tévésmaci - Göböly betér az Old Bull Pubba

Amikor Sztupa és Troché járdát építettek, az egyfelől jó mulatság, férfimunka, másfelől - és sokkal inkább - társadalmi munka volt, afféle kommunista szombat, sőt vasárnap. Hétvégén a kerület összes dolgozója és diákja kiözönlött a szabadba, csak a gyár nem állt le, az öntöde három műszakban termelt, a martinkemencét nem lehetett csak úgy takarékra tenni.

Sztupa és Troché csoportjának a MÜM 1-es szakmunkásképzőben volt a gyülekező. Gyors létszámellenőrzés után (mindenki megvolt, még a betegek is felkeltek, egy kis mozgás jót fog tenni, és nem is árt meg) eligazítást kaptak, mettől meddig tart - mármint folyóméterben és utcasarokban: tól-ig - a mai szakasz. Aki előbb befejezi, hamarabb megy haza. A munkavezetők ellenőrzik és irányítják a brigádokat, de roppant egyszerű az egész, vannak a csákányosok meg a lapátosok. A fene tudja, honnan szalajtottak ennyi szaki külsejű egyént, csupa ötven fölötti, kérges kezű, repedezett körmű ürge, akik végre, ennyi meg annyi év normában lehúzott műszak után egy-két hétvégén adhatják a főnököt, ugráltatván a kis tanárnőket, akikhez amúgy az asszony járt be fogadóórára, hogy kikönyörögje a gyereknek a kettest. Ide figyeljenek, kimérjük, kihúzzuk a zsinórt, aki csákányos, föllazítja a talajt, a lapátos meg deponálja, szépen a szélire, hogy ne legyen útban, és már kész is tükör, oszt fájront. Az a lényeg, hogy a felület egyenletes legyen, úgy értem: sima. Mint az asztal, olyan sima. Sztupa fogott egy lapátot, Troché egy csákányt, és lassan elindult a csapat végig a Táncsics Mihály utcán, át a Béke térnél, a focipálya előtt. Holnap mi lesz, amikor a Vasas játszik itt, dobta be egy tag, de nem felelt neki senki, csak mintha az Olvasó munkás szobra biccentett volna felé, már úgy a kezében tartott könyvvel - bár ez nyilván marhaság, a szobrok jobban teszik, ha nyugton maradnak. No, mi vagyunk még evvel így a tévé előtt.

Pénteken (7-én) például a közszolgálat neofita sorozatfurorjának legfrissebb, némileg utánjátszó darabjait. Az m1-en 21.10-kor indul a Mindenből egy van, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter improvizációs szériája. 22.40-kor a most épp Családom és egyéb emberfajtákra keresztelt The Middle-t nyomják, ami tán már futott valahol, csak akkor még A semmi közepén volt a magyar címe. Az est fénypontja csak eztán jön, 23.10-től kezd A hivatal (The Office), mit mondjak, tízéves spéttel. Az AXN legalább A hatalom hálójában harmadik évadát indítja tízkor, de én azokat is megértem, akik ráfanyalodnak a Gladiátorra negyed tizenegykor a ViaSat3-on; az legalább nem sorozat.

Szombaton mindenki menjen kirándulni vagy máshová. Az se tartson vissza senkit, hogy a Duna délután negyed ötkor leadja a Casablancát, mert Victor Laszlo még mindig ugyanakkora balek lesz benne, mint a múlt héten volt a másik kanálison.

Vasárnap az m1-ről a Dunára tolódik a sorozatdüh, bár valamivel jobb darabok kíséretében. De ez mégis milyen már, hogy a köztévé új okosai fölfedezték, hogy a sorozatoktól döglik a tévélégy? Lassan a tüzet és a kereket is fel fogják találni. 23.10-kor indul az Élet a Marson második évadja, ami olyan erős szo-szo a retró szakágból. Prívjuszli: egy rendőr autóbalesetet szenved napjainkban, és arra eszmél, hogy hirtelen 1973 lett körülötte. Először néz hülyén, aztán megkeresi apja gyilkosát, mi a bánatot is csináljon az ember az őskorban? Ennél jóval nagyobb szám a rögtön utána 0.10-kor kezdődő Luther, amit sajnos a lap bellemében elírtunk magunk elől. Éjfélkor a Filmmúzeumon lesz ugyan Mechanikus narancs, de mi inkább kiszámíthatatlanok vagyunk.

Öcsém, ez a sorozatbuzerancia annyira lefárasztott, hogy hiába nyálaztam föl s alá a rádióújságot, se hétfőre (ezt még a végre visszatérő komcsiknak tudtam be), se keddre (itt már teljesen paff voltam), se szerdára nem találtam semmit, csak már ezerszer ajánlott közhelyeket.

Csütörtökön a Cinemaxon van ugyan egy elég jó Elia Kazan-film este tizenegy után, A látogatók, de az is csak szépségflastrom a heti ürességen. Így tévézzenek!