Állomásról állomásra XXXI. - A neve: senki - Rákosszentmihály

  • - legát -
  • 2010. március 18.

Tranzit

Egy BKV-busznak is van itt végállomása, a közönség számára azonban nem létezik. "Dodókám, megvan a helyszín, ahol a Kovács Lajos ki tudna jönni hugyálni jégeralsóban azután, hogy megerőszakolta a Tóth Orsit! Basszus, ez jobb, mint Románia! És az a legjobb, hogy nincs semmi antikolás, mint a Tarr Bélánál. Ez úgy mai, hogy tegnapi, ha érted, miről beszélek. Apám, ha meglátod azt a hombárt, amit most épp látok, le fogod szarni a lábad! Te! Mi lenne, ha beültetnénk oda a Hobót Deák Bill-lel? Csak úgy, brahiból... A francokat Ukrajnában, itt Pesten, a Csömöri úti felüljárótól balra!"
Egy BKV-busznak is van itt végállomása, a közönség számára azonban nem létezik.

"Dodókám, megvan a helyszín, ahol a Kovács Lajos ki tudna jönni hugyálni jégeralsóban azután, hogy megerőszakolta a Tóth Orsit! Basszus, ez jobb, mint Románia! És az a legjobb, hogy nincs semmi antikolás, mint a Tarr Bélánál. Ez úgy mai, hogy tegnapi, ha érted, miről beszélek. Apám, ha meglátod azt a hombárt, amit most épp látok, le fogod szarni a lábad! Te! Mi lenne, ha beültetnénk oda a Hobót Deák Bill-lel? Csak úgy, brahiból... A francokat Ukrajnában, itt Pesten, a Csömöri úti felüljárótól balra!"

Bokáig állunk az olajos sárban, és ha már stábot nem látunk, beérjük egy forgatási helyszínt kereső, mobiltelefonba ordító magyar filmrendező képzelt alakjával. Köpésre vagyunk a XVI. kerület halmozottan "polgári" kertvárosától, egy másikra a Füredi úti lakótelep tornyaitól. Az elénk táruló látvány tényleg hatásvadász. Úgy tűnik, békésen megfér egymás mellett a vadnyugatot idéző ácsolt raktár és a málló homlokzatú állomásépület, a vasutaslakhatás jellegzetes kellékeivel, parabolaantennával, házi készítésű fémkerítéssel. Lefogadnánk, ha pár héttel később jövünk, a muskátli sem hiányozna az ablakból. Meg a száradó ruhák. Az utasellátásnak azonban nyoma sincs, ahogyan utasoknak sem.

Körmagyar

Miként az S-Bahnnal Berlint, valaha Budapestet is körbe lehetett utazni vonattal. A német rokonnal nagyjából egy időben, az 1800-as évek végén létesült budapesti körvasút azonban sohasem futott be a Ringbahnhoz hasonló karriert, és nemcsak azért, mert bizonyos szakaszán voltaképpen "bent", a városban - Margit körút - haladt, és talán sohasem közlekedett olyan vonat a pályáján, ami egyszer is körbejárt volna. A teljes körvasút tulajdonképpen csak elvben létezett: A Déli pályaudvarról "indult", a Vérmezőn és a Margit körúton keresztül jutott el a szentendrei HÉV vonalára, majd az óbudai gázgyárnál "kanyarodott fel" az újpesti vasúti hídra. Innen a MÁV esztergomi vonalán "érkezett" a Nyugatiba, majd Rákosrendezőn és Kőbánya felsőn át a Keletibe. Ezt követően a Ferencvárost érintve a Déli összekötő vasúti hídon jutott vissza Budára, Kelenföldre, majd újra a Délibe. Személyforgalomról szó sem volt, a vasút a kör mentén lévő gyárak és üzemek (a Margit körúton is!) kiszolgálása végett jött létre.

A dörzsöltebbeknek bizonyára feltűnt, hogy a körvasút kialakításánál tulajdonképpen "hozott" anyagból - szentendrei, esztergomi, bécsi, székesfehérvári vonal - dolgoztak, és szinte kizárólag a Nyugati és Keleti közötti szakasz volt az, amit valóban építeni kellett. És bár az 1892-ben átadott szakaszon több új vasútállomást felavattak, kezdetben itt is csak teherforgalom volt. A rákosszentmihályi állomás is ekkor létesült, bár 1892-ben még Pusztaszentmihálynak hívták, és csupán egy bakterház állt a helyén. A ma is látható állomás csak évtizedekkel később épült - Pusztaszentmihálynak addigra már nemcsak a neve változott Rákosszentmihályra, de - évtizedes huzavona után - már önálló községként szerepelt a településjegyzékben.

Szabadságharc lóvasúttal

A XIX. század végén a Budapest környéki településeken függetlenségi mozgalmak sora bontakozott ki. Míg Pestújhely Rákospalotától, Rákosliget Rákoscsabától próbált elszakadni, Pusztaszentmihály a cinkotai "elnyomókkal" szemben vívta küzdelmét - igaz, nem az utcán, fegyverrel, hanem szónoklatok és beadványok formájában a helyi közgyűlés keretein belül.

A szembenállás hátterében egy bűvös szó, a parcellázás, pontosabban az ezt követő fejlődés. Míg 1848-ban Szentmihály valóban csak egy közepes méretű puszta volt Cinkota határában, húsz évvel később már 108 nyaraló büszke tulajdonosa töltötte itt szabad idejét, és hamarosan felfedezte magának a szolgáltatóipar is. A környék népszerűségét nagyban befolyásolta, hogy 1887-ben megjelent a tömegközlekedés. Ekkor adták át a Budapest-Cinkota HÉV-vonalat, melynek egyik megállója - József főherceg telep (a mai Nagyicce) - már kifejezetten a szentmihályiak kedvéért létesült. Az 1890-es évek elejére már egy kimondottan városias negyed jött létre "közigazgatásilag" az inkább alföldi községre emlékeztető Cinkotán belül, így hát nem csoda, hogy a Szentmihályon élő - főleg pesti, és némi befolyással rendelkező - polgárok úgy vélték, hogy maguk könnyebben boldogulnának. Már 1889-ben felerősödtek a közgyűlésben azok a hangok, melyek Pusztaszentmihály elszakadását javasolták, de a függetlenség napja még hosszú ideig nem jött el. Jobb híján, a pusztaszentmihályi lokálpatrióta "kemény mag" úgy tett, mintha falujuk (kertvárosuk?) önálló lenne, a borítékra még véletlenül sem kerülhetett Cinkota felirat, 1893-ban pedig megindult az első, immár nevében is a települést emlegető társaság, a Puszta-Szentmihályi Közúti Vasút Rt. lóvasúti járata, bár a nagy közlekedési cégeket idéző név mögött egy végtelenül naiv, ámde kétségtelenül hatékony magánvállalkozás állt: a három lóval és három kocsival, 2,8 kilométeres keskeny nyomtávú pályán működő társaság a HÉV-állomásig szállította utasait. A nemes cél érdekében a vállalat vezetősége nem vett fel fizetést, időnként az igazgató is fölült a bakra, így demonstrálva valamiféle "közösségi élményt", amiből egyébként is kijutott az utasoknak. Előfordult, hogy menet közben döglött meg az egyik ló, a menetrendet azonban tartani kellett, ezért három utas vontatta be a kocsit a végállomásra.

A lóvasúttal szinte egy időben átadott MÁV-állomás azonban mintha elkerülte volna a "városatyák" figyelmét. Igaz, hogy az még távolabb volt a központtól, mint a nagyiccei HÉV, ám egy pár kilométeres lóvasútfejlesztéssel máris gyorsabban eljuthattak volna a Keleti pályaudvarra (akkoriban a cinkotai HÉV végállomása is itt volt), ráadásként pedig a Nyugatiba is. Valószínű, hogy a körvasút menti településekkel (Pestújhely, Rákospalota) összefogva érdemes lett volna a MÁV-nál kopogtatni a személyközlekedés bevezetését sürgetve, de a szentmihályiak inkább azért lobbiztak - sikerrel -, hogy HÉV-szárnyvonal létesüljön 1902-ben önállóvá vált településükön, amit egyébként két évvel hamarabb kereszteltek át Rákosszentmihályra. A nagyiccei elágazást 1911-ben adták át, a lóvasút 1913-ig közlekedett - utolsó két évében teljesen fölöslegesen.

Érdekesség, hogy a körvasúti személyforgalom (persze csak a Nyugati és a Keleti között) épp a gazdasági válság évében, 1929-ben indult meg, és bár ugyanekkor megjelent az első rákosszentmihályi buszjárat is, a MÁV döntése olyan váratlanul érte a település vezetését, hogy az állomásra vezető utat és az út menti közvilágítást csak három évvel később adták át. A visszaemlékezések szerint addig valóságos "emberkaravánok" bukdácsoltak a hajnali töksötétben az állomás felé, mivel a "nagyvasút" nemcsak gyorsabb volt a HÉV-nél, de lényegesen olcsóbb is, épp feleannyi.

Majd az S-Bahn

Ám hiába a népszerűség, a második világháborút követően a személyforgalom ismét megszűnt, és hamarosan Rákosszentmihályra is hasonló sors várt. 1950-ben Sashalommal, Mátyásfölddel és Cinkotával együtt kikiáltották Nagy-Budapest XVI. kerületének, majd ötven évvel később, miután a környék ipara és Rákosrendező pályaudvar eljelentéktelenedett, az addig valóban sűrű teherforgalom is megcsappant. Ennek - és a látottak - ellenére Rákosszentmihály állomáson a mai napig van forgalmi szolgálat, sőt azok a nemzetközi vonatok, amelyek a Keleti pályaudvarról indulnak a párkányi határ felé, erre húznak el.

Néha még az is előfordul, hogy az utasok itt lépnek Budapest földjére: legutóbb tavaly decemberben, amikor a Keleti váltói befagytak, a Berlinből érkező "Metropol EuroNight" utasai számára Rákosszentmihály volt a végállomás. Az intézkedő kalauz bizonyára nem akarta provokálni őket még azzal, hogy akad az asztalfiókban olyan távlati terv, mely a 2020-as években már itt is az S-Bahnhoz hasonló vonatok közlekedésével számol. Inkább csak megpróbálta elmagyarázni, hogy a szomszédból indul a 92-es busz, ami ugyan az esti órákban elég ritkán jár, viszont tíz perc alatt a gödöllői HÉV mátyásföldi állomására ér. Onnan pedig már csak pár megálló az Örs vezér tere, ahonnan a metró indul. Ha szerencséjük van, egy óra alatt a Keletibe érnek. Hasonlóan, mint a környék lakói.

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Futott két kört

A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.

Visszacsatolás

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

„Mit írtál, szakácskönyvet?”

Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.

Zsákban futás a pálya mellett

Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.

„Egy dobásunk van”

Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.

Sarkadi utca, Berlin

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.