Kényszeres vásárlás: Bűntudat, ajándékba

szerző
Legát Tibor
publikálva
2000/50. (12. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

és bevásárlóközpontokban megszállottan szórja a pénzt abból a célból,

hogy aztán egy téli estén a szeretet bearanyoztassék. Vannak azonban olyanok, akiknek egész életük ebben a vásári hangulatban telik, csakhogy az ajándékokat önmaguknak veszik, időt, pénzt nem kímélve. Változatos népségről van szó, elégedetlen szépasszonyok, unatkozó fruskák, komoly férfiak vagy éppen megszállott hobbisták is tagjai lehetnek a társaságnak, de akad közöttük jó néhány beteg ember is. ´k a kényszeres vásárlók.Akényszeres vásárlásról mint pszichiátriai tünetről már száz évvel ezelőtt is megemlékeztek az elmeorvosok, de csak az 1960-as évektől tekintik önálló betegségnek, miután amerikai szakemberek megalkottak egy bizonyos diagnosztikai kritériumrendszert, amit később az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) is elfogadott. A kényszeres vásárlás voltaképpen egy olyan kóros magatartászavar, amikor a beteg ellenállhatatlan késztetést érez, hogy betérjen egy üzletbe, ott a szükségesnél jóval több időt töltsön, és szinte teljesen felesleges holmikat vegyen meg magának. Persze ennek alapján azt gondolnánk, például a bevásárlóközpontok közönséget figyelve, hogy az ott nyüzsgő hangyanépség valójában egy túlméretezett elmeosztály, az idejüket töltőknek pedig nem drága holmikra, hanem pszichiátriai kezelésre lenne szükségük. Csakhogy attól még nem kényszeres vásárló valaki, hogy számolatlanul szórja a pénzt hülyeségekre.

Jutalomért büntetés

A bajok akkor kezdődnek, amikor a vásárlást követően, rövid idővel a pénztártól való távozás után motoszkálni kezd a bűntudat, egy kis nyomás a szívtájékon, bizsergés a gyomorban, majd beindul az önmarcangolás: "Miért kellett nekem ezt a teljesen fölösleges vackot megvennem, pláne ennyiért?!" A vizsgálatok alapján a kényszeres vásárlóknál az addigi lelkesedés fizetés után szinte gyűlöletbe csap át, és a megszerzett holmiknak csupán töredéke az, ami valóban az illető használati tárgyává válik, míg a többi szinte kibontatlanul kerül a szekrény mélyére. Másnap azonban minden kezdődik elölről, a beteg ismét az üzletben köt ki, szórja a pénzt, ha ebben akadályoztatva van, feszült lesz, ideges. Később pedig jöhet a tépelődés, és ez így megy egészen addig, amíg az illetőnek megfelelő anyagi fedezete van a vásárlásokhoz, amelyek általában egyre gyakoribbak és egyre nagyobb mértékűek. Akkor a legtragikusabb helyzet, amikor elfogy a pénz, mert a kényszeres vásárló ugyanúgy anyagi csődbe kerülhet, mint a szenvedélyes játékos vagy az alkoholista, elkezd kölcsönkérni, amiből ismét fölösleges dolgokat vásárol, kialakul a más szenvedélybetegségek kapcsán ismerős ördögi kör, sőt a legvégső esetben még az is előfordulhat, hogy a beteg már dolgozni sem képes, családját elhanyagolja, és semmi másra nem képes koncentrálni, csak a vásárlásra.

Nem lehet meghatározni, hogy valójában mik lehetnek a vásárlási vágy titokzatos tárgyai. Előfordulnak egészen szélsőséges esetek is (lásd a keretes írást), mégis a kényszeres vásárlók nagy része általában a ruházati boltokban és a drogériákban köt ki. Annál is inkább, mert a felméresek alapján a betegek nyolcvan százaléka nő. Mielőtt azonban egyes férfi olvasóink gúnyosan elmosolyodnának és bólogatni kezdenének, nem árt tudniuk, hogy ennek a "túlsúlynak" társadalmi okai vannak: a szenvedélybetegségekre hajlamos nő, ha például alkoholistává válik, sokkal nagyobb megvetést tapasztalhat maga körül, mint egy hasonló sorsú férfi, így aztán, ha nem is tudatosan, de másféle - a társadalom által jobban tolerált - szenvedélyek felé sodródik, például a kényszeres vásárlás vagy a bulimia (ami szintén tipikus női addikciónak tekinthető) jelenik meg kóros formában zátonyra futott életében.

A hajlam a lelke mindennek

Csak a kilencvenes években vált bizonyossá, hogy a különböző szenvedélybetegségekre való hajlam kialakulásának fiziológiai okai is vannak, és ezek kimutathatók az agyban: a problémák gyökere ugyanis a különböző ingerületátvivő (neurotranszmitter) rendszerek működési zavara, bár az a mai napig talány, hogy ezeket a zavarokat valójában mi okozza, és csupán annyi bizonyos, hogy örökletes dologról lehet szó. A szevedélybetegségekre való hajlam azonban még nem jelenti automatikusan a szenvedélybetegségek kialakulását. Abban, hogy valakinek a sorsa orvosi esetté válik, egyéb tényezők is szerepet játszanak a családi háttértől, gyermekkori traumáktól kezdve egészen akár a "földrajzig". Banális példával: egy szibériai favágó felesége hiába hajlamos a kényszeres vásárlásra, ha a legközelebbi áruház ötszáz kilométerre van.

A szenvedélybetegségekre való hajlam kialakulásáért felelős neurotranszmitterek közül a jutalmazó mechanizmust szabályozó dopamin, illetve a viselkedést befolyásoló szerotonin működési zavarai állhatnak a kényszeres vásárlás hátterében, de persze ilyen egyszerűen nem lehet elintézni a dolgot. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kényszeres vásárlásban szenvedők esetében meglehetősen nagyok az átfedések, a betegek között gyakoriak az olyanok, akiknek más típusú szenvedélybetegségekkel vagy éppen a depresszióval is meg kell küzdeniük. Érdekes "elegy" például, amikor a vásárlásból eredő feszültséget egyes betegek alkohollal próbálják csökkenteni.

Egy százalék

A kényszeres vásárlás azonban nem "tisztán" szenvedélybetegség. Néhány tünet alapján (ilyen például a pótcselekvés-jelleg) inkább az olyan kényszerbetegséggel rokonítható, mint a tisztaságmánia. Különböző vizsgálatok szerint a "nyugati" lakosság egy százaléka szenvedhet kényszervásárlói hajlamai miatt, ráadásul fogalma sincs arról, hogy beteg, így aztán orvoshoz sem jut el, vagy ha eljut, nem ezért. (Talán még az is elképzelhető, hogy a "nettó" kényszeres vásárlók aránya mégsem olyan alacsony, mint azt a statisztikák jelzik, csak éppen a betegek "inkognitóban" maradnak életük végéig.) Így aztán nem csoda, hogy Magyarországon sincsenek pontos adatok arról, vajon hányan lehetnek a hazai kényszervásárlók, noha az egy százalékot (százezer ember) nálunk is elképzelhetőnek tartják a szakemberek, annak ellenére, hogy szinte unikumnak számít egy-egy praxisban, ha a pszichiáter ilyen problémával jelentkező pácienssel találkozik. Annál is inkább, mert a kényszeres vásárlók nem igényelnek kórházi ellátást, mivel szinte teljesen kizárható az az állapot, hogy állandó orvosi felügyelet alatt kéne lenniük.

A betegség gyógyszeres kezelésére azóta van lehetőség, hogy megjelentek a kínálatban a különféle modern antidepresszánsok és szerotonerg gyógyszerek, de ugyanilyen fontos gyógyító mozzanat a pszichoterápia, ezen belül a magatartásterápia is, amelynek elsődleges célja, hogy a beteg átélje a dolog értelmetlenségét. A magatartásterápia persze nemcsak "kibeszélést" jelenthet, hatásos módszer például az is, amikor a beteg elmehet kedvenc boltjába, de naponta csökkentenie kell a nála lévő pénz mennyiségét, majd az utolsó időszakban már üres zsebbel indulhat csak bevásárló körútra.

Azért nem árt, ha ilyenkor akad egy hozzátartozó, aki figyelemmel kíséri az eseményeket.

Legát Tibor

(Köszönet dr. Fábián Zsoltnak. Felhasznált irodalom: dr. Németh Attila A viselkedési addikciók jellegzetességei, illetve Kényszeres vásárlás és kleptománia című tanulmányai)

szerző
Legát Tibor
publikálva
2000/50. (12. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...