Távolsági járat - Utazik az unió

  • Acsay Judit
  • 2010. április 29.

Tranzit

Isztambul-Budapest busszal, amikor a fél világ, mint a kés, áll a levegőben. Hosszú, kényelmetlen és bénítóan fárasztó. De a cipónyira dagadó boka és a zúgó fej ellenére még ezt a végeérhetetlennek tűnő zötyögést is nézhetjük pozitívan. Sőt, elvileg csak pozitívan nézhetjük. Különben kibírhatatlan.

Isztambul-Budapest busszal, amikor a fél világ, mint a kés, áll a levegőben. Hosszú, kényelmetlen és bénítóan fárasztó. De a cipónyira dagadó boka és a zúgó fej ellenére még ezt a végeérhetetlennek tűnő zötyögést is nézhetjük pozitívan. Sőt, elvileg csak pozitívan nézhetjük. Különben kibírhatatlan.

*

A döntés egy zajos kisvendéglőben születik: a pincérek futólépésben hordják a kaját, le-föl rohangáló társuk hangosbeszélőn gyorsjelenti a megüresedett székeket. Odakint eszerint engedik be és ültetik - kérdezés nélkül az asztalodhoz - az utcán kígyózó sorból a következőt. Étlap nincs: Isztambul patinás étkezdéjében kilencven éve csak fűszeres fasírt, zsemle, sült krumpli és babsaláta kapható. A falon államfők és celebek áradozó levelei bizonyítják, hogy e rafináltan plebejus helyen bárki vérbeli demokratának érezheti magát.

A szocializációs gyakorlat oka az izlandi vulkán, közege a totális légi közlekedési káosz, alanya kéttucatnyi Budapesttől Oslóig szerteszét honos európai polgár, tétje a hazajutás. Miután a szálloda duplájára emelte az árat, és kárrendezésre, segítségre igényt bejelenteni nincs hol és kinek, miután a vonatjegy elfogyott, az autóbérlés pedig megfizethetetlen - gyalog mégiscsak macerás volna -, a szakmai konferencia északnyugatra tartó résztvevői bérlőtársasággá szerveződnek. Busz két sofőrrel, Budapest, Pozsony és Bécs megállóval Münchenig, onnan ki-ki maga tovább.

A szerzésben segítenek a helyiek, de az ár minden igyekezetük ellenére egyre emelkedik: elfogadjuk a tizenkétezer eurót előre és kápéban, és megállapodunk, hogy a megtett kilométerektől függetlenül mindenkinek ugyanannyi a tarifa, lévén azonos az ellenérték: haza lehet menni. Néhány összepillantásból világos, hogy ettől mindenki korrektnek érzi magát.

Indulás este fél tízkor, negyedkor már teljes a létszám. Magyar szemmel az út negatívumok sorozatával kezdődik. Senki sem hisztizik, hogy elöl (hátul, középen, ablak vagy folyosó mellett) ülhessen, nem átkozza a légitársaságokat vagy Izlandot, nem riogat, hogy holnapra úgyis helyreáll a rend, nem lobbizik, hogy éjszakázzunk mégis szállodában. A haszontalan reptér mellett soknyelvű kajánkodással haladunk el, annak biztos tudatában, hogy jól döntöttünk. És ettől mindenki felelősnek érzi magát.

Arról sem esik szó, vajon a törökök miért egy óra hosszat pecsételik az első álmukból fölvert utasok útlevelét. Csöndes megütközést kelt viszont, hogy az éj közepén betessékelnek a török-bolgár határ közötti senkiföldjén világító tax free shopba. Az egyik sofőr laza természetességgel veszi ki a hozzá legközelebb álló kezéből az útlevelet, s a pénztárossal összekacsintva bevásárol egy csomó whiskyt és cigarettát. Mire ocsúdunk, a cucc egy részét elnyeli a busz és a sofőrülés melletti három szatyor.

A bolgár határszemélyzet alig kétórás adminisztrációval enged át, napnál világosabb, hogy a busz árába nyilván bekalkulált ital és cigaretta nélkül a beléptetés hajnalig is eltarthatott volna. Mire a korrupció szó elhangzik, én kettőt hátralépve már a dzsekimet igazgatom, hogy a furfangos ügylet láttán mindenki más kicsit felsőbbrendűnek érezhesse magát. Felhúzott lábbal, zokniban, pulóverekből párnát gyűrve úgy alszunk a baksis jóvoltából közelebb került Szerbiáig, mintha saját ágyunkban ébredhetnénk föl.

Amint kivilágosodik, előkerülnek a szálloda tegnap reggeli svédasztaláról mentett szendvicsek és langyos narancslevek, körbejárnak a tax freeből beszerzett minicsokis zacskók. Útnak indul egy arckrém, kézről kézre jár az elemes villanyborotva. Kiderül, hogy három különböző nyelven hárman is ugyanazt a könyvet (a Zabhegyezőt) olvassák. Az általános mozgolódásban mindenki szolidárisnak érzi magát.

A kényszerből kihagyott fogmosás kényelmetlenségét már-már gyerekes röhincsélés ellensúlyozza. Áradnak a régi, szép "endékás" időket idéző emlékek, taps fogadja a sofőr termoszból kínált gyengécske kávéját, az ingváltás elmarad, a mobilok és laptopok bekapcsolása nem. Megnyugtató jelentés az otthoniaknak arról, hogy mennyire kényelmes a busz, milyen jól aludtunk, és különben is, már túl vagyunk az út negyedén, harmadán, felén. Telefonon alakulnak, omlanak össze és formálódnak újra a további útvonaltervek. Müncheni ismerős szerez szállodát a svédeknek, Bécsben a svájci vonatcsatlakozásokat nyomozzák, Brüsszelből a dánok hálókocsiját intézik, Pozsonyban annak a prágai utazásán sakkoznak, akit majd kocsival vesznek fel a hegyeshalmi parkolóban, hogy a többiek megúszhassanak egy kitérőt. Tombol a szervezés, amitől mindenki hasznosnak érzi magát.

Az út kátyús, esik az eső, de haladunk: dicsérjük a sofőrök profizmusát, és számoljuk a Belgrádig hátralévő kilométereket. Már más időzónában járunk, ennyivel is kevesebb az előttünk álló húsz-, tíz-, ötórás menetidő. A relatív nyereségből futja, hogy ne csak a cigizők fogadják megértéssel a Belgrád fölötti Duna-híd újjáépítése miatti félórás dugót. A gyűrött arcokon a háborús károk rendbetételét helyeslő optimizmust örömmé pezsdíti a magyar határ utáni benzinkút presszójának barátságos kiszolgálása és (végre!) kifogástalan kávéja. A polcokon sorakozó külföldi lapoktól, és hogy az euróból euróban adnak vissza, sőt itt már egyikünk nyelvét is beszélik, hirtelen mindenki otthonosan érzi magát. Nemzetközi egyetértés nyugtázza, hogy beteljesült a rendszerváltás előtti nagy ábránd: a vécétesztben már mi, magyarok is jelesre tudunk vizsgázni.

A közel 24 órás zötykölődéstől bénultan zuhanok ágyba, zavaros gondolatokkal arról, hogy az EU székhelye mégsem Brüsszelben és Strasbourgban, hanem a fejekben lehet, és az európai közösséget a tételes szabályoknál szorosabban tarthatja össze az önbecsülés és az önfegyelem. Elalvás előtt arról ábrándozom, hogy hat év múltán ideje lenne az unió kultúrájához is csatlakozni.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.