A faültetés korlátai

Benn az erdőben

Tudomány

Népszerű gondolat, hogy a tömeges faültetés önmagában is remek eszköz a klímaváltozás ellen. A kutatók jó része azonban nem osztja ezt a vélekedést.

A klímaváltozás elleni harcban fontos szerepet játszhat az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának csökkentése. Ha pedig ez a kibocsátási oldalról nehezen megy, jöjjön a légkörből való kivonás, ebben pedig – már csak iskolai emlékeink alapján is – verhetetlen versenyzők a növények, köszönhetően a foto­szintézisnek, amihez csak víz kell, szén-dioxid és sok-sok napfény. Már csak azért is a fák jelenthetik a megoldást, mert a közhiedelem szerint az erdőnek mint páratlanul komplex ökológiai szervezetnek nincs párja, ha szén-dioxidot szeretnénk megkötni. Egy 2019-es, a Science magazinban publikált tanulmány szerzői is úgy vélekedtek, hogy az egykori erdők helyreállítása lenne a megoldás: 900 millió hektár összefüggő erdő telepítésével több mint negyedével nőne a Föld erdőállománya. A majdan felnőtt korba lépő erdőségek 200 gigatonna szenet vonnának ki a légkörből – ez a jelenlegi légköri mennyiség negyedével egyenértékű. Ebből látszólag az a megoldás következik, hogy ültessünk minél több fát. Ám számos kutató azt vallja, hogy előbb érdemes utánanézni, alkalmas-e az adott környezet fák, facsoportok, erdők telepítésére.

Gyakran emlegetik, hogy az ország területének immár több mint 20 százaléka erdő, ám a növényborítottsági kontextus felvázolásához azért nem árt tudni, hogy például a mai országterületnek csupán egy részét borították erdők – mármint még azelőtt, hogy az ember (amúgy már igen korán) elkezdte saját preferenciáinak megfelelően átrendezni, kiirtani az őshonos növényzetet. A hegyes-dombos vidékeken természetesen domináltak az erdők, közülük is a lombhullató típusú, a legutóbbi eljegesedés vége óta őshonos fafajokból álló növénytársulások. Egykor (a Nyugat-Dunántúl kivételével) alig-alig találtunk volna őshonos fenyveseket, ehhez képest mára számos okból kifolyólag (kritikus mértékű faanyaghiány, a gyorsabb növekedéstől remélt gazdasági haszon) jól telehintették az országot ökológiai szempontból nem odavaló fenyvesekkel, amelyeket napjaink változó klímájától sem függetlenül mind nagyobb erővel pusztítanak különböző patogének. (A Mecsekben, Pécs fölé telepített fenyőket most már tervszerűen termelik ki, hogy részben természetes felújulás révén visszafoglalhassák helyüket az őshonos tölgy- és kőrisfajok.)

Nem pusztán magával a fenyővel van gond (bár a tölgyek és kőrisek helyére telepített fenyvesek az eredetinél jóval szegényesebb növénytársulást rejtenek), hanem azzal az eljárással, hogy az eredeti fajösszetételre fittyet hányó erdőtársulásokkal rakjuk tele az országot. Így azután hiába növeljük majd az erdőborítottságot 25 százalékra (a tervek szerint 2030-ig), ha a növekmény jó része erdőnek nem is igazán minősíthető ültetvény lesz, tele tájidegen, nem őshonos, sokszor kifejezetten invazív fákkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.