackman, Al Pacino) sajnos súlyosan konkurál a Dunán nyolc ötvenkor induló Erőszakos cselekmény (1949, ff, am. krimi), amit ugye Fred Zinnemann rendezett (Smaci ajánlásával).

Csütörtökön éjszaka Fellini vagy egy norvég horror? 0.30-kor a Filmmúzeumon Országúton, 1.30-kor a Cinemaxon Hideg préda.

Pénteken karácsony van, a szeretet ünnepe, s tudom, hogy kegyedék is nagyon szeretik a tévét. Tehát nyolckor a Cinemaxon Hollywoodi lidércnyomás (gondolom, nem kell bemutatni: Barton Fink), Fellini ismét 0.30-kor, ismét a Filmmúzeumon: Cabiria éjszakái. Délelőtt 10.50-kor és éjjel 1.20-kor a ViaSat3-on Római vakáció 1953-ból, a Dunán nyolckor meg A pármai kolostor első része 1948-ból.

Szombaton gyomorrontás.

Vasárnap Clint Eastwood egy viszonylag korai (1982-es) rendezése, ami se nem western, se nem krimi, hanem a maestro harmadik szenvedélye, a jazz előtt hódoló lazulás, a Lebujzenész (este fél tizenegykor a Dunán).

Az ünnepi alkalomra tekintettel nemcsak arra kérem magukat, hogy ne tévézzenek, de arra is, hogy ne vegyenek tévét karácsonyra!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.