Interjú

„Már nem elég”

Széll Krisztián oktatáskutató, szociológus a magyar vitakultúráról

Tudomány

Az ellenzéki összefogás nehezen született meg, és a folytatás sem megy könnyen, de talán elindult egy tanulási folyamat, ami hatással lehet az egész társadalomra. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara Neveléstudományi Intézetének egyetemi adjunktusa abban bízik, hogy a valódi nyilvános viták láttán létrejön a kritikus tömeg, amelynek igénye lesz az őszinte, indulatoktól mentes beszélgetésekre.

Magyar Narancs: A fasiszták – akikről azt mondta Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt, hogy a kommunistákkal együtt képviselve vannak az ellenzéki együttműködésben – köztünk élnek. Apák festik az óvoda kerítését közösségi munkában, az egyik arról kezd beszélni, kit, kiket kellene agyonlőni, vagy hogyan kell nevelni a nőt. A szociológia szerint mi erre a közösség szempontjából kívánatos reakció?

Széll Krisztián: Ha nem akarjuk, nem fordul elő gyakran, hogy olyan emberekkel kerüljünk kapcsolatba, akiknek ennyire különbözik az értékrendjük a miénktől. Elég nehéz helyzet az is, amikor közeli barátunk tesz valami vállalhatatlant. Azért vagyunk barátok, hogy ki lehessen mondani: ezzel nem értek egyet. Az a fontos mind a két esetben, hogy a probléma felszínre kerüljön. Ha a mélyben marad, akkor is köztünk lesz, csak nem tudunk vele mit kezdeni. Ugyanez érvényes a társadalomra: ami közös trauma nem kerül felszínre, az ugyanígy megmarad, az egész közösség nem tud mit kezdeni vele. Ezért lenne jó foglalkozni az általános és a középiskolában konfliktuskezeléssel, a vitakultúra fejlesztésével. Legalább tudná az ember: jó, ha tépelődik, hogy mégis máshogyan kellett volna szólni. Az, hogy reflektálok a saját viselkedésemre, az első lépés ahhoz, hogy legközelebb jobban mérjem föl a szituációt, és kiforrottabb választ adjak. A kérdésben említett helyzetre nem mindig tudunk tisztán jól vagy rosszul reagálni. Akár egy ironikus megjegyzés is jó lehet, ha jelzi, hol a határ. A vagdalkozás, vagy azt mondani simán, hogy te hülye vagy, például inkább rossz megoldás. Ha tényleg arról beszél valaki, kiket kellene agyonlőni, az teljesen vállalhatatlan, ezt szerintem meg kell mondani. Arról elindulhat egy beszélgetés, miként jutott valaki odáig, hogy ilyeneket mondjon.

MN: Az nem a saját határaink tologatása, ha próbáljuk megérteni, miért mond ilyeneket a másik?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.