Az információs forradalom elsődleges hatásain régóta túl vagyunk. Pizzát rendelni bárki tud, de az internet másodlagos hatásai jóval lassabban, valószínűleg a netes rendelésnél átfogóbban változtatják majd meg mindennapi életünket. A pénz, a kereskedelem és a közigazgatás eddig sem maradt ki a virtuális világba költözésből, de az eddigi technikai és módszertani változások várhatóan csupán előfutárai lesznek egy teljes paradigmaváltásnak, ami más társadalmi alrendszereket is mélyen érinteni fog. Közülük a legfontosabb és a további fejlődés kulcsa: az oktatás.
Az alapgondolat az 1960-as évekből való, a "drót nélküli" oktatás bevezetését akkor a korszak legmodernebb távközlési eszközeinek felhasználásával képzelték el. A kivitelezés a levelező oktatáshoz hasonló Teleuniversity formájában született meg a 70-es évek elején - rádió- és televíziókészülékekkel. A cél már ekkor is a szélesebb rétegek bevonása volt a felsőoktatásba.
Tanár a távolból
A "szabadegyetemnek" is nevezett rendszer a 80-as években közel 70 ezer diákot jegyzett, közülük évente hatezren szereztek diplomát. Ekkoriban született meg az oktatási létesítmények részleges kiiktatásának a gondolata George Kasey médiafilozófus fejében, aki egy gyakorlatiasabb elsajátításra épülő rendszer kialakítását képzelte el - multimédiás felületek segítségével. (Tulajdonképpen Kasey volt az első honlapok szülőatyja is a multimédiás folyóirat műfajának megteremtésével.) Az internet megjelenésével e gondolat egészen más dimenzióba került, a különböző telekommunikációs eszközöket felváltotta az egységes felhasználói felület. Az első virtuális egyetem 1995-ben jött létre: a Katalóniai Szabadegyetem már teljes mértékben a távközlési rendszerekre és a számítógépekre támaszkodott.
A következő évtized legnépszerűbb ilyen, de még mindig elsősorban az egyoldalú kommunikációra épülő kezdeményezése az Apple virtuális áruháza volt: az iTunes teljes egyetemi kurzusok videofelvételeit tette elérhetővé az iTunes U révén, amit 2007 májusában mutattak be. A videók mellett aztán hangfájlok is felkerültek, sőt írásos jegyzetek az előadásokhoz. Ma már nemcsak egyetemi előadások szerepelnek a repertoárban, hanem az óvodától egészen az érettségiig terjedő oktatási anyag. Mivel itt csak bizonyos regisztrációs lépéseket követően lehet megtekinteni az anyagok nagy részét, a jogtulajdonosok korlátozni tudják a hozzáférést: fizetőssé tehetik, de akár az egyetemi kurzus regisztrált tagjaira is szűkíthetik a létszámot. Ez azonban így is csak egylépcsős oktatási rendszer.
Bárki jelentkezhet
Tíz éve az online kurzusokat egy kézen meg lehetett számolni, 2012-ben viszont már több mint 21 000 van belőlük, és számuk hétről hétre nő. Ma bárhol elérhetőek komplett internetes távoktatásra berendezkedett virtuális egyetemek az Egyesült Államoktól kezdve Szaúd-Arábián át egészen Szenegálig. Sok közülük egy már régóta működő egyetem által indított virtuális kar; ilyennel rendelkezik a Berkeley, ilyen a hongkongi Cyber U vagy az Indira Gandhi Nemzeti Szabadegyetem Indiában. Mások vagy önálló szabadegyetemként jöttek létre, vagy egyszerűen üzleti vállalkozások állnak mögöttük. A virtuális oktatási rendszerben egyébként nemcsak felsőoktatási intézmények, hanem alapfoktól a középiskoláig terjedő távoktatási létesítmények is vannak. Ezeknek az intézményeknek a funkciója a távolság mint akadály kiiktatása az oktatásból, valamint az oktatásban részt vevők körének kiszélesítése. Persze az oktatás minőségében meg az elért eredmények elismerésében, akkreditációjában jelentős különbségek mutatkoznak.
Az Egyesült Államok legpatinásabb egyetemei közül a Princeton, a Stanford, a University of Michigan és a University of Pennsylvania 2011 végén közös virtuális oktatási programot indított Coursera néven. A Stanford két informatikusprofesszora, Andrew Ng és Daphne Koller által létrehozott modell ars poeticája: "Elkötelezettek vagyunk, hogy a világ legjobb oktatását minden érdeklődő számára ingyenesen elérhetővé tegyük." Bár a résztvevők nem kapnak diplomát, a képzés sikeres abszolválásáról kiállítanak egy igazolást, amit a diák által megnevezett harmadik fél rendelkezésére bocsátanak. Ez már nem is hangzik rosszul, hiszen a Princeton, a Stanford vagy bármelyik fentebb említett egyetem szervezésében elvégzett, majd sikeres vizsgával hitelesített e-kurzus a munkaerőpiacon a mérleg nyelve is lehet. Leginkább persze alapdiploma mellett, exkluzív kiegészítőként. A négy nagy egyetem közös kurzuskínálatában nincs hiány a piacképes tárgyakból. A matematikai, számítástechnikai, történelmi, társadalomtudományi, mérnöki és orvosi kategóriákon belül megtalálható a modern számítógépes rendszerstruktúrákkal és információs biztonsági modellekkel foglalkozó képzés éppúgy, mint a játékelmélet oktatása vagy különböző közgazdasági, üzleti szakok; de akinek kedve tartja, tanulhat a világzene szociológiájáról is. A Coursera honlapján az egyetemek nemzetközi hírnévnek örvendő professzorai egy rövid videón mutatják be az általuk indított kurzust, illetve az oktatás és a számonkérés metodikáját. Az előadások videofelvételeken érkeznek, így többször meg lehet őket nézni, sőt az "óra közben" leállítani, visszatekerni is. A kurzusok többsége heti két-három órányi leadott anyagot tartalmaz, ez a legtöbb tantárgynál kiegészül egy feladatsorral, esetleg rövid esszé vagy teszt kiadásával. Kötelező szakirodalom nincs, de a tanuló listát kap az ajánlott irodalomról, és megkapja a tantárgyak sillabuszát is. A Coursera első szemesztere 2012 nyarán ér véget, a következő ősszel kezdődik, a tematikától függően 4-12 hetes kurzusokkal.
Hasonló elven működik és szintén idén indult először a Stanford Egyetemhez ugyancsak kapcsolódó Udacity nevű program, amit az informatikát oktató, mesterséges intelligenciát kutató Sebastian Thrun professzor indított útjára 200 ezer dolláros magántőkéből. A projekt az egyetemen tartott ingyenes számítástechnikai továbbképzésből nőtte ki magát. Már az első félévre 160 ezren jelentkeztek (ami a New York Timesban megjelent lelkes cikknek is köszönhető), de Thrun reményei szerint hamarosan félmilliós évfolyam indulhat. Az Udacity kurzuskínálata lényegesen eltér a Coursera valós egyetemi tananyagra épülő tárgyaitól. Az alapító tagok mindannyian az informatika és a számítástechnika területén mozognak, ennek megfelelően az Udacity jóval koncentráltabb és szűkebb kurzusválasztási lehetőségeket rejt. Itt azonban a gyakorlati oktatás új értelmet kap, hiszen olyan órákat választhat magának a leendő diák, mint a keresőprogramok építése, programozástechnika, titkosítás, programnyelvek oktatása. A tanárokkal való kapcsolattartás fórummal egészül ki, ahol jelezni lehet a házi feladatokkal, dolgozatokkal kapcsolatos problémákat, és kérdéseket lehet feltenni - a heti egyszeri virtuális fogadóórán maguk az előadók válaszolnak. Az Udacity kurzusainak többségénél kétszer vizsgáznak a diákok, egyszer a hetedik hét után, majd nyolc héttel később.
Úgyis olcsóbb lesz
Az amerikai oktatási minisztérium 2010-es tanulmánya a hagyományos szemtől szembe, egy légtérben zajló órák eredményeit hasonlította össze online kurzusokkal. Eszerint - még a virtuális képzések leggyengébb eredményeit alapul véve is - a diákok legalább olyan hatékonyan szívták magukba a tudást a neten, mint a rendes egyetemi órákon. A két módszer keresztezése, a táv- és közvetlen módszertan elemeinek vegyítése viszont az online és az offline órákat is lekörözte.
Az internetes oktatásban a diák önállóan oszthatja be tanulásra szánt idejét: ami viszont hátrányokkal is járhat, hiszen a tanuló elszigetelődik, ha csak egyedül dolgozza fel az anyagot. Vannak kivételek - például telekonferenciás tanórák Skype-on -, de ezek általában a képzés kisebb részét adják. Ezt ellensúlyozandó sok virtuális egyetem a hagyományos egyetemi időbeosztást alkalmazza, határidős házi feladatokkal, rendszeres visszacsatolással, vizsgákkal.
A fentebb említett oktatási modulok általában rövid képzést adnak, papír nélkül - de léteznek önálló diplomát kibocsátó virtuális egyetemek is. A német Virtual Global University üzleti informatikai mesterképzésén például nemzetközileg akkreditált diplomát lehet szerezni, de itt a képzés időtartama is jóval hosszabb, mint a korábban említett ingyenes programoké; a diákok négy féléven át tanulnak, és minden héten részt vesznek egy telekonferenciával zajló órán, melyen kiosztják a következő hétre teljesítendő feladatokat és a feldolgozandó anyagot is. A kurzusokon már több, kifejezetten az ilyen feladatokra kifejlesztett szoftvert használnak az oktatók. A diploma megszerzése nagyjából 150 ezer forintnyi euróba kerül.
A birminghami Aston Universityn akár PhD fokozatot is lehet szerezni - online kurzuson. Az oktatás az ún. VLE (Virtual Learning Environment) tanulási kezelői felület segítségével folyik - voltaképpen egy diavetítés, amit az egyetemi oktató hangfelvétele kísér. De a VLE egy sor nélkülözhetetlen információt is tartalmaz, többek között az ajánlott és kötelező olvasmányok listáját. A birminghami 2-5 éves képzés mintegy 2 és fél millió forintba kerül, de régiótól, szociális helyzettől és a kiválasztott szaktól függően jelentős kedvezményekre, részletfizetési lehetőségre, esetenként tandíjmentességre is lehetőség van.
Egyértelmű, hogy a virtuális egyetemek elterjedésének alappillére a hallgatói létszám fokozatos növelése és az akkreditáció biztosítása. Habár az ötlet fél évszázada létezik, és ma már a technikai háttér, a széles körű internetelérés is adott, a virtuális egyetemek egyelőre nemhogy veszélyeztetnék a hagyományos felsőoktatási intézmények létét, de saját piacukat sem képesek hatékonyan kihasználni. A New York Timesnak köszönhetően mintegy 160 ezer hallgatóval startoló Udacity azonban jó példa lehet a kritikus tömeg eléréséhez. A válság óta jellemző spórolási reflexek is veszélybe sodorhatják a "kőegyetemeket", vagyis logikus következménynek látszik a szellemi tőke virtuális egyetemekre menekítése, hiszen a tudásanyag nagy részét már így is a kibertérben tároljuk.
Magyarországon az internet nyújtotta lehetőségeket az oktatás eddig inkább csak az adminisztrációban próbálta hasznosítani, de már az e-learning rendszer is több egyetemen megjelent. Ezeken a felületeken egyelőre túlnyomórészt a diákok által összeállított jegyzetek találhatók, bár egyre elterjedtebb az a gyakorlat is, hogy a tanárok által az előadásokon használt képes prezentációk, jegyzetek, ajánlott irodalomból származó kivonatok is felkerülnek. Mivel a magyar felsőoktatásban még mindig a "tanár beszél, diák figyel" hagyomány uralkodik, az interaktivitást nyújtó online képzés valószínűleg nem fog túl hamar betörni a hazai piacra.
