Tranzit

A színház, akárcsak a kocsma, általános és kézenfekvő leképezése a társadalomnak, főleg amennyiben a fenti két intézmény egyetlen objektumban foglal helyet. Ilyenkor óhatatlanul jut az ember eszébe számtalan szebbnél szebb párhuzam, melyektől aztán rövid megfontolás után megkíméli a gyanútlan olvasót. A Kolibri Pinceszínház és Pincekocsma mindezek ellenére tanulságos és használható hely.

Az alternatív kultúra a kilencvenes évek közepére lassan feloldódik a fogyasztói kultúrában, az underground néprajzi gyűjtők már csak nyomokban lelik fel a hőskori habitus elemeit, talán a helyek elnevezésében. Sikátori kalózokat, a nyolcvanas évek egyeduralkodóit már fű alatt sem könnyű találni.

Az elmúlt két évben jelentősen csökkent a halálos kimenetelű balesetek száma Magyarországon - nem kis részben a szabályok szigorításának következtében.

A Marczibányi Téri Művelődési Ház szürke papundeklidobozszerű épülete elég lehangoló, különösen, amikor ki van írva az oldalára, hogy: nyári szünet. Olyankor csak a betonalapba süllyesztett kávézó, illetve szórakozóhely működik rendületlenül.

A szűk, középkori jellegű, már-már mediterránba hajló Ráday utca éhező és szomjazó járókelői azt vehetik észre, hogy ha naponta egy házzal följebb ebédelnek, mindig kicsit más íze van a szendvicsnek. A hét közepe felé már el is lehet jutni a Kálvin térről a Shiraz szendvicsklubba, a skandináv fajátékokon innen és a dán szendvicshegyeken túl.

Winkler Róbert

Mikor még úgyszólván gyerekember voltam, úgy distancíroztam az ázsiai konyhák között, hogy - európai párhuzammal - a francia megfelelője a kínai, koreait, thait, indonézt akkor még nem ismertem, és a japán étkezés meg olyan, mint a keletnémet koszt, egzotikus szószban az, amit 1949-89 között, az NDK fennállása idején a vörösfasiszta porosz markotányosnői elmebaj kitalálni bírt. Aztán, több mint tíz éve, egyszer elmentem Japánba, ha már ott voltam, ettem is, s be kellett látnom, hogy a kiinduló tétel feltehetően életem legnagyobb melléfogása volt, olcsó sztereotípiákon és még nyálasabb párhuzamokon nyugvó baklövés. A japán konyha olyan, mint a japán vizuális kultúra. A kínai barokkjával összehasonlítva egyszerű vonalak, minimalista ízek, színek, fekete-fehér kalligráfiák, ukiyo-e; mint a skandináv építészet mondjuk a Palladinóval összevetve.

Csepel a reménység szigete, a kereskedelmi rádióadók reklámjai szerint. A rockkedvelő csepeli fiatalokat viszont nem vigasztalják a sorra nyitó autószalonok, és most már a rock sem. Reménykedni viszont lehet.

Dugovics Titusz

Az ember kicsit szorongva lép be egy Simon vendéglőbe, egyrészt mert mi lesz, ha meglátják rajtam, hogy Haladás-drukker vagyok, vagy ha a pincér se szó, se beszéd, hátulról becsúszva páros lábbal szerel, majd zavartan kér elnézést, "bocsánat, néha nem vagyok ura a reflexeimnek". A diósdi Simon üzemegységben effajta incidensektől nem kell tartani; "a Simi sógora vezeti az éttermet, szereti a Fradit, de inkább a vendéglátós vonalra hajt". Ez a hétköznapok nyelvén annyit jelent, hogy bár lehet kapni számos Fradi-relikviát, nincs Négy-négy-kettő tál, Kiállítás koktél vagy Esernyőcsel rostélyos. A Fradi-ereklyék közül az egyszerű posztereken kívül kapható számos kuriózum. Lehet inni Fradi sört, Fradi dinnyepálinkát, de a legnagyobb dobás a Fradi kindertojás. A csokitojás műanyag betétje egy összerakható focistát rejt, akiről valószínűsíthető, hogy nem más, mint Vincze Ottó középpályás. De mondom, a Fradi-vonal abszolút diszkréten húzódik meg a háttérben, s a kifogástalanul dolgozó személyzet is csak többszöri határozott követelésünkre volt hajlandó megmutatni a felsorolt tárgyakat.

- bodoky -

- kerényi -

- sisso -

A két erőteljesen nőiesedő süldő nyakában piros nyakkendő, rávarrt nemzeti színű szalaggal. Tizenhat évesek, nem hiszem el, hogy ennyi idősen lehet valaki úttörő, de Békés fotóművésznő (20) bólogat, még az ő idejében is voltak ifik. - Akkor mi az, ami nincs? - A kisdobosok megszűntek.