A víz, beszéljünk bár ivóvízről, ipari vagy mezőgazdasági felhasználású vízről, sokáig alacsony költséggel elérhető erőforrás volt. Vízhiánnyal csupán a közismerten száraz, sivatagos, ezért ritkán lakott régiókban kellett küszködni.
Kiszáradt csapok
A vízbőség mára véglegesen a múlté. A jövőre vonatkozó kockázatok pedig, részben a klímaváltozás miatt, de sok helyen a lakosság aránytalan növekedése vagy éppen a vízzel való felelőtlen bánásmód következtében, minden korábbinál nagyobbak.
Mindez súlyosan érinti a világ legnagyobb gazdaságait, ami sokaknak már most a zsebére megy, mások viszont profitálhatnak is az aggodalmakból. Kezdhetjük az Egyesült Államokkal, ahol 2010 és 2019 között 60 százalékkal emelkedett a víz átlagára az ország 30 legnagyobb városában. Eközben a víz spekuláció tárgya is lett: a határidős üzletek alapjául is szolgáló, a vízjogok értékesítési árait követő Nasdaq Veles California Water Index szinte végig szárnyalt 2021-ben (igaz, az elmúlt másfél hónapban azután csökkent).
A Barclays Bank nyári elemzése szerint a szűkösen rendelkezésre álló víz a legnagyobb (dollár tízmilliárdokban mérhető) kockázati forrás az alapvető fogyasztási cikkeket előállító vállalatok számára, foglalkozzanak bár élelmiszer- és italgyártással, kozmetikai és háztartási cikkek előállításával, közvetlenül mezőgazdasággal, vagy a dohányiparban legyenek érdekeltek. A víz rendkívül súlyos problémákat okozhat, ha kifogy – ehhez képest még most sincs a fontosságához méltó, reális, azaz a mostaninál lényegesen magasabb ára.
A vállalati szektor kifejezetten a fenntarthatóságot megcélzó innovátorai leginkább az emelkedő szénköltségekre koncentrálnak, fontosabb számukra az energiapiaci átállás meg a karbonlábnyom csökkentése, és nem nagyon bajlódnak a vízzel kapcsolatos új technológiákkal. Márpedig a Barclays említett kutatása szerint a vízhiány potenciális pénzügyi hatása háromszor olyan súlyos lehet, mint a bizonytalan ütemben emelkedő szénárak miatti kockázat. Ráadásul hatalmas a különbség a vízhiány orvoslására elméletileg elégséges összegek és a potenciálisan jelentkező veszteség között: a Barclays szerint a vállalati szférának globálisan 11 milliárd dollárt kéne költenie a vízhelyzet proaktív menedzselésére. Ha viszont nem tesznek semmit, az akár 18-szor annyiba is kerülhet a gazdasági szférának, mint ha időben léptek volna. Ráadásul nem csak a jövőről beszélünk, és nem is mindig csak ipari nyersanyagként kerül szóba a víz. Jó példa erre a Rajna 2018-as elhúzódó kisvizes időszaka: az Alpok nyugati részén eredő, zömmel bő vizű folyam erősen leapadt, így az egyik legfontosabb nyugat-európai vízi útvonal egyszer csak használhatatlanná vált: több helyen leállt a termelés, máshol jelentősen megnövekedtek a gyártási költségek. A gazdasági hatások dominóeffektusként végigfutottak a német gazdaság nagy részén, ahogy megszakadtak a kulcsfontosságú ellátási láncok. Hasonlóan (bár valamivel kisebb mértékben) kritikus volt a vízhelyzet 2019-ben és tavaly is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
