Vízhiány a világban

Aki fizet, iszik

Tudomány

Ha azt hittük, a sokakat sújtó, a jómódúbb régióknak is elevenébe vágó vízhiány a jövő gondja lesz csupán, hát tévedtünk.

A víz, beszéljünk bár ivóvízről, ipari vagy mezőgazdasági felhasználású vízről, sokáig alacsony költséggel elérhető erőforrás volt. Vízhiánnyal csupán a közismerten száraz, sivatagos, ezért ritkán lakott régiókban kellett küszködni.

 

Kiszáradt csapok

A vízbőség mára véglegesen a múlté. A jövőre vonatkozó kockázatok pedig, részben a klímaváltozás miatt, de sok helyen a lakosság aránytalan növekedése vagy éppen a vízzel való felelőtlen bánásmód következtében, minden korábbinál nagyobbak.

Mindez súlyosan érinti a világ legnagyobb gazdaságait, ami sokaknak már most a zsebére megy, mások viszont profitálhatnak is az aggodalmakból. Kezdhetjük az Egyesült Államokkal, ahol 2010 és 2019 között 60 százalékkal emelkedett a víz átlagára az ország 30 legnagyobb városában. Eközben a víz spekuláció tárgya is lett: a határidős üzletek alapjául is szolgáló, a vízjogok értékesítési árait követő Nasdaq Veles California Water Index szinte végig szárnyalt 2021-ben (igaz, az elmúlt másfél hónapban azután csökkent).

A Barclays Bank nyári elemzése szerint a szűkösen rendelkezésre álló víz a legnagyobb (dollár tízmilliárdokban mérhető) kockázati forrás az alapvető fogyasztási cikkeket előállító vállalatok számára, foglalkozzanak bár élelmiszer- és italgyártással, kozmetikai és háztartási cikkek előállításával, közvetlenül mezőgazdasággal, vagy a dohányiparban legyenek érdekeltek. A víz rendkívül súlyos problémákat okozhat, ha kifogy – ehhez képest még most sincs a fontosságához méltó, reális, azaz a mostaninál lényegesen magasabb ára.

A vállalati szektor kifejezetten a fenntarthatóságot megcélzó innovátorai leginkább az emelkedő szénköltségekre koncentrálnak, fontosabb számukra az energiapiaci átállás meg a karbonlábnyom csökkentése, és nem nagyon bajlódnak a vízzel kapcsolatos új technológiákkal. Márpedig a Barclays említett kutatása szerint a vízhiány potenciális pénzügyi hatása háromszor olyan súlyos lehet, mint a bizonytalan ütemben emelkedő szénárak miatti kockázat. Ráadásul hatalmas a különbség a vízhiány orvoslására elméletileg elégséges összegek és a potenciálisan jelentkező veszteség között: a Barclays szerint a vállalati szférának globálisan 11 milliárd dollárt kéne költenie a vízhelyzet proaktív menedzselésére. Ha viszont nem tesznek semmit, az akár 18-szor annyiba is kerülhet a gazdasági szférának, mint ha időben léptek volna. Ráadásul nem csak a jövőről beszélünk, és nem is mindig csak ipari nyersanyagként kerül szóba a víz. Jó példa erre a Rajna 2018-as elhúzódó kisvizes időszaka: az Alpok nyugati részén eredő, zömmel bő vizű folyam erősen leapadt, így az egyik legfontosabb nyugat-európai vízi útvonal egyszer csak használhatatlanná vált: több helyen leállt a termelés, máshol jelentősen megnövekedtek a gyártási költségek. A gazdasági hatások dominóeffektusként végigfutottak a német gazdaság nagy részén, ahogy megszakadtak a kulcsfontosságú ellátási láncok. Hasonlóan (bár valamivel kisebb mértékben) kritikus volt a vízhelyzet 2019-ben és tavaly is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.