Létezhet-e a világ Twitter és Facebook nélkül?

Az internet újrafeltalálása

Tudomány

Elon Musk a Twitter vezetőjeként két hét leforgása alatt dollármilliárdokban kifejezhető kárt okozott saját cégének. Mark Zuckerberget a piac azért bünteti, mert milliárdokat ver el futurisztikus álmára. Senki nem tudja azonban, hogy mi jön a közösségi média után.

Egy hónapja sincs Elon Musk a Twitter élén, ám ez is elég volt ahhoz, hogy teljessé tegye a káoszt. A cég felső vezetőinek jelentős része vagy magától távozott, vagy leépítették, és Musk a cég egyéb alkalmazottainak majd’ a felét is kirúgta egy aláírás nélküli levélben. A maradéknak felajánlotta, hogy vagy lemondanak az otthoni munkavégzésről, vagy három hónap végkielégítéssel távozhatnak. Nagy csinnadrattával elbocsátott pár megbecsült mérnököt is, akiknek a fő bűnük az volt, hogy szakmai kérdésekben nekik volt igazuk. A legfrissebb netes vicc szerint már nemcsak egy-egy tweet, hanem maga a cég is csak 280 karakterből áll.

A szervezeti „átalakítás” mellett Musk már a szolgáltatást is átfazonírozta – ám a változtatásokról ezek szédítő tempója és esetlegessége miatt felelősséggel beszámolni egy hetilapban sajnos csak módjával lehet. Volt olyan funkció, amely 24 óra alatt háromszor változott meg, jelenleg épp a negyedikkel élnek vissza a trollok, így nyilván napokon belül tovább szerelik majd azt is. Már ha be nem omlik az egész oldal, merthogy a fejlesztőkkel együtt az üzemeltetési szakemberek is távoztak.

Miért (volt) fontos a Twitter?

A 2006-ban indított mikroblog-szolgáltató és közösségi oldal nem a legnépszerűbb, nem a legsikeresebb, nem a legjövedelmezőbb és még csak nem is a legnagyobb a hasonló profilú cégek közül. Ám sikerült olyan köztérré válnia, ahol különböző érdeklődésű csoportok tagjai könnyen beszélgethetnek a fontosnak tartott témákról, és viszonylag egyszerűen rálátnak más csoportok beszélgetéseire is. Az információ remekül terjed a Twitteren; politikai­lag pedig épp az teszi értékessé, hogy ez igaz a hamis információkra is. A platform egyszerre volt fontos kihangosítója a Black Lives Matter tüntetéseknek és Donald Trumpnak. Van középkori történész meg számítógépes nyelvész csoport, és jobboldali konzervatív építészeti mémeket megosztó csoport is. (A konzervatív építész mém szerint régen minden jobb volt, és a régen alatt a gótikát kell érteni.)

A szolgáltatásnak hagyománya az is, hogy mindig is rosszul menedzselték. Utólag jónak ítélt vezetői nem tölthettek sokat a kormányrúdnál, az alapító, Jack Dorsey pedig azért hanyagolta el a Twittert, amikor épp ő volt a vezér, mert több céget is igazgatott, és guru szeretett volna lenni. A moderálási gyakorlat esetleges volt, de végül még Donald Trump – akkor már bukott – amerikai elnököt is sikerült kitiltani gyűlöletbeszéd miatt. És a Twitter legalább elmondhatta magáról, hogy a Facebookkal szemben őket legalább az ENSZ szakértői nem hívták tetemre azért, mert népirtáshoz szolgáltattak platformot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.