Õ képviseli leginkább a punkban megtestesülő urban warrior lázadását. Közéleti és énekesi pályája csúcsára ért: a Tinódi Lantos Sebestyéni utat (sic!) ötvözve a betyáros vakmerőséggel utat nyitott a hazai underground történetében." A programajánlóban nagyon odatettek neki, ha olvasta, biztos jót röhögött. Nem mondhatnám, hogy szétszedik a Gödör klubot a Flash miatt, de a hideg csütörtök ellenére is meglehetősen stabil gárda képviselteti magát. Ha eltakarom az egyik szemem, csupa hétköznapi embert látok, legfeljebb a gőzt akarják kiengedni, de jobban megfigyelve különös lények is akadnak: nem mintha máshol nem találkozhatunk avval a fiatalemberrel, aki a magyar válogatott régi fazonú (Senior márkájú!) melegítőfelsőjében feszít, és arról beszél, hogy életcéljává vált Jézus tisztátalanságának bizonyítása, de az, hogy éppen itt botlunk bele, magától értetődőnek tűnik. "Hozzáért a halotthoz? Na, ugye? És Mózes engedi az ilyet?"
Mindez csak azért érdekes, mert pár méterrel odébb Barcs - a társaság középpontjaként - épp egy olyan sztorit mesél, aminek - ha csak közvetve is - szintén vallási vonatkozásai vannak. "Megyek a hatoson, erre fölszáll a Pajor (Tamás, szintén zenész, lassan húsz éve a Hit Gyülekezetének prominense - a szerk.) a kezében egy ásványvizes üveggel, aminek nincs kupakja, viszont valami húgyszerű lötty van benne. Mi ez, Tamás? Azt mondja: 'Benzin!' 'Mi van, terrorista lettél?' Erre visszakérdez: 'Így néz ki egy terrorista?' Szokás szerint öltöny-nyakkendőben feszített, és teljesen zavarba jött, amikor azt mondom: 'Hát épp ez az, egy terroristánál sosem lehet azt tudni.' Magyarázkodni kezd, hogy lerobbant a kocsija, meg hogy mér' írok róla rondákat az interneten? Mér', mér', mert a szekta teljesen legyalulta az agyadat, baszod alássan. Akkor megint jön a sablon dumájával, hogy ne bántsam a gyülekezetet, ők mentették meg az életét a drogoktól."
Barcs gúnykacaja "mindent visz", s ebben valószínűleg az is benne van, hogy őt nem kellett megmenteni, noha ifjúkorában valószínűleg az összes, akkor használatos hazai drogot kipróbálta: "A Flasht a nyolcvanas évek végén hoztam össze, amikor a Pajor-féle brigád elhúzott a szektába. Elég sokat lógtam velük együtt, teljesen kiborultam, hogy ilyen könnyedén veszik az agymosást - mesélte még 1999-ben. - A Flash névnek több jelentése van, villanás meg ilyenek, de azért elsősorban az anyagozásra gondoltam, amikor kitaláltam. Akkor már vége volt a régi jó gyógyszeres időszaknak, a Gracidint, a Parkánt betiltották, nagyban ment a mákozás. Nyaranta megszálltuk a földeket. Úgy történt, hogy egy olyan haverral, akinek volt kocsija, elindultunk az Alföld felé május végén, és harminc kilométeren belül öt mákföldbe ütköztünk. A helyeket nem őrizték, szerintem nem is tudták, hogy van ez a dolog. Nem azt mondom, hogy a mák elit narkó volt, de egy sokkal kisebb réteg művelte, mint a szipuzást. A Flasht egy Imeró nevű súlyos csákóval alapítottam. Zirci gyerek, de a csaja révén kijutott Los Angelesbe, ahol kapott egy laza rock and roll löketet. Úgy ismertem meg, hogy egy haveromnál gitározott, akkor jött haza Amerikából. Nekem volt egy-két szövegem, a Kúrom a nőt, csöng a telefon, meg ilyenek, ezekből lettek az első számok. Csak hát az Imeró nem tudta kiheverni ezt a Los Angeles-feelinget. Olyanokat csinált, hogy levetkőzött félmeztelenre, beállt gitárral a tükör elé, csak éppen a hálózatba dugta be a kábelt. Úgy megbaszta az áram, hogy beleégtek a húrok a tenyerébe. Ezt hótkomolyan mesélte nekem, és azt várta, hogy sajnálni fogomÉ Egyébként nem volt rossz gitáros, de őt a máktea teljesen legyűrte. Nem tudom, hogy él-e még egyáltalán, utoljára az a hír járta, hogy visszaköltözött Zircre, ott főzőcskézik."
Miki viszont abbahagyta a főzőcskézést. A kilencvenes években leszázalékolták, feketefutár lett vasúti kedvezményének köszönhetően. Közben a Flashben a fél város megfordult, s 1996-ban végre megjelent egy kazetta, amin az együttes Tilos az Á-ban tartott koncertje hallható. Ugyanebben az évben készített egy filmet a Balázs Béla Stúdiónak akkori basszusgitárosával, az idén elhunyt Artner Ivánnal (Rádiócsönd, Magyar Narancs, 2007. május 24.) a Mir űrállomásról, Égi rovar címmel, majd, miután megszűnt nyugdíjasstátusza - az illetékes bizottság "visszaszázalékolta" -, egy utógondozóban helyezkedett el mint képesítés nélküli szociális munkás. Az új évszázadba már az új Barcs Miki lépett, megházasodott, gyermeke született. Már csak az államvizsgája hiányzik, hogy megkapja a diplomáját a Wesley János főiskolán. Szakdolgozatként a klienseiről (18- 24 év közötti volt állami gondozottak) készült filmjét adta be. Ám hiába "konszolidálódott" a hétköznapi életben, rajongói nem sokat sejthetnek ebből. Az viszont valóban feltűnő, hogy Barcs korábbi "szimpla" dühét és ritkán józan életét felváltotta valamiféle "közéletiség": egy olyan, faragatlan, trágár "társadalomkritika", ami már annyira alpári, hogy nem lehet rajta nem röhögni. Mindezt saját készítésű honlapján (www.drflash.hu) fejti ki bővebben, de azért a koncertekre is jut belőle.
A Flash harmadiknak lép fel, a Gödör közönségének egy része elpárolgott vagy kiütötte magát. Most talán kicsit visszafogottabb a színpadon, de azért nem kell félteni. "Kedveskéim, ez egy világslágerünk, tényleg egy kis világslágerünk volt. Ezután megint jobbak jönnek. Az Egyhetes áru már állott, te állat című bemelegítő hangképes levél, kis köcsög!" - mondja röhögve, de a provokáció nem ül, az egyébként lelkes nézők mintha mellőznék a szokásos "Hol a hangod?", "Szar vagy, Miki!" és hasonló "viszontgyalázásokat". Persze az összes nagy slágert (Kúrom a nőt, Twenty, Hárommilliárd stb.) is eljátsszák, a "legújabbat", a négy évvel ezelőtt született Képviselő-funkyt ("Neked nem ott van a helyed a parlamentbe' / Berakod a lábikód egy zsák cementbe / Ott ácsorogsz majd a Duna fenekén / A Barbi baba feleséged jól megdugom én!") közkívánatra kétszer is. Barcs káromkodva távozik, de feltűnően jól érzi magát. Néhányan új számokat követelnek, de mindent a maga idején.
"A színpad nagyon jó hely arra, hogy aki idegesít, vagy akit nem bírsz, azt jól legyalázd - mondja. - Van egy-két pofa, akiket nagyon rühellek, azoknak már a korai Flash idején is beszóltam, a szaros politikusokat csak az utóbbi pár évben találtam meg. Előtte nem foglalkoztam velükÉ Melyikről tudnál jót mondani? Azt hiszem, ez örök téma marad. A rohadtak!!! De amikor elkezdtem csinálni a honlapot, rájöttem, hogy a gyalázkodás leírva talán még jobb. Jó kis barokkos körmondatokkal bele a pofájukba. A site-ot direkt primitívre fazoníroztam, egy kis dollárjeles sorminta, egy kis színes háttér, így azt az ősinternetes feelinget sugallja. Teljesen egyedül csinálom, naponta kábé 250-300-an látogatják, koncertek előtt megugrik a duplájára, de ha például az index 'linkoltatja', akkor négyezerre is felmegy. Mivel Uj Péter az egyik legnagyobb Flash-rajongó, az Indexen elég gyakran előfordulok. Igaz, ő olyan gyakran nem jár a koncertjeinkre."
Mikit azonban egy másik hírportál szerződtette - ahogy ő mondja - "száguldó gyalogos riporterként", bár ennek semmi köze a gyalázkodásokhoz vagy a Flashhez. Egyszerűen arról van szó, hogy Barcs évek óta szívesen dokumentál ilyen-olyan eseményeket videokamerájával. "Van otthon egy egyszerűbb vágóasztalom, azon készítem el a riportokat, négyet-ötöt egy hónapban." Tavaly október 23-a óta az összes tüntetésen részt vett, arra azonban még álmában sem gondolt, hogy e ténykedésének köszönhetően majd' húszéves földalatti közszereplés után a mainstream média érdeklődésének is a középpontjába kerüljön.
Jegyezzük meg a történelmi dátumot: 2007. november 17.
"Barcs Miklós éppen a Hold utcából akarta elhagyni a Batthyány-örökmécsesnél tartott, be nem jelentett tüntetés színhelyét, amikor a rendőrök feltartóztatták, kameráját elkobozták, mobiltelefonjából az akkumulátort kivetették, azt is elvették, egy rabomobilba bezsuppolták, és hatodmagával a kőbányai kerületi kapitányságra vitték. Ott az előtérben négy órán keresztül kellett álldogálnia, szék nem volt, vizet nem kapott, majd egy üres cellába helyezték. A cellában egy padon elaludt; éjjel egykor ébresztették, két rendőrnő jegyzőkönyvet vett fel, majd közölték, szabálysértést követett el, amiért a rendőrségi felhívás ellenére a tüntetés helyszínén maradt. Ezért 40 ezer forint pénzbírságra ítélik."
Az ügy még nem zárult le, de úgy tűnik, Mikit különösebben nem rázta meg a dolog. A "sajtószabadság mártírja" a koncert után így köszönt egy régi cimborát: "Bazmeg, eddig csak egyszer vittek be a zsernyákok. Emlékszel? Káemká (közveszélyes munkakerülés - a szerk.) miatt. Eltelt huszonöt év, a fene gondolta volna, hogy megint lecsapnak rám! Az öreg tatára! Az indexes Zutyunak (Bogád Zoltán - a szerk.) legalább volt újságírópapírja, meg ez a presszes, zöld csuhája. Nálam még az se', csak kamera a kézben. Persze a Zutyu se' úszta meg, höhöÉ őt is elvitték, csak nem oda, ahová engem. Bezsuppoltak a bádogkasztniba, egy mélabús szkinheddel meg négy másik pofával, azt' irány a kőbányai kapitányság. Levideózták a buránkat - ez van most a fotózás helyett. Képzeld el, ahogy ott állok egy tizenkettes számmal a kezemben, ezek meg jobbról-balról filmeznek! Nyugodt voltam, inkább röhögtem az egészen. Ahogy becsukták utánam az ajtót, rögtön elszundikáltam: sok volt a négy óra ácsorgás."
A tragikomikus epizódnak azonban van egy kimondottan pozitív hozadéka is. Amikor a koncertet követő napokban összefutottunk, Miki arról számolt be, hogy új Flash-szám készül, aminek már megvan a refrénje: "Az lesz, hogy 'Rendőrállamot nem!' Ennyire már előre van haladva a legújabb világsláger. De nem kapkodjuk el. Fokról fokra haladunk, közben folyamatosan beszámolunk arról, hogy épp hol tart a dolog. Ha kész leszünk vele, biztosan csinálunk egy számbemutató szuperkoncertet."
