Az idegenforgalmi szezon kezdetét jelző Utazás kiállítás üzleti szempontból érthetetlen rendezvény: minden évben egyre több város, szálloda és ország jelenik meg kínálatával a Hungexpón, egyre nagyobb a felhajtás, egyre több az érdeklődő - mégse vesz rajta soha senki semmit.
A marketingünnep lehetőséget kínál a turisztikai szakmának arra, hogy ráirányítsa a figyelmet egy-egy ismeretlen régióra és összefoglalja az elmúlt üzleti év tanulságait. A magyarok utazási szokásai a külföldi országokat illetően évek óta változatlanok: semmi esély rá, hogy az örök sláger Görögországot, Olaszországot vagy az idei díszvendég Jordániát bárki is megszorongassa. Belföldön viszont a lehetetlenül drága Balaton mellett egyre több elhanyagolt, idegenforgalmi perifériának számító vidék verseng sikerrel a prospektusgyűjtögetők kegyeiért. A trendet felismerve a hazai régiók közül az idén a kopár Békés megyét választották díszvendégnek.
A békésiek igyekeztek kihasználni a lehetőséget: a tornácos-oromfalas csabai parasztház a leglátványosabb standok közé tartozott, talán csak a debreceni Nagytemplom és az esztergomiak ízléstelen, dór oszlopos kriptája körözte le. Az alapkérdés persze az, miért nyaralnánk a Dél-Alföldön, ha a réges-régi közhiedelem szerint nincs ott semmi, csak végtelen repceföldek és unalmas kisvárosok. A békésiek az Alföld többi részéhez hasonlóan egyetlen kiutat látnak a turisztikai sivárságból: wellness- és gyógyfürdő. Elképesztő, hogy csak ebben az egyetlen megyében hány fürdő épült fel az elmúlt öt évben! Gyula, Szarvas és Békéscsaba történelmi fürdőegyütteseit teljesen felújították, az Oros-háza melletti Gyopárosfürdőn 2004 májusában 6200 négyzetméteres vízipark nyílt hét medencével és egészségközponttal, Gyomendrőd, Füzesgyarmat és Tótkomlós strandjai 2003 óta szintén korszerű wellnessközpontokká nőtték ki magukat, és a megyében további hat kisebb, családias strand működik.
A wellnesslázat a Széchenyi-terv indította el 2001-ben: a tavalyi év végéig összesen 20 milliárd forint támogatást osztott szét az állam az egészségturizmus fejlesztésére. Ha ehhez hozzávesszük a települési önkormányzatok és cégek által befektetett saját tőkét, összesen 50-60 milliárdos tételt kapunk, ami a magyarországi turisztikai fejlesztések oroszlánrésze - az öszszes többi befektetés alig 10 milliárdot tett ki. Székely György, a Magyar Turisztikai Hivatal elnökhelyettese szerint a hazai idegenforgalom eddigi történetében csak két hasonló nagyságrendű beruházási program ismert. Az egyik az 1980-as évek elején meghirdetett ún. "osztrák hitel", amit szállodaépítésre (Sofitel, Intercontinental, Novotel, Béke, Grand Hotel Hungaria), a hegyeshalmi határátkelő felújítására és Ferihegy 2 megépítésére fordítottak, a másik pedig a Monarchia 1880 és 1914 közötti gyógyfürdő- programja, aminek eredményeiből ma főleg a szomszéd országok turizmusa profitál (Pöstyén, Herkulesfürdő, Szováta, Palics stb.).
Az idegenforgalmi szakma a hatalmas beruházástól várja, hogy átrajzolja az ország turisztikai térképét, és új imidzset teremt a mára igencsak megkopott csikós, gulyás, Balaton hármasság helyett. Az első évek tapasztalatai szerint az új fürdők többsége - köztük a zöldmezős beruházások is, mint Gyopárosfürdő vagy a zalai Kehida - jól startolt, de az igazsághoz tartozik, hogy az esős nyár miatt a nyílt vizek eleve hátrányosabb helyzetben voltak.
2004-ben kettészakadni látszott a magyar idegenforgalom: folytatódott a Balaton mélyrepülése, a fapadosok megjelenése viszont vonzó úti céllá tette Budapestet. A fővárosi szállodák kihasználtságának majd húszszázalékos növekedése szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy a tíz új EU-tagállam közül eddig Magyar-országon jött létre a legtöbb olcsó légi járat (összesen 43, ami több mint a másik kilenc országé együtt).
Bár ez a helyzeti előny valószínűleg nem lesz tartós, az új gyógyfürdők sorsa jelentős részben azon múlik, sikerül-e vidékre - például Békés megyébe - terelni az egyre növekvő számú külföldi vendéget. Ebből a szempontból az idei Utazás kiállítás egyetlen valóban jelentős újdonsága a debreceni repülőtér szereplése volt. Az egykori orosz katonai bázis helyén a városi önkormányzat 2,5 milliárdért felépítette az ország második nemzetközi repterét. A légikikötőből ma öt charterjárat indul Törökországba, Egyiptomba, Korfura, Tunéziába és Horvátországba. Már maga a megnyitás is fontos esemény, mivel korábban Albánia mellett Magyarország volt az egyedüli olyan európai ország, ahol egyetlen - fővárosi - nemzetközi repülőtér működött. Igazi jelentősége azonban csak akkor lesz, ha nemcsak a kelet-magyarországiak erednek útnak innen külföldre nyaralni, hanem rendes, menetrend szerinti járatok is beindulnak. A technikai feltételek adottak.
A belföldi és a külföldi turizmus arányai Magyarországon még mindig kedvezőtlenek (a kereskedelmi szálláshelyeken 10 millió külföldi és 8 millió belföldi vendégéjszakát regisztráltak), de a helyzet az elmúlt években lassan javulásnak indult. Székely György szerint az lenne az egészséges, ha a belföldi elérné az összforgalom 60-70 százalékát, hasonlóan Francia- vagy Olaszországhoz. A magyarok hajlandósága, hogy felfedezzék a saját országukat, az előző háromévi 10 százalékos növekedés után 2004-ben megtorpant, viszont 2005-re 5 százalékos emelkedést jósolnak.
Vadregényes Kazincbarcika
Érdekes módon a belföldi forgalom leginkább a háromcsillagos szállodák szintjén bővül, ami azt mutatja, hogy a nyugati árakat is megfizetni képes hazai elit felfedezte magának az új gyógyvizeket. A wellnessüzlet sokszor az egyébként előnyös helyzetű régiókat (Siófok, Nyugat-Dunántúl, Hévíz) erősíti tovább, de az Alföld is egyre sikeresebben zárkózik fel melléjük. Az idegenforgalmi bevételek felét természetesen Budapest produkálja, 25-30 százalék még mindig a Balatoné, így a többin kell osztoznia az ország egyéb területeinek.
Ha ebből levonjuk a Zalakaroshoz és Sopronhoz hasonló "szigetszerű" idegenforgalmi központokat, jól látható, milyen kicsi az a szelet, ami a feltörekvő perifériának marad. Bár Békés vagy Borsod szolgáltatásait egyelőre többségében magyarok veszik igénybe, vannak olyan speciális külföldi csoportok, melyekért érdemes versengeni: a hollandok és a dánok például lelkes kempingezők, és szívesen keresik az eldugottabb helyeket, az angoloknál pedig komoly rajongótábora van a "birdwatchingnak", ami népszerűvé teheti a körükben a madárban gazdag Kis-Balatont és a Hortobágyot.
A számok tükrében mégis kissé abszurd, hogy az ország összes szegény, falusi régiója és elmaradott kisvárosa a turizmusban látja a kitörési pontot. Először szerepelt például a kiállításon Kazincbarcika, a kádári vegyipar egykori fellegvára, melyről még saját önkormányzati vezetői és lelkes lokálpatriótái is kénytelenek voltak sajtótájékoztatójukon beismerni, hogy szeretett településük ronda. Ehhez képes 1999-ben háromcsillagos szálloda épült a városban, és jelenleg újabb minőségi hotelt terveznek, nem kis üzleti kockázatot vállalva. Belátva, hogy tulajdonképpen nincs semmi ok arra, hogy az ember Kazincbarcikán nyaraljon, az önkormányzat egy valóban gyönyörű, a középkori felvidéki városokon át a wieliczkai sóbányákhoz vezető túraútvonal kiindulópontjaként próbálta eladni a települést, romantikus postakocsiutat szervezve Bagyinszky Zoltán sztárfotográfus vezetésével.
Gyógyfürdő, lovaglás, gyalogos- és kerékpártúra-útvonalak, érintetlen természet - az Utazás 2005 kiállítás alapján úgy tűnik, ezzel próbálja az ország kompenzálni a valóban ütős turistalátványosságok hiányát. Katedrálisok, középkori városkák, tengerpart és síparadicsomok híján Magyarországnak maradnak a reumás német nyugdíjasok és a szerény, de kedves hazai ízek egyre tudatosabb megbecsülése.
Zsuppán András
