Ízes és szinte utánozhatatlan magyar káromkodások verik fel a nyugodt őszi estéken a balatoni nád előtti csendet. Ebből tudhatja a csónakos horgász, hogy a szomszédja sem süllőt vagy pontyot fogott, hanem törpeharcsa akadt a horgára. „A törpeharcsa borzasztó, gyakorlatilag tönkreteszi a balatoni süllőzést. Mindegy, hogy élő hal vagy halszelet-e a csali, azt általában elsőként a törpeharcsa veszi fel, tíz kapásból legalább hatot. Emiatt a süllő egészen egyszerűen nem fér hozzá. A horgász gondjai csak fokozódnak, amikor kifogja a törpét. Rácsavarodik a damilra, mint hajdan az angolnák tették, a horgot mélyre nyeli, nehéz kiszedni belőle. Néha nemcsak a horogelőkét kell levágni, hanem a fődamilt is, és kezdődhet újra a szerelés. Képzeljük el mondjuk ezt este, sötétben, lámpafény mellett, a csónakban.”
Tatai Lajos, az alsóörsi horgásztanyával és 104 férőhelyes csónakkikötővel rendelkező Veszprémvidéki Horgászegyesület vezetője magyarázza így, hogyan szól bele mostanában a horgászok életébe a fekete törpeharcsa.
Süllő, angolna, busa
De hogyan került fekete törpeharcsa a Balatonba? Mert nem volt mindig ott, a 19. század végén hozták Észak-Amerikából Európába, majd 1980-ban Olaszországból telepítették át Magyarországra. A Balatonban pár évtizede jelent meg. Ez év július 12-én a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) is felkerült az Európai Unió egész területén veszélyes idegenhonos inváziós fajok listájára.
Ám a honi törpeharcsa-állomány a túlszaporodása mellett egyéb különlegességet is produkált: az istennek sem akar 20–25 centiméteresnél nagyobbra nőni. Őshazájában sokkal termetesebb, mint nálunk, akár több mint 50 centiméteres példányok is akadnak köztük, amelyek megközelítik a háromkilós súlyt is. Óriási tömegben lepi el ugyan honi vizeink, horgászvizeink jó részét, de mivel ilyen kicsi marad, halgazdálkodási jelentősége gyakorlatilag nincs. Apró teste bő egyharmadát a fejrésze tölti ki, a maradék törzs és farok pedig elvékonyodó, fogyasztható része alig marad.
De nem csak az a baj vele, hogy nincs horgászati sportértéke, és fogyasztásra sem jó. Vélhetően – ahogy ez minden túlszaporodott faj esetében igaz – el kell kezdeni attól félni, hogy visszafordíthatatlan károkat okoz a hazai ökoszisztémában, vizeink jelenlegi élővilágát, halállományát jelentősen átalakítja.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
