Vasúti lámpák múzeuma: Aladdin Sopronban

Tranzit

"Már gyakornokként megértettem, miért mondják az öregek, hogy a boldog élethez a vasutasnak kell legyen valami vonatos hobbija is. Az elmúlt 28 évben ehhez annyit tettem hozzá, hogy olyat gyűjtök, ami senki másnak nincs" - mondja Haragovics József (52) múzeumtulajdonos.
"Már gyakornokként megértettem, miért mondják az öregek, hogy a boldog élethez a vasutasnak kell legyen valami vonatos hobbija is. Az elmúlt 28 évben ehhez annyit tettem hozzá, hogy olyat gyűjtök, ami senki másnak nincs" - mondja Haragovics József (52) múzeumtulajdonos.

A vasúton használt világítóberendezéseknek négy csoportja van: a mozdonylámpák, a jelzőlámpák, a zárlámpák és a kézi jelzőlámpák. A fertődi kastélytól alig három kilométerre, Fertőszéplakon található Aladdin Vasúti Lámpamúzeumban 251 látható ezekből. Többségük itthon vagy a környező országokban szolgált, de Svédországból, Mongóliából, az USA-ból és Új-Zélandról származó darabok is vannak. "Ha végre Hollandiából is lenne egy, valami régi gőzmozdonyról, annak nagyon örülnék. Vagy Spanyolországból, Portugáliából bárminek" - mondja a Sopronban lakó múzeumgazda, aki egyébként a GYSEV Vontatási Főnökségét vezeti.

Haragovics szívére tett kézzel esküszik, hobbija a véletlennek köszönhető. Lassan harminc éve, hogy gyakornok volt a dombóvári vontatási főnökségen. A központi épület melletti ócskavashalmazban feltűnt neki egy "azt sem tudtam, mi lehet" tárgyrészlet. Kibányászta, megnézte. Mint négylevelűre a lucernásban, úgy talált a régi jelzőlámpára. A hosszas tisztogatás után kiderült, hogy a lámpát a legendás Krolupper József Részvénytársaság gyártotta (Krolupper a váltóállító készülékek atyja - a szerk.). Utána átkutatta az egész szemétdombot, s bár nem akadt újabb darabra, eldöntötte, a vasúti lámpák gyűjtője lesz. Szándékát erősítette, hogy nem hallott hasonló érdeklődőről. Bújni kezdte az e tárgykörben fellelhető dokumentumokat, s csak akkor rémült meg egy picit, amikor - alig féltucatnyi felújításon túl - hírét vette, hogy Zsámbékon megnyílt egy lámpamúzeum. Ez huszonöt éve történt, de miután végignézte a több mint ezer világítóeszközből álló tárlatot (Lásd: Kék óriások istállója, Magyar Narancs, 2006. november 6.), megnyugodott - nem volt számottevő a vasúti gyűjtemény.

Haragovics József nyitott szemmel járja a világot. Üdült a haverokkal, mikor betért a helyi sörözőbe, s kiszúrta, hogy az összehordott régiségek között van egy neki még hiányzó darab. Az alkudozás ilyenkor onnan indul, hogy tisztázni kell, az illető gyűjti-e a lámpákat. Többnyire nem. Erre Haragovics elmondja, hogy ő viszont igen, sőt közkinccsé is teszi. "Ez többnyire hatni szokott, esetleg öt liter soproni aranyérmes vörösborral rá kell segíteni" - teszi hozzá nevetve. De Bisecurinért (régi típusú fogamzásgátló tabletta - Sz. M. I.) is szerzett már a gyűjteményébe valót a Kara-kum sivatagban. Légvédelmi rakétás volt a katonaságnál, oda vitték őket éleslövészetre.

Mindenre felkészülve

kilenchónapnyi adagot vitt magával, amiért az ott gyakorlatozó mongolok mindent megadtak volna. Amikor azonban csupán egy vasutaslámpát kért a készletért cserébe, napokig kerülték, azt hitték, megbolondult. Aztán mégis megpróbálták tucatnyi szőrmebundára és bőrkabátra rábeszélni, ám mivel nem tágított, gyorsan szereztek egy bizonyíthatóan a mongol vasutakon használatos lámpát. Három hónapig volt a sivatagban, de mivel a lámpa egy hónap után már nála volt, azt mondja, nem érezte magát egyedül.

A legnehezebben megszerzett trófea azonban hazai pályán várta, még Sopronból sem kellett kimozdulnia. Egy nyugdíjas vasutas közölte, a pince egyik sarkában mintha lett volna valami régi kacat. De hozzájutni csak a rágórt ötven mázsa szén átlapátolása árán volt lehetséges. "Ha megtalálod, a tied" - mondta a bácsika Haragovicsnak, aki egyből ingujjra vetkőzött. Egy hétig nem tudott kiegyenesedve járni, de ma gyűjteménye büszkesége az 1900-ban, Bécsben gyártott piros-zöld üvegű menesztőlámpa.

A múzeum sarkában megfér egymás mellett a Miskolcról szerzett Truman-gőzös homloklámpája (ezeket a mozdonyokat a II. világháború után hazautazó amerikaiak adták el tonnánként 9 fillérért Magyarországnak), és a Szabadkáról származó, eredeti, piros-fekete színűre visszapingált jugoszláv gőzmozdonylámpa.

Még sosem tévedett, és csupán egy alkalommal tett szert olyan lámpára, amit nem csak vonaton használnak. Az 1955-ben készült, alumíniumtákolmány a Bajkál-Amur vasútvonalról származik. Alul petróleumlámpa, felül teafőző, közte egy hűtő-fűtő bordázat, ami termoelektromos generátorként 1,5 voltot képes előállítani.

Két éve egy svájci vendég a kiállítást végignézve visszament egy lámpához, és kijelentette, ő addig onnan el nem mozdul, amíg azt a lámpát meg nem kapja. Végül 80 eurót fizetett azért, hogy kaphasson egy ugyanolyat, egy felújítandót a tartalékok közül. De japánok és ausztrálok is jártak már a múzeumban. Õk leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy ha ma már nem készülnek speciálisan a vasútnak tervezett jelzőlámpák Európában és a világon, akkor az nem azt jelenti-e, hogy a globalizáció miatt csak a múltból érdemes a gyűjteménynek bármit is megmenteni. Haragovics ilyenkor a legújabb, könnyű műanyagból fröccsöntött, ledes működésű francia zárlámpát veszi elő.

A legnagyobb meglepetést egy fiatal pár okozta. Megnézték a kiállítást, türelmesen végighallgatták a tárlatvezető sztorikkal tarkított előadását. Nem írtak az emlékkönyvbe semmit, de kifelé menet a férfi elárulta, hogy egy olyan, vasúthoz kötődő cégnél dolgozik, ahol a pincékben nemrég csodás tervrajzokat találtak. Aztán kérés nélkül bevitte a paksamétát a ház előtt parkoló kocsiból, és az eredeti, selyempauszra rajzolt, 1:1 arányú komplett tervdokumentációkat a múzeumnak adományozta. Haragovics sírva fakadt. A tervek alapján azóta elkészült egy méretes, több mint száz éve tervezett Ganz-lámpa, négy pedig befejezésre vár.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.