A korábban is ható tényezők mellé jött most az ukrajnai háború. A háborús és a piaci pszichózis együtt pedig furcsa következményekhez vezetett: például Németország számos régiójában a megnövekedett kereslet miatt több nagy áruházlánc korlátozni volt kénytelen az egyszerre megvehető étolajmennyiséget.
Sok volt
A magyar fogyasztó nem feltétlenül találkozik a legtöbb növényi eredetű (zömmel folyékony) zsiradékkal, a mi kedvelt étolajtípusaink a világ fogyasztásának viszonylag kicsi, de kétségkívül fontos szeletét képviselik. A világban évente elfogyasztott étolaj mennyisége közelíti az évi 210 millió tonnát, ebből kb. 74 millió a trópusokon termő olajpálma terméséből kipréselt pálmaolaj, míg a második helyen a szójaolajat találjuk (60 millió tonna).
Ehhez képest a nálunk rendszeresen fogyasztott két étolajtípus, a repceolaj (közel 29 millió tonna) és a jelenleg maximált árú napraforgóolaj (20,5 millió tonna) csupán a harmadik és a negyedik helyen áll világviszonylatban. Ehhez jön még, hogy az éves növényiolaj-fogyasztásnak alig 1,5 (!) százalékát teszi ki az Európában és a mediterrán térségben nagy becsben tartott olívaolaj, ennél kókusz- vagy földimogyoró-olajból is több fogy a világban. Nagy probléma azonban, hogy a számos forrásból származó növényi olajok ára konzekvensen együtt mozog, az egyik vagy másik olajcsoportot érő, különböző forrásokból származó ársokkok hatnak az alternatív termékek árára is. Ráadásul az étolaj sütési-főzési potenciálján túlmutató felhasználása miatt az árnövekedés tovább is gyűrűzik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
