Greenexpo" - Csak az ár számít"

  • Linder Bálin
  • 2008. április 3.

Tranzit

A Syma-csarnokban tartott hét végi rendezvény meglehetősen bátortalan próbálkozás volt, hogy a lakosság és a hazai zöldkisipar egymásra találjon.
A Syma-csarnokban tartott hét végi rendezvény meglehetősen bátortalan próbálkozás volt, hogy a lakosság és a hazai zöldkisipar egymásra találjon.

A laikus számára is érdekes nemzetközi környezetvédelmi szakkiállítást - Ökotech - a Hungexpón már 2001 óta rendeznek, mégis üdvözölhetjük, ha valaki (a Konsilo Kft.) kifejezetten az életmódváltásra ösztökélt lakosságot és a cseperedő hazai környezetvédelmi ipart próbálja egy csarnokba terelni. Belépve azonban úgy tűnik, mintha a bátorság evvel el is fogyott volna: a Gardenexpóval egy légtérben tartott Greenexpo zsebrendezvény lett. Biztos nincs könnyű dolga annak, aki a hazai környezetvédelmi ipar szereplőit felvonultatva akar családi programot szervezni, a mintegy kétezer, zömmel mikro-, kis- és középvállalkozás legnagyobb megrendelője ugyanis az állam, az önkormányzatok és maga az ipar. De a kiállítók a kiutalt hátsó kertet is alig töltik meg, a fővárosi közműcégek és az autógyártók nélkül pedig a pavilonsort tíz WWF-es panda is könnyedén át tudná ölelni. Ez még mindig csak tapogatózás, tavaly óta másodszor.

Mikor átverekedjük magunkat a társrendezvény háztáji traktorain, "farmercélokra" kifejlesztett benzinmotoros kézi bozótvágóin és a kétütemű, húszkilós permetezőgépeken ("csak fitt nyugdíjasoknak"), a csarnok légterét épp Bálint gazda uralja, aki előadása végén a zsebében tartott ajándék fű- és vetőmaggal próbálja bevonni a beszélgetésbe az idős hobbikertészeket. A kertből a természetbe a drágább, de zöldebb autók, a kiállítás sztárjai vezetnek át. Ezekre rá is fér a reflektorfény, a tavaly piacra dobott hibridek (amelyeket egy villany- és egy robbanómotor hajt) és a kisebb szennyezőanyag-kibocsátású modellek ugyanis nem fogynak jól - mondják az értékesítők. A Volkswagen 20 százalékkal mérsékelt szén-dioxid-kibocsátású autója év eleje óta kapható, a magasabb árat főleg céges vásárlók fizetik meg; a Honda hibridje 7 liter helyett csak 4-et fogyaszt, így a 200-600 ezer forintos árkülönbség akár meg is térülhet, mégis kevés az érdeklődő. A bioetanol kapcsán az egyik kiállító kifejezetten hitehagyottnak tűnik, és ennek csak az egyik oka, hogy egyelőre kevés helyen lehet növényi alkoholt tankolni. Láthatóan az a kérdés sem hagyja nyugodni, hogy a bioetanol a fosszilis üzemanyagokkal szemben végül javít-e tényleg a klímaváltozáson - különös tekintettel arra, hogy az ültetvényes gazdálkodás a legnagyobb exportőrnél jelentős erdőirtásokkal jár.

Továbbhaladva mintha újra a Gardenexpón találnánk magunkat. Jobbra óriási kerti jakuzzikat ("Ha letakarod, nem hűl ki a víz. Ezért zöld."), masszázságyat és hifiberendezéseket kínálnak. A dizájnmagazin hoszteszei biztosak benne, hogy őket elkeverték; az ingyenes oxigénterápia, a magneto-elektrikus akupunktúra, a szemtréner, a kondér- és az édességárus ellenben láthatóan tökéletesen beilleszkedett. Beékelve találjuk az Európai Bizottság védjegyprogramjának hazai leágazását, ahol a környezetkímélőbb termékek itthoni gyártóit próbálják rávenni, hogy szerezzenek minősítést, és a zöldszempontot nagyobb hangsúllyal érvényesítsék a marketingben. A kezdeményezéshez

kevés a forrás, az érdeklődés lanyha

"A kutyát sem érdekli, milyen zöld. Az ár számít" - a Környezettudományi Központ Alapítvány munkatársa szerint ez a leggyakoribb gyártói válasz a megkeresésekre, a cégek akkor sem kapkodnak a tanúsítványért, ha egyébként termékük minden vonatkozásban tökéletesen megfelel a követelményeknek. A tisztítószerek területén van már némi választék, de a drogériákba ezek sem jutnak el - szerencsére a Greenexpón elég jó a felhozatal.

Az építkezés, a lakhatás gondjainak környezetvédelmi vonatkozásai szintén megfelelő hangsúlyt kapnak, uralják is a terepet. Van passzív ház, hőszivattyú és napkollektor, invesztálhatunk energetikai korszerűsítésbe, és akár takarékos lakóparkba is bevásárolhatjuk magunkat. De itt sem túl sok az érdeklődő, minden bizonnyal azért, mert általában jelentős befektetést kívánó dolgokról van szó. Ráadásul a portékát többnyire bénán tálalják - a hiányos tájékoztatás, az idejétmúlt marketinges eszközök sejtetik: maguk a vállalkozók sem hiszik, hogy itt ma leesik valami. Így hát kifejezetten jól mutat és üdítően lelkes a SZIKE Egyesület háza tája: a civil szervezet mondanivalója az, hogy a kidobott szerves anyagok jó része nem is hulladék, komposztálni, visszaforgatni pedig a kertben és a lakótelepen is lehet. Ezt egyrészt gyakorlatias komposztügyi gyorstalpalóval demonstrálják, a stand másik végén az ismertetőkből elsajátítható elméleti tudást kartonból készült "automata", a homlokzat mögött kuporgó nagymama kérdezi ki egy kvízjáték során a zömmel fiatalkorú jelentkezőktől. Szentirmai-Zöld Máté, az egyesület munkatársa arról számol be, hogy a II. kerületben már 500 lakóközösséget szereltek fel és tanítottak meg komposztálni. Ennek eredménye kevesebb szemétdíj és avarégetés.

A budapesti közműcégek jelenléte nyilván kötelező gyakorlat, már csak az a kérdés, hogy miért nem jutott az égvilágon semmi az eszükbe. Egyedül a fővárosi távfűtő cég hozott valamit: az Ökoplusz pályázati program a pazarló, drága fűtési rendszerek ésszerűsítését szolgálhatja, ha nem egy-egy lakás, de lakóközösségek szállnak be (www.fotav.hu). Közterület-fenntartónk néhány nejlonszatyrot árul, ezenfelül a rákospalotai szemétégetőt próbálja színes prospektus révén megszerettetni a látogatókkal. Munkatársuk reményei szerint viszont több égető már nem nagyon épül az országban, ő is osztja ugyanis azt a közkeletű aggodalmat, hogy ezektől nem lesz kevesebb a hulladék, noha ez volna az országos stratégiai cél. "A szelektív gyűjtés most nem megy jól, mert a lakossági várakozásokkal szemben a különgyűjtés bevezetése óta csak emelkedtek a szemétdíjak, és ez sokak kedvét lelohasztotta. Hogy miért emeltek, azt meg lehet kérdezni a fővárostól" - ajánlja a vállalat képviselője. Kifelé még egy színezett csapvízből készült koktél, műanyag pohárba, de ez már a vízművek ajándéka.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.