Interjú

„Már nem elég”

Széll Krisztián oktatáskutató, szociológus a magyar vitakultúráról

Tudomány

Az ellenzéki összefogás nehezen született meg, és a folytatás sem megy könnyen, de talán elindult egy tanulási folyamat, ami hatással lehet az egész társadalomra. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara Neveléstudományi Intézetének egyetemi adjunktusa abban bízik, hogy a valódi nyilvános viták láttán létrejön a kritikus tömeg, amelynek igénye lesz az őszinte, indulatoktól mentes beszélgetésekre.

Magyar Narancs: A fasiszták – akikről azt mondta Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt, hogy a kommunistákkal együtt képviselve vannak az ellenzéki együttműködésben – köztünk élnek. Apák festik az óvoda kerítését közösségi munkában, az egyik arról kezd beszélni, kit, kiket kellene agyonlőni, vagy hogyan kell nevelni a nőt. A szociológia szerint mi erre a közösség szempontjából kívánatos reakció?

Széll Krisztián: Ha nem akarjuk, nem fordul elő gyakran, hogy olyan emberekkel kerüljünk kapcsolatba, akiknek ennyire különbözik az értékrendjük a miénktől. Elég nehéz helyzet az is, amikor közeli barátunk tesz valami vállalhatatlant. Azért vagyunk barátok, hogy ki lehessen mondani: ezzel nem értek egyet. Az a fontos mind a két esetben, hogy a probléma felszínre kerüljön. Ha a mélyben marad, akkor is köztünk lesz, csak nem tudunk vele mit kezdeni. Ugyanez érvényes a társadalomra: ami közös trauma nem kerül felszínre, az ugyanígy megmarad, az egész közösség nem tud mit kezdeni vele. Ezért lenne jó foglalkozni az általános és a középiskolában konfliktuskezeléssel, a vitakultúra fejlesztésével. Legalább tudná az ember: jó, ha tépelődik, hogy mégis máshogyan kellett volna szólni. Az, hogy reflektálok a saját viselkedésemre, az első lépés ahhoz, hogy legközelebb jobban mérjem föl a szituációt, és kiforrottabb választ adjak. A kérdésben említett helyzetre nem mindig tudunk tisztán jól vagy rosszul reagálni. Akár egy ironikus megjegyzés is jó lehet, ha jelzi, hol a határ. A vagdalkozás, vagy azt mondani simán, hogy te hülye vagy, például inkább rossz megoldás. Ha tényleg arról beszél valaki, kiket kellene agyonlőni, az teljesen vállalhatatlan, ezt szerintem meg kell mondani. Arról elindulhat egy beszélgetés, miként jutott valaki odáig, hogy ilyeneket mondjon.

MN: Az nem a saját határaink tologatása, ha próbáljuk megérteni, miért mond ilyeneket a másik?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”