Balogh Magdolna

A mérgező hagyaték – II. rész

Roman Dmowski élete és műve

  • Balogh Magdolna
  • 2023. augusztus 30.

Tudomány

A lengyel etnikai nacionalizmus főideológusáról szóló esszénk első, múlt heti lapszámunkban megjelent részében nézeteit és történelem­szemléletét foglaltuk össze. Most az 1918-ban függetlenné vált Lengyelországban betöltött politikai szerepét tekintjük át.

A Dmowski-féle modern nacionalizmus, amely a századforduló táján mint „radikális szubkultúra” születik meg, először 1905 körül válik láthatóvá a társadalom számára, s ebben az 1905-ös orosz forradalomnak van döntő szerepe. A forradalom hatására a zsidók az orosz birodalomból nyugatabbra, főleg – az ekkor még értelemszerűen orosz fennhatóság alatt álló – Varsóba menekülnek, s tömeges megjelenésük a városban önmagában is félelmet kelt. A lengyel társadalom konzervatív rétegét megrémíti az erőszakos társadalmi változás továbbterjedésének lehetősége, amit a „szocialista-zsidó összeesküvés” számlájára írnak. Dmowski ért ahhoz, hogy nevet adjon ezeknek a félelmeknek, és politikai tőkét kovácsoljon belőlük. Az antiszemitizmus és az idegengyűlölet gyúanyaga készen áll. Dmowski az, aki 1905-ben a „forradalmár=zsidó” toposzát terjeszti, miközben magát és pártját olyan nyugodt erőként tünteti fel, amely képes e felfordulással szemben biztonságot nyújtani.

Együttműködés vagy harc az orosz megszállóval?

A forradalom első hónapjaiban a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) sikerrel használja fel a párt pozíciójának megerősítésére a félelmet a káosztól. Dmowskit magát is megerősítette pozíciójában az 1905-ös forradalom: akkortájt lett a nemzeti demokraták megkérdőjelezhetetlen vezetője. Az elkövetkező évtizedekben újabb sajtóorgánumokat alapítottak, és kiépült a modern tömegpártokra jellemző apparátus: azoknak a közvetlenül Dmowskinak alárendelt aktivistáknak, politikusoknak, újságíróknak a hálózata – Stanisław Kozicki, a Gazeta Warszawska szerkesztője, Wiktor Jaroński, az orosz Duma lengyel klubjának vezető alakja, valamint a legnagyobb példányszámú antiszemita napilap, a Gazeta Poranna 2 Grosze (Kétgarasos Reggeli Újság) főszerkesztője, Antoni Sadzewicz –, akik irányították a párt kampányait, támogatták Dmowski terveit.

Eredendő antiszemitizmusa idővel csak szélsőségesebbé vált: a patriotizmus egyszerűen annyit jelentett, harcolni a „zsidó befolyás ellen”. 1912-ben, amikor Dmowski nem került be a IV. orosz Duma képviselői közé, mert egy ismeretlen baloldali jelöltet választottak meg helyette a zsidó választók támogatásával, bojkottot hirdetett a zsidó üzletekkel szemben, ami nagy veszteségeket okozott a kereskedőknek. A bojkottot természetesen a katolikus egyház is lelkesen támogatta. Amikor 1918 őszén Dmowski a tengerentúlra látogatott, Louis Marshall, az American Jewish Committee elnöke megkérte, hogy vonja vissza a bojkottfelhívást, ő azonban erre nem volt hajlandó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.