Életpályájának szinte mindegyik vonulata tartalmaz regényes elemeket. Nem mindennapi, ahogyan az 1928-ban Budapesten született, autodidakta gondolkodóból majdnem Nobel-díjas tudóssá, a katedrától távol tartott, egy ideig ipari kutatóintézetbe száműzött közgazdászból a Harvard professzorává, a vasfüggöny mögé zárt „könyvmolyból” világutazóvá vált. Kacskaringós út jellemezte eszmei fejlődését is, amint zsidó polgárgyerekből kommunista aktivista, marxista újságíróból antimarxista tudós, „nagyimrista” reformerből reformszkeptikus, politikusból a politikai szereptől tartózkodó kutató, és végül az utóbbiból politizáló közszereplő lett.
*
Ha valaki kellően hosszú életet él, könnyen szembesülhet kellemetlen ismétlődésekkel. Az emberiség történelmére az emberi gyengeségek is rányomják bélyegüket, így az is, hogy nem tanul a múlt hibáiból. A közel 94 évet megélt Kornai János autokratikus rendszerben született, felnőtt kora jó részét diktatúrában élte le, majd rövid demokratikus intermezzót követően ismét egyfajta autokráciában találta magát, ahonnan neki, koránál fogva, már nem adatott meg a kiszabadulás. Tudományos pályáját az ötvenes évek gazdasági rendszerét meghatározó „túlzott központosítás” leírásával kezdte, majd hat évtizeddel később, ismét egy hasonló rendszer felépülését kellett végignéznie. Nemzetközi hírnévre a „hiánygazdaság” fogalmának megalkotásával és tudományos leírásával tett szert, és most, egy héttel a halála előtt, a The Economist az ő kifejezését használva, „The shortage economy” címlappal jelent meg. A „puha költségvetési korlát” elnevezés is tőle származik; e fogalmat a szocialista gazdaság jellemzésére vezette be, ám a jelenség a kiterjedt állami beavatkozásokkal terhelt mai kapitalista gazdaságokban is egyre általánosabbá válik.
Tudományos munkásságának elismertségét látva elégedett embernek gondolhattuk volna. Hiszen már a nyolcvanas években az amerikai Harvard Egyetem állandó professzora lett, és vendégprofesszorként számos további jó hírű egyetemen tanított és kutatott. Élete során vagy két tucat tudományos akadémia és nemzetközi társaság választotta tagjává (utóbbiak egy-egy időszakra elnökké), számos neves egyetem pedig díszdoktorává. Igaz, a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem csak a nyolcvanas években nyitotta meg kapuját az akkor már világhírű tudós előtt; addig csak néhány érdeklődő diák számára vezethetett szemináriumot. Legnagyobb hatású könyvei – köztük a tervgazdaság természetét feltáró A gazdasági vezetés túlzott központosítása, a mainstream közgazdaságtannal szembeszálló Anti-equilibrium, a szocialista gazdaság működésének a mélyére ásó A hiány, majd annak átfogó politikai gazdaságtanát leíró A szocialista rendszer, az Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében vagy A gondolat erejével című önéletrajza – számos nyelven megjelentek; közülük több a politikaformálók és a „laikusok” körében is nagy visszhangra talált.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
