Étolaj-árrobbanás

Ide veled, drága zsírunk!

Tudomány

A világszerte zajló élelmiszerár-emelkedés talán az étolaj árát érinti a leginkább. De miért pont ez drágul már több mint egy éve, és hol a határ?

A korábban is ható tényezők mellé jött most az ukrajnai háború. A háborús és a piaci pszichózis együtt pedig furcsa következményekhez vezetett: például Németország számos régiójában a megnövekedett kereslet miatt több nagy áruházlánc korlátozni volt kénytelen az egyszerre megvehető étolajmennyiséget.

 

Sok volt

A magyar fogyasztó nem feltétlenül találkozik a legtöbb növényi eredetű (zömmel folyékony) zsiradékkal, a mi kedvelt étolajtípusaink a világ fogyasztásának viszonylag kicsi, de kétségkívül fontos szeletét képviselik. A világban évente elfogyasztott étolaj mennyisége közelíti az évi 210 millió tonnát, ebből kb. 74 millió a trópusokon termő olajpálma terméséből kipréselt pálmaolaj, míg a második helyen a szójaolajat találjuk (60 millió tonna).

Ehhez képest a nálunk rendszeresen fogyasztott két étolajtípus, a repceolaj (közel 29 millió tonna) és a jelenleg maximált árú napraforgóolaj (20,5 millió tonna) csupán a harmadik és a negyedik helyen áll világviszonylatban. Ehhez jön még, hogy az éves növényiolaj-fogyasztásnak alig 1,5 (!) százalékát teszi ki az Európában és a mediterrán térségben nagy becsben tartott olívaolaj, ennél kókusz- vagy földimogyoró-olajból is több fogy a világban. Nagy probléma azonban, hogy a számos forrásból származó növényi olajok ára konzekvensen együtt mozog, az egyik vagy másik olajcsoportot érő, különböző forrásokból származó ársokkok hatnak az alternatív termékek árára is. Ráadásul az étolaj sütési-főzési potenciálján túlmutató felhasználása miatt az árnövekedés tovább is gyűrűzik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.