Nyolcszáz éve élő emlék Csongrádon

Földvár a föld alatt

Tudomány

Lézeres műszerrel megtalálták az egykori csongrádi földvárat, amelyről Anonymus is írt. Mégpedig ott, ahol a néphagyomány szerint lennie kell: a műemléki védettségű Belsőváros, a halászházak alatt. Mihez kezd a régész, ha nincs lehetőség hagyományos ásatásra?

„Majd a vezér azt a helyet Ondnak, Ete apjának adta a Tiszától a Botva-mocsárig és a Körtvélytótól Alpár homokjáig. Utóbb pedig bizonyos idő elteltével Ond fia, Ete sok szlovént gyűjtött össze, s Alpár vára meg a Bőd-rév között igen erős földvárat építtetett, melyet a szlovének a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnak neveztek” – ez az idézet Anonymus Gesta Hungarorumából való, Pais Dezső fordításában. Más forrás szerint ez nem építés, hanem újjáépítés volt, az eredeti vár a bolgároké lehetett, a földsáncon fából készült erődítmény állt.

A város és a vár nevét a garamszentbenedeki apátság 1075-ös oklevele Cernigradként említi. Ez volt a királyi vármegye központja, az ispán székhelye. A földvár az 1241–1242-es tatárjárás idején megrongálódott, IV. Béla pedig nem hozatta rendbe. Az erődítmény helyét később beépítették a város lakói.

Behatárolva

Arról, hogy Csongrád területén valahol vár állt, nem csak latin nyelvű forrás és a település neve tanúskodik, a néphagyományban is fennmaradt és tovább élt, olyannyira, hogy a városban például áruház is működött Feketevár néven.

A legfontosabb kérdésre, hogy hol lehetett a földvár, most választ adott egy kutatás, amelyet a csongrádi Tari László Múzeum, a Szegedi Tudományegyetem geoinformatikai, természet- és környezetföldrajzi tanszéke, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete indított el. Drónvezérelt, lézer alapú távérzékelő rendszerrel kutatták a várost és környékét. Ez a LIDAR, amellyel rábukkantak a közép-amerikai civilizációk városaira, útjaira is a dzsungelben. Ezzel vizsgálva a terep egyenetlenségeit, előbukkant egy valamikori földvár körvonala a Baross Gábor rakpart, a Bökény alj út és az Ék utca által bezárt háromszögben.

Ez nem a munka vége, inkább annak az első fázisa. Szalontai Csaba régész, a Nemzeti Régészeti Intézet osztályvezetője a Magyar Narancsnak azt mondta, a kutatás résztvevői áttanulmányozzák a térképeket, írott forrásokat, a helyi hagyományokat, minden szóba jöhető adatot összegyűjtenek és értelmeznek. Most kezdtek el a terepen is dolgozni, de ez még az úgynevezett roncsolásmentes régészeti kutatás. Légi fotók elemzése, geofizikai felmérés, a talajba látó műszerek és fúrások révén képet kapnak a terület rétegződéséről.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk