Balogh Magdolna

A mérgező hagyaték – II. rész

Roman Dmowski élete és műve

  • Balogh Magdolna
  • 2023. augusztus 30.

Tudomány

A lengyel etnikai nacionalizmus főideológusáról szóló esszénk első, múlt heti lapszámunkban megjelent részében nézeteit és történelem­szemléletét foglaltuk össze. Most az 1918-ban függetlenné vált Lengyelországban betöltött politikai szerepét tekintjük át.

A Dmowski-féle modern nacionalizmus, amely a századforduló táján mint „radikális szubkultúra” születik meg, először 1905 körül válik láthatóvá a társadalom számára, s ebben az 1905-ös orosz forradalomnak van döntő szerepe. A forradalom hatására a zsidók az orosz birodalomból nyugatabbra, főleg – az ekkor még értelemszerűen orosz fennhatóság alatt álló – Varsóba menekülnek, s tömeges megjelenésük a városban önmagában is félelmet kelt. A lengyel társadalom konzervatív rétegét megrémíti az erőszakos társadalmi változás továbbterjedésének lehetősége, amit a „szocialista-zsidó összeesküvés” számlájára írnak. Dmowski ért ahhoz, hogy nevet adjon ezeknek a félelmeknek, és politikai tőkét kovácsoljon belőlük. Az antiszemitizmus és az idegengyűlölet gyúanyaga készen áll. Dmowski az, aki 1905-ben a „forradalmár=zsidó” toposzát terjeszti, miközben magát és pártját olyan nyugodt erőként tünteti fel, amely képes e felfordulással szemben biztonságot nyújtani.

Együttműködés vagy harc az orosz megszállóval?

A forradalom első hónapjaiban a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) sikerrel használja fel a párt pozíciójának megerősítésére a félelmet a káosztól. Dmowskit magát is megerősítette pozíciójában az 1905-ös forradalom: akkortájt lett a nemzeti demokraták megkérdőjelezhetetlen vezetője. Az elkövetkező évtizedekben újabb sajtóorgánumokat alapítottak, és kiépült a modern tömegpártokra jellemző apparátus: azoknak a közvetlenül Dmowskinak alárendelt aktivistáknak, politikusoknak, újságíróknak a hálózata – Stanisław Kozicki, a Gazeta Warszawska szerkesztője, Wiktor Jaroński, az orosz Duma lengyel klubjának vezető alakja, valamint a legnagyobb példányszámú antiszemita napilap, a Gazeta Poranna 2 Grosze (Kétgarasos Reggeli Újság) főszerkesztője, Antoni Sadzewicz –, akik irányították a párt kampányait, támogatták Dmowski terveit.

Eredendő antiszemitizmusa idővel csak szélsőségesebbé vált: a patriotizmus egyszerűen annyit jelentett, harcolni a „zsidó befolyás ellen”. 1912-ben, amikor Dmowski nem került be a IV. orosz Duma képviselői közé, mert egy ismeretlen baloldali jelöltet választottak meg helyette a zsidó választók támogatásával, bojkottot hirdetett a zsidó üzletekkel szemben, ami nagy veszteségeket okozott a kereskedőknek. A bojkottot természetesen a katolikus egyház is lelkesen támogatta. Amikor 1918 őszén Dmowski a tengerentúlra látogatott, Louis Marshall, az American Jewish Committee elnöke megkérte, hogy vonja vissza a bojkottfelhívást, ő azonban erre nem volt hajlandó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.