Egy ismétlődésekkel terhes élet

Kornai János (1928–2021)

Tudomány

Életpályájának szinte mindegyik vonulata tartalmaz regényes elemeket. Várhegyi Éva búcsúzik.

Életpályájának szinte mindegyik vonulata tartalmaz regényes elemeket. Nem mindennapi, ahogyan az 1928-ban Budapesten született, autodidakta gondolkodóból majdnem Nobel-díjas tudóssá, a katedrától távol tartott, egy ideig ipari kutatóintézetbe száműzött közgazdászból a Harvard professzorává, a vasfüggöny mögé zárt „könyvmolyból” világutazóvá vált. Kacskaringós út jellemezte eszmei fejlődését is, amint zsidó polgárgyerekből kommunista aktivista, marxista újságíróból antimarxista tudós, „nagyimrista” reformerből reform­szkeptikus, politikusból a politikai szereptől tartózkodó kutató, és végül az utóbbiból politizáló közszereplő lett.

*

Ha valaki kellően hosszú életet él, könnyen szembesülhet kellemetlen ismétlődésekkel. Az emberiség történelmére az emberi gyengeségek is rányomják bélyegüket, így az is, hogy nem tanul a múlt hibáiból. A közel 94 évet megélt Kornai János autokratikus rendszerben született, felnőtt kora jó részét diktatúrában élte le, majd rövid demokratikus intermezzót követően ismét egyfajta autokráciában találta magát, ahonnan neki, koránál fogva, már nem adatott meg a kiszabadulás. Tudományos pályáját az ötvenes évek gazdasági rendszerét meghatározó „túlzott központosítás” leírásával kezdte, majd hat évtizeddel később, ismét egy hasonló rendszer felépülését kellett végignéznie. Nemzetközi hírnévre a „hiánygazdaság” fogalmának megalkotásával és tudományos leírásával tett szert, és most, egy héttel a halála előtt, a The Economist az ő kifejezését használva, „The shortage economy” címlappal jelent meg. A „puha költségvetési korlát” elnevezés is tőle származik; e fogalmat a szocialista gazdaság jellemzésére vezette be, ám a jelenség a kiterjedt állami beavatkozásokkal terhelt mai kapitalista gazdaságokban is egyre általánosabbá válik.

Tudományos munkásságának elismertségét látva elégedett embernek gondolhattuk volna. Hiszen már a nyolcvanas években az amerikai Harvard Egyetem állandó professzora lett, és vendégprofesszorként számos további jó hírű egyetemen tanított és kutatott. Élete során vagy két tucat tudományos akadémia és nemzetközi társaság választotta tagjává (utóbbiak egy-egy időszakra elnökké), számos neves egyetem pedig díszdoktorává. Igaz, a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem csak a nyolcvanas években nyitotta meg kapuját az akkor már világhírű tudós előtt; addig csak néhány érdeklődő diák számára vezethetett szemináriumot. Legnagyobb hatású könyvei – köztük a tervgazdaság természetét feltáró A gazdasági vezetés túlzott központosítása, a mainstream közgazdaságtannal szembeszálló Anti-equilibrium, a szocialista gazdaság működésének a mélyére ásó A hiány, majd annak átfogó politikai gazdaságtanát leíró A szocialista rendszer, az Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében vagy A gondolat erejével című önéletrajza – számos nyelven megjelentek; közülük több a politikaformálók és a „laikusok” körében is nagy visszhangra talált.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.