tévésmaci - Sül, sül, sül vagy sün-e?

  • .
  • 2009. március 19.

Trafik

Sztupa és Troché szemükkel követték a páncélvonatot, vagyis inkább csak azt a szikracsóvát, amit a mozdony lövellt, hiszen éjszaka volt. Hideg, kegyetlen, csillagokkal, távoli, azonosíthatatlan neszekkel teli téli éjszaka, megszámlálhatatlan mínuszokkal.
Sztupa és Troché adták az őrséget, még úgy két órájuk lehetett a váltásig, amikor kinn a nyílt pályán, kinn a hómezőn átrobogott a páncélvonat. Fáztak, Sztupa szorosra húzta antantszíját a kopott, varrásainál kifehéredett bőrkabátján, szemébe húzta simléderes sapkáját, és dohányzott. Nem mászkált, csak inkább úgy toporgott kicsit néha, gyakran kiköpve az ujjal összecsíptetett kartonszipkájú mahorka mögül. Troché szerzett valahonnan egy kockás sálat, az inge alá betűrte a központban capcarázott tavalyi Volksstimme minden lapját, és nem hiszik el, be sem gombolta a zekéjét. Õ is dohányzott, hisz valahonnan aranyvégű egyiptomi cigarettát is szerzett. Fázott ugyan, de abból csinált színházat, hogy nem fázik - olyan jól ment, hogy olykor maga is elhitte. De amikor átrobogott a páncélvonat, mindkettejük érzett valami melegséget. Látták a masinisztát a vezérállásban, vagy csak képzelték? Abban azonban biztosak lehettek, hogy a mozdony hosszú füttye nekik szól, őket üdvözli, hiszen mondtuk, csak a nyílt pálya volt, sehol egy jelző, sehol egy útátjáró, csak körbe a hideg.

De jobb-e nekünk a melegben tévézni? Ez e heti találós kérdésünk.

Pénteken (20-án) szerintem hülyeség az 1994-es tunéziai A palota csendje c. filmért bekapcsolni este kilenckor a Dunát, hisz szombaton és vasárnap úgyis betegre tévézzük az agyunkat.

Szombaton például megkötöm a vombatom, hogy legyen hely olyanoknak, mint a Kossuth-díjáról a héten okosakat mondó Sándor Pál Ripacsok című 1981-es jófejfesztiválja (m1; 22.05). Vagy az m2-n 23.00-kor a Fűrészpor és ragyogás (Bergman; 1953). Este tíz előtt öt perccel egy iráni darab a Dunán: Pillangó a szélben. Ebédre már (13.00) lenyomtam egy ötvenéves westernt az MGM-en: A csodálatos vidék után döntöttem el, hogy a film+-on vagy a Filmmúzeumon vágom tönkre magam délután és éjszaka. Az előbbin: 19.15-kor Titanic, utána 22.45-kor Blair Witch project - Ideglelés, és végül (0.15-kor) Richard Anconinával és Anne Parillaud-val (csak a nyakát nézzék) a Gengszterek című komor franszia zsarufilm. Az utóbbin: A törvény az törvény (1958), melyben Toto és Fernandel együtt tolja 16.20-kor, vagy 20.30-kor Én és a gengszter (ang.; 1962) Pitkinnel. Mindet megnézem, leszámítva a Titanicot, azt még a jövő héten is kihagyom. Ellenben Frears barátocskánktól a Mondvacsinált hős az axn-en nekem jöhet 22.05-kor, ha van még rajtam hely.

Vasárnap a Kínai negyed a Nicholson-rajongók kedvire este kilenckor az m2-n. Utána ugyanitt (23.55-kor) Ágyról ágyra (fr.; 1979), nekem legyen mondva. A Dunán este nyolckor A királynő sokak kedvence - Frearsünknek születésnapja lehet. Itt utána 22.55-kor pedig egy kortárs francia dráma, a Frankie. Az MGM-en már délután lement Bob Dylan bandájának, a The Bandnek a búcsúkoncertje Scorsese híres filmjén (Az utolsó valcer). Fél ötkor így önök is lemérhetik Rick Danko magyarságteljesítményét, mer' ő a Pista rokona, úgy húzza. Nekem már eddigre simán megártottak a franciák, pedig csak most jön Philippe de Broca filmje a Filmmúzeumon 15.15-kor, A lélekdoktor 1980-ból. Aztán meg az Élet a kastélyban 18.55-kor és 1965-ből. Hogy nézett akkor ki Catherine Deneuve? Még annál is jobban, emlékeznek A nap szépére? Maradva a csatornán, csíphetünk 22.00-kor egy ami horrort, igazán zsír címmel 1972-ből: Távozz, barátom!

Hétfőn én a tévé elől távozom.

Keddre vissza se jövök.

Szerdán még egy Pitkin este nyolckor a Filmmúzeumon: Pitkin és a tejhatalmúak. A csend országa még egy iráni a Dunán (kilenckor, este). A Tűz van, babám! meg az, ami (23.40-kor az m1-en, végre kifújtak a menzelek).

Csütörtökön az MGM-en 22.05-kor a Farkasok órája. Egy svéd mű '68-ból. Ha én farkas lennék vagy svéd, akkor biztos Doxa lenne ez. Odaadnám érte a tévém. Maguk egy Ruhláért is becserélhetik, nem fog megártani.

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.