Feltámadó gyermekbetegségek

Kiütéses vereség

Tudomány

Szamárköhögés és kanyaró: két olyan, korábban már visszaszorítottnak gondolt fertőző betegség, amely napjainkban is terjed – a hiba az emberekben van.

Paradox módon éppen a Covid-vakcinák kiterjedt alkalmazása és vélelmezhető sikere nyomán az oltásellenes mozgalom is megerősödött; a makacs ostobaság pedig ez esetben is „meghozta a gyümölcsét”: olyan ragályos betegségek terjednek a világban, így közvetlen szomszédságunkban is, amelyekről azt hihetnénk, már rég eltűntek, és csak olvasmány- vagy filmélményeinkben élnek.

Köhög, de nem bolha

Hogy ne menjünk messzire: a helyi egészségügyi hatóságok is kész tényként kezelik, hogy a gyerekek számára nélkülözhetetlen (és amúgy kötelező) védőoltásokat „elvből” elutasító szülők miatt robbant ki a most is zajló, határokat is átlépő szamárköhögés-járvány Szerbiában. A szamárköhögés (szép orvosi latin kifejezéssel: pertussis) egy főleg újszülöttekre nézve veszélyes betegség, okozója a Bordatella pertussis nevű baktérium, amely a fertőzött személy köhögése nyomán cseppfertőzéssel terjed egyik áldozatról a másikra. A betegség egyszerű megfázással kezdődik, de ezt követően jön egy akár hónapokig tartó görcsös köhögéssel járó fázis; a köhögésrohamok súlyosságára jellemző, hogy akár bordatöréshez is vezethetnek, egy fertőzött csecsemőnél pedig fennáll a légzéskimaradás veszélye is. Örvendetes, hogy már jó ideje rendelkezésre áll magas hatékonyságú vakcina a szamárköhögés kialakulásának megelőzésére, a beadásának azonban akadnak mellékhatásai is, bár az életet azok nem veszélyeztetik. Ismerünk teljes sejtes és úgynevezett acelluláris, a szamárköhögés baktériumát csupán nyomokban tartalmazó vakcinát is: az előző hatékonysága 78 százalék, az utóbbié 71–85 százalék, hozzátéve, hogy az acelluláris védőoltás effektivitása a beadás után évről évre rohamosan csökken, míg a teljes sejtesé csak kisebb mértékben. De gondoljunk bármit ezekről a nem túl magas százalékokról, az elmúlt évtizedekben a rendszeresen már csecsemőkorban adott védőoltással sikerült – legalábbis a mi régiónkban – elkerülni komoly szamárköhögés-járványok kialakulását. És nem csak ezeket: jól emlékezhetünk rá, hogy a szamárköhögés és diftéria (a kötelező Móra Ferenc-elbeszélésekből vagy frissen a Napóleon-filmből ismerős torokgyík), valamint vérmérgezés (tetanusz) ellen egyszerre kaptuk a Di-Per-Te oltást. Ezt ráadásul a magyar oltási rend szerint többször is megismétlik: először 2–4 hónapos korukban kapnak ilyen oltást a csecsemők, de 18 hónaposan, 6 és 11 évesen is érkezik ismétlés, alkalmanként más összetevőkkel is kiegészítve.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.