Interjú

„A fele gyorsan fog kihalni”

Szathmáry Eörs evolúcióbiológus

Tudomány

Az ember szociokulturális evolúciója során a nyelv megjelenése játszotta a kulcsszerepet. E tekintetben kivételesek vagyunk, de civilizációnk rendkívül sérülékeny, és talán az összeomlás szélén áll – erről is beszélt nekünk az ELKH Ökológiai Kutatóközponthoz tartozó Evolúciótudományi Intézet Nagy Evolúciós Átmenetek Kutatócsoportjának vezetője.

Magyar Narancs: Az evolúciós átmenetek elméletének egyik kidolgozójaként ön az egyik szerkesztője a rangos tudományos folyóirat, a Philosophical Transactions of the Royal Society B tematikus számának. Ez a kiadvány az ember szociokulturális evolúciójával és abban a nyelv szerepével foglalkozik. Mindenekelőtt szeretném, ha definiálná: mit nevezünk nagy evolúciós átmenetnek?

Szathmáry Eörs: Evolúciós átmenetekből sokféle van, s a nagy evolúciós átmenet fogalma részben valóban tőlem származik, még az 1995-ös, Maynard Smith-szel közös könyvünkben írtunk róla először. A földi élet történetében kevés olyan átalakulás zajlott, amikor két dolog történt, általában egymással karöltve. Az egyik: alacsonyabb szintű evolúciós egységekből magasabb szintű egységek alakultak ki. Például amikor az egysejtű organizmusokat a többsejtű organizmusok váltották fel bizonyos leszármazási vonalakon, vagy amikor kialakult a valódi sejtmagvas sejt – minket is ilyenek építenek fel. Mindez úgy történhetett, hogy egy gazdaszervezet, amely akkor még lényegében a bakteriális szinten volt, bekebelezett egy másikat, utóbbi szintén egy baktérium volt. Attól kezdve a szelekció már a nagyobb egységen működött, nem csak külön-külön a kettőn. Ilyen például az is, amikor kialakulnak a rovartársadalmak: a magányos rovarok bizonyos leszármazási vonalakon rovarállamokat kialakító rovarfajokká fejlődnek.

A másik esemény pedig az, hogy ezzel párhuzamosan egy új típusú öröklődési rendszer alakul ki, amely a DNS-nél magasabb szinten működik: a magasabb rendű egységeknél megjelenik a különböző működések kombinációja, vagy a munkamegosztás, azaz a funkciók specializálódnak a magasabb egységen belül. De nálunk öröklődési rendszer a nyelv is, mert ennek révén generációkon keresztül tudunk információkat átadni. Nem egyszerű dolgok ezek, és nem is arról van szó, hogy egy gén helyettesít egy másikat – ez utóbbi a mikro­evolúció, amelynél nagyobb léptékű ez a folyamat.

MN: Lehetséges, hogy ez a folyamat idővel felgyorsult? Arra gondolok, hogy valószínűleg először csak kémiai struktúrák voltak, azután 2 milliárd éven keresztül meg csak prokarióta sejtek. Ehhez képest ezután nagyon gyors evolúciós folyamat zajlott le.

SZE: Valóban. A kémiai evolúció néhány százmillió évig tarthatott, és a földi élet történetének mintegy a felét a baktériumok uralták. A DNS meg a fehérjeszintézis kései evolúciós termék abban az értelemben, hogy messze az élet keletkezése után kellett, hogy kialakuljon, és genetikai kód sem létezett mindig. De úgy tűnik, az időben előrehaladva tényleg volt gyorsulás az átmenetek során. Egyesek szerint azért, mert a komplexitás komplexitást szül: egyre összetettebb szerveződési formák jönnek létre, és ezek az egymáshoz való viszony tekintetében is egyre összetettebb viszonyokat tudnak kialakítani. Ez pedig megadja annak a lehetőségét, hogy a nagyobb evolúciós lépések is egyre gyakrabban kövessék egymást.

MN: Az emberi beszéd, a nyelvek kialakulásához milyen evolúciós feltételek járulhattak hozzá?

SZE: Azt a kérdést kell feltennünk, hogy mi az, ami korlátot szab egy nagy átmenet valószínűségének? Nos, vagy az, hogy a hozzá szükséges örökletes variáció ritka, tehát van benne valami főnyereményszerű; vagy az, hogy a szelekciós körülmény ritka. Azaz genetikai variáció még csak lenne, csak a szelekciós körülmény nem áll fenn.

Érdekes módon az emberi nyelvkészséget és a hozzáköthető társadalmi változást inkább a szelekció korlátozta, nem a genetikai variáció. Egy speciális szelektív körülmény kellett ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon, elvégre a főemlősöknek, és különösen a Homo erectusnak már komoly agya volt. Ők már fejlett, úgynevezett machiavellista intelligenciával rendelkeztek. Tehát itt inkább az alkalomra kellett várni, és nem a genetikára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.