Interjú

„Egy időzített bomba”

Harangi Szabolcs vulkanológus

Tudomány

A Kárpát-medencei vulkanizmus múltjának és jelenének kutatása nagy jelentőségű felfedezésekhez vezetett. Egyebek mellett ezekről és az esetleges jövőbeni kataklizmák előre jelezhetőségéről kérdeztük a terület jeles szakértőjét.

Magyar Narancs: Földtörténeti mércével mérve nem is oly rég még a Kárpát-medence volt a Föld egyik legaktívabb vulkáni zónája. Mi maradt ebből mára?

Harangi Szabolcs: Egyszer feltették nekem azt a kérdést is, hogy mi kell ahhoz, hogy itt a Kárpát-medencében újra vulkáni működés történjen. Akkor azt válaszoltam, hogy elsősorban az kell hozzá, hogy kutassuk az adott vulkáni területet. Mi ezt csináljuk már egy jó ideje, 2013 óta pedig az MTA–ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport keretében, azaz akadémiai támogatással dolgozunk. A kutatások nyomán tudjuk például, hogy 14–18 millió évvel ezelőtt a földtanilag Pannon-medencének nevezett régióban zajló vulkánkitörések megrázták egész Európát – nyugat felé ezer kilométer távolságban is kimutatható a vulkáni hamu. Kollégám, Lukács Réka kutatásaiból tudjuk, hogy ezek a térségünkből származtak, sőt keletre, délkeletre és délnyugatra is bőven jutott a nagy robbanásos kitörések során a légkörbe került vulkáni hamuból. Vizsgáljuk továbbá az úgynevezett monogenetikus, bazaltvulkáni területeket is – nálunk például a Balaton-felvidéken találunk ilyeneket –, amelyek mostanában kerültek a célkeresztbe, hiszen például az új-zélandi Auckland városa éppen egy ilyen vulkáni mezőre épült. Az elsők között mutattuk ki, hogy a bazaltos magma a földköpenyből akár néhány nap alatt a felszínre tud jutni. Néhány éve az új-zélandiak is hasonló eredményekre jutottak, viszont ott nagyobb is a riadalom, hiszen ez annyit jelent, hogy Aucklandben talán nem is lesz sok idejük arra, hogy figyelmeztethessenek arra: hamarosan vulkánkitörés következik be.

MN: Igaz, hogy a Pannon-medencének még van potenciálisan aktívnak tekinthető vulkanikus régiója?

HSZ: Az egyik kiemelt kutatási területünk a legutolsó Pannon-medencei vulkánkitörések, ezen belül is elsősorban a székelyföldi Csomád vizsgálata, amelyen már 15 éve dolgozunk. A kutatási eredményeink azt mutatják, hogy vannak hosszan szunnyadó vulkánok: most már tudományos vizsgálaton alapuló számadatokkal is alá tudjuk támasztani, hogy a Csomád kifejezetten ilyen. Ez a vulkán több tízezer, olykor pedig csaknem százezer éves szüneteket tartott a kitörései között. Ebből pedig az következik, hogy akár ilyen hosszú működési szünet után sem kizárt, hogy újabb kitörés következzen be. Korábban azt gondoltuk, hogy 30 ezer évnyi szünet már hatalmas idő, az ilyen vulkán biztosan nem fog többet működni. De a tudományos eredményeink rácáfoltak erre. Egyre több, a világ más vulkánjairól származó kutatási eredmény is alátámasztja, hogy vannak hosszú szünetekkel működő tűzhányók. Az írott emberi történelem időszaka csupán az utóbbi néhány ezer évet fogja át, van ahol ez csupán pár száz év, azaz ebből az időtávból lehetnek a vulkánok működésére vonatkozó, az utókornak megőrzött megfigyelési adatok. Váratlan lenne, ha éppen a mi életünkben következne be egy olyan kitörési esemény, amelynek az ismétlődése nagyobb léptékű, mint az írott történelem teljes, sok ezer éves ideje. De hangsúlyozom: a történelmi időkből is tudunk ilyen kitörésekről! A Csomád kitöréstörténete alapján rá tudtunk mutatni erre a lehetőségre. A legutóbbi kitörése óta 30 ezer év telt el, de akár ennyi idő után is lehet még magma a vulkán alatt, márpedig ha van magma, olvadék, akkor fennáll a lehetősége annak, hogy újra működni tudjon.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk