Interjú

„A fele gyorsan fog kihalni”

Szathmáry Eörs evolúcióbiológus

Tudomány

Az ember szociokulturális evolúciója során a nyelv megjelenése játszotta a kulcsszerepet. E tekintetben kivételesek vagyunk, de civilizációnk rendkívül sérülékeny, és talán az összeomlás szélén áll – erről is beszélt nekünk az ELKH Ökológiai Kutatóközponthoz tartozó Evolúciótudományi Intézet Nagy Evolúciós Átmenetek Kutatócsoportjának vezetője.

Magyar Narancs: Az evolúciós átmenetek elméletének egyik kidolgozójaként ön az egyik szerkesztője a rangos tudományos folyóirat, a Philosophical Transactions of the Royal Society B tematikus számának. Ez a kiadvány az ember szociokulturális evolúciójával és abban a nyelv szerepével foglalkozik. Mindenekelőtt szeretném, ha definiálná: mit nevezünk nagy evolúciós átmenetnek?

Szathmáry Eörs: Evolúciós átmenetekből sokféle van, s a nagy evolúciós átmenet fogalma részben valóban tőlem származik, még az 1995-ös, Maynard Smith-szel közös könyvünkben írtunk róla először. A földi élet történetében kevés olyan átalakulás zajlott, amikor két dolog történt, általában egymással karöltve. Az egyik: alacsonyabb szintű evolúciós egységekből magasabb szintű egységek alakultak ki. Például amikor az egysejtű organizmusokat a többsejtű organizmusok váltották fel bizonyos leszármazási vonalakon, vagy amikor kialakult a valódi sejtmagvas sejt – minket is ilyenek építenek fel. Mindez úgy történhetett, hogy egy gazdaszervezet, amely akkor még lényegében a bakteriális szinten volt, bekebelezett egy másikat, utóbbi szintén egy baktérium volt. Attól kezdve a szelekció már a nagyobb egységen működött, nem csak külön-külön a kettőn. Ilyen például az is, amikor kialakulnak a rovartársadalmak: a magányos rovarok bizonyos leszármazási vonalakon rovarállamokat kialakító rovarfajokká fejlődnek.

A másik esemény pedig az, hogy ezzel párhuzamosan egy új típusú öröklődési rendszer alakul ki, amely a DNS-nél magasabb szinten működik: a magasabb rendű egységeknél megjelenik a különböző működések kombinációja, vagy a munkamegosztás, azaz a funkciók specializálódnak a magasabb egységen belül. De nálunk öröklődési rendszer a nyelv is, mert ennek révén generációkon keresztül tudunk információkat átadni. Nem egyszerű dolgok ezek, és nem is arról van szó, hogy egy gén helyettesít egy másikat – ez utóbbi a mikro­evolúció, amelynél nagyobb léptékű ez a folyamat.

MN: Lehetséges, hogy ez a folyamat idővel felgyorsult? Arra gondolok, hogy valószínűleg először csak kémiai struktúrák voltak, azután 2 milliárd éven keresztül meg csak prokarióta sejtek. Ehhez képest ezután nagyon gyors evolúciós folyamat zajlott le.

SZE: Valóban. A kémiai evolúció néhány százmillió évig tarthatott, és a földi élet történetének mintegy a felét a baktériumok uralták. A DNS meg a fehérjeszintézis kései evolúciós termék abban az értelemben, hogy messze az élet keletkezése után kellett, hogy kialakuljon, és genetikai kód sem létezett mindig. De úgy tűnik, az időben előrehaladva tényleg volt gyorsulás az átmenetek során. Egyesek szerint azért, mert a komplexitás komplexitást szül: egyre összetettebb szerveződési formák jönnek létre, és ezek az egymáshoz való viszony tekintetében is egyre összetettebb viszonyokat tudnak kialakítani. Ez pedig megadja annak a lehetőségét, hogy a nagyobb evolúciós lépések is egyre gyakrabban kövessék egymást.

MN: Az emberi beszéd, a nyelvek kialakulásához milyen evolúciós feltételek járulhattak hozzá?

SZE: Azt a kérdést kell feltennünk, hogy mi az, ami korlátot szab egy nagy átmenet valószínűségének? Nos, vagy az, hogy a hozzá szükséges örökletes variáció ritka, tehát van benne valami főnyereményszerű; vagy az, hogy a szelekciós körülmény ritka. Azaz genetikai variáció még csak lenne, csak a szelekciós körülmény nem áll fenn.

Érdekes módon az emberi nyelvkészséget és a hozzáköthető társadalmi változást inkább a szelekció korlátozta, nem a genetikai variáció. Egy speciális szelektív körülmény kellett ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon, elvégre a főemlősöknek, és különösen a Homo erectusnak már komoly agya volt. Ők már fejlett, úgynevezett machiavellista intelligenciával rendelkeztek. Tehát itt inkább az alkalomra kellett várni, és nem a genetikára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.