A laikus számára is érdekes nemzetközi környezetvédelmi szakkiállítást - Ökotech - a Hungexpón már 2001 óta rendeznek, mégis üdvözölhetjük, ha valaki (a Konsilo Kft.) kifejezetten az életmódváltásra ösztökélt lakosságot és a cseperedő hazai környezetvédelmi ipart próbálja egy csarnokba terelni. Belépve azonban úgy tűnik, mintha a bátorság evvel el is fogyott volna: a Gardenexpóval egy légtérben tartott Greenexpo zsebrendezvény lett. Biztos nincs könnyű dolga annak, aki a hazai környezetvédelmi ipar szereplőit felvonultatva akar családi programot szervezni, a mintegy kétezer, zömmel mikro-, kis- és középvállalkozás legnagyobb megrendelője ugyanis az állam, az önkormányzatok és maga az ipar. De a kiállítók a kiutalt hátsó kertet is alig töltik meg, a fővárosi közműcégek és az autógyártók nélkül pedig a pavilonsort tíz WWF-es panda is könnyedén át tudná ölelni. Ez még mindig csak tapogatózás, tavaly óta másodszor.
Mikor átverekedjük magunkat a társrendezvény háztáji traktorain, "farmercélokra" kifejlesztett benzinmotoros kézi bozótvágóin és a kétütemű, húszkilós permetezőgépeken ("csak fitt nyugdíjasoknak"), a csarnok légterét épp Bálint gazda uralja, aki előadása végén a zsebében tartott ajándék fű- és vetőmaggal próbálja bevonni a beszélgetésbe az idős hobbikertészeket. A kertből a természetbe a drágább, de zöldebb autók, a kiállítás sztárjai vezetnek át. Ezekre rá is fér a reflektorfény, a tavaly piacra dobott hibridek (amelyeket egy villany- és egy robbanómotor hajt) és a kisebb szennyezőanyag-kibocsátású modellek ugyanis nem fogynak jól - mondják az értékesítők. A Volkswagen 20 százalékkal mérsékelt szén-dioxid-kibocsátású autója év eleje óta kapható, a magasabb árat főleg céges vásárlók fizetik meg; a Honda hibridje 7 liter helyett csak 4-et fogyaszt, így a 200-600 ezer forintos árkülönbség akár meg is térülhet, mégis kevés az érdeklődő. A bioetanol kapcsán az egyik kiállító kifejezetten hitehagyottnak tűnik, és ennek csak az egyik oka, hogy egyelőre kevés helyen lehet növényi alkoholt tankolni. Láthatóan az a kérdés sem hagyja nyugodni, hogy a bioetanol a fosszilis üzemanyagokkal szemben végül javít-e tényleg a klímaváltozáson - különös tekintettel arra, hogy az ültetvényes gazdálkodás a legnagyobb exportőrnél jelentős erdőirtásokkal jár.
Továbbhaladva mintha újra a Gardenexpón találnánk magunkat. Jobbra óriási kerti jakuzzikat ("Ha letakarod, nem hűl ki a víz. Ezért zöld."), masszázságyat és hifiberendezéseket kínálnak. A dizájnmagazin hoszteszei biztosak benne, hogy őket elkeverték; az ingyenes oxigénterápia, a magneto-elektrikus akupunktúra, a szemtréner, a kondér- és az édességárus ellenben láthatóan tökéletesen beilleszkedett. Beékelve találjuk az Európai Bizottság védjegyprogramjának hazai leágazását, ahol a környezetkímélőbb termékek itthoni gyártóit próbálják rávenni, hogy szerezzenek minősítést, és a zöldszempontot nagyobb hangsúllyal érvényesítsék a marketingben. A kezdeményezéshez
kevés a forrás, az érdeklődés lanyha
"A kutyát sem érdekli, milyen zöld. Az ár számít" - a Környezettudományi Központ Alapítvány munkatársa szerint ez a leggyakoribb gyártói válasz a megkeresésekre, a cégek akkor sem kapkodnak a tanúsítványért, ha egyébként termékük minden vonatkozásban tökéletesen megfelel a követelményeknek. A tisztítószerek területén van már némi választék, de a drogériákba ezek sem jutnak el - szerencsére a Greenexpón elég jó a felhozatal.
Az építkezés, a lakhatás gondjainak környezetvédelmi vonatkozásai szintén megfelelő hangsúlyt kapnak, uralják is a terepet. Van passzív ház, hőszivattyú és napkollektor, invesztálhatunk energetikai korszerűsítésbe, és akár takarékos lakóparkba is bevásárolhatjuk magunkat. De itt sem túl sok az érdeklődő, minden bizonnyal azért, mert általában jelentős befektetést kívánó dolgokról van szó. Ráadásul a portékát többnyire bénán tálalják - a hiányos tájékoztatás, az idejétmúlt marketinges eszközök sejtetik: maguk a vállalkozók sem hiszik, hogy itt ma leesik valami. Így hát kifejezetten jól mutat és üdítően lelkes a SZIKE Egyesület háza tája: a civil szervezet mondanivalója az, hogy a kidobott szerves anyagok jó része nem is hulladék, komposztálni, visszaforgatni pedig a kertben és a lakótelepen is lehet. Ezt egyrészt gyakorlatias komposztügyi gyorstalpalóval demonstrálják, a stand másik végén az ismertetőkből elsajátítható elméleti tudást kartonból készült "automata", a homlokzat mögött kuporgó nagymama kérdezi ki egy kvízjáték során a zömmel fiatalkorú jelentkezőktől. Szentirmai-Zöld Máté, az egyesület munkatársa arról számol be, hogy a II. kerületben már 500 lakóközösséget szereltek fel és tanítottak meg komposztálni. Ennek eredménye kevesebb szemétdíj és avarégetés.
A budapesti közműcégek jelenléte nyilván kötelező gyakorlat, már csak az a kérdés, hogy miért nem jutott az égvilágon semmi az eszükbe. Egyedül a fővárosi távfűtő cég hozott valamit: az Ökoplusz pályázati program a pazarló, drága fűtési rendszerek ésszerűsítését szolgálhatja, ha nem egy-egy lakás, de lakóközösségek szállnak be (www.fotav.hu). Közterület-fenntartónk néhány nejlonszatyrot árul, ezenfelül a rákospalotai szemétégetőt próbálja színes prospektus révén megszerettetni a látogatókkal. Munkatársuk reményei szerint viszont több égető már nem nagyon épül az országban, ő is osztja ugyanis azt a közkeletű aggodalmat, hogy ezektől nem lesz kevesebb a hulladék, noha ez volna az országos stratégiai cél. "A szelektív gyűjtés most nem megy jól, mert a lakossági várakozásokkal szemben a különgyűjtés bevezetése óta csak emelkedtek a szemétdíjak, és ez sokak kedvét lelohasztotta. Hogy miért emeltek, azt meg lehet kérdezni a fővárostól" - ajánlja a vállalat képviselője. Kifelé még egy színezett csapvízből készült koktél, műanyag pohárba, de ez már a vízművek ajándéka.
