Lesütött szemmel

Hivatalosan van lehetőség iskolai keretek között szexuális felvilágosító órákat tartani, de intézményenként változó, hogy élnek-e a lehetőséggel.

Noha az iskolai tanterv lehetőséget biztosít arra, hogy a pedagógusok egészségfejlesztés címszó alatt felvilágosító órákat tartsanak, ezt csak kevés helyen használják ki – számol be egy általunk megkérdezett, iskolai felvilágosító anyagokkal foglalkozó szakember. „A túlterhelt pedagógusok, még ha tartanak is egészségfejlesztés-órát, nem biztos, hogy mindenre ki tudnak térni, hiszen a témakörbe nagyon sok minden beletartozik az egészséges táplálkozástól a szexuális témákig.”

A szakember szerint a törvényhozók nem gondolják komolyan, hogy legyenek ilyen tartalmú órák az iskolákban, hiszen a megvalósítást senki sem követi nyomon.

A Nemzeti alaptanterv meglehetősen szűkszavúan fogalmaz, amikor a szexuális felvilágosításról rendelkezik: a családi életre nevelés során „az iskolának foglalkoznia kell a szexuális kultúra kérdéseivel is”. Hogy ez pontosan mit takar, az nem derül ki. Az erkölcstan műveltségi területen belül 5–8. évfolyamon ki kell térni a nemiségre és a szerelemre is, de konkrét útmutatót ezzel kapcsolatban a tanterv nem ad, a pedagógusra, illetve az iskolára bízzák. Szexualitással és nemiséggel osztályfőnöki óra keretében vagy valamely tantárgy részterületeként lehet foglalkozni. A biológia-, illetve kémiaóráknál szerepel pár sor, hogy miket kell érinteni: nemi jelleg, nemi hormonok, menstruációs ciklus, a szexualitással kapcsolatos alapvető egészségügyi szabályok, családtervezés, fogamzásgátlás. Továbbá a méhen belüli fejlődés, születés és születés utáni életszakaszok. Mindezt 7–8. osztályban. A 9–12. évfolyamnál ugyanez szerepel ajánlásként, annyi különbséggel, hogy be lehet illeszteni „a felnőtté válás testi és szellemi fejlődési folyamatának főbb jellemzőit”. Érdekesség, hogy a szexualitással kapcsolatban a kémiaórákon lehetőséget ad a Nat arra, hogy a pedagógus a fogamzásgátlók kémiai hatásának alapjairól is beszéljen.

 

Már óvodában is

Az általános iskolákban rendszerint úgy vélekednek a szexuális felvilágosításról, hogy az még korai, így a középiskolákra hárul a feladat, ám ekkorra már sokan túl vannak az első szexuális élményükön. Az általunk kérdezett szakemberek szerint már az óvodában lehetne foglalkozni szexuális témákkal, természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően. Ebben a korban már meg lehet tanítani a gyerekeket a másik iránti tiszteletre, általános iskolában pedig a testi változásokról, a menstruációról érdemes beszélni, illetve jó, ha a kisiskolás lányok már tisztában vannak azzal, hogy létezik ifjúsági nőgyógyász, akihez el lehet menni menstruációt érintő panaszokkal is.

Az, hogy egy iskolában milyen formában valósul meg a szexuális felvilágosítás, teljesen eltérő, van, ahol egyáltalán nincs róla szó, van, ahol a védőnő jár be rendszeresen, olyan is van, ahol a pedagógus beszél erről a diákjainak, de az is előfordul, hogy külsős szakembert hívnak.

Emőke (kérésére a nevét megváltoztattuk) egy vidéki nagyvárosban dolgozik védőnőként egy közép- és egy általános iskolában. „A jogszabályok nem követelik meg, hogy hány órában, ki és milyen jellegű órát tartson, pusztán az szerepel a rendeletben, hogy egészségneveléssel kell foglalkozni, amelynek érintenie kell a nemi érés témakörét.” A védőnő a tanulók korához igazítva minden osztályban tart felvilágosító órákat különböző témákban. Általános iskolában külön beszél a lányokkal és a fiúkkal. „Szó esik a nemi érésről, a nemi szervek anatómiájáról, azok működéséről, érintjük a maszturbáció fogalmát, illetve beszélünk a lányoknak a menstruációról, a fiúknak pedig az első magömlésről. Minden óra után kérdezhetnek írásban vagy szóban, illetve a fogadóórámon is felkereshetnek” – mondja Emőke.

Középiskolában a serdülőkori változásokról szóló beszélgetést nagyjából elölről kell kezdeni, mert a 9. évfolyamok összetétele nagyon vegyes: olyan iskolákból is érkeznek gyerekek, ahol soha semmilyen szexuális felvilágosító óra nem volt. „Egy szintre kell hoznom őket, csak ezt követően beszélhetünk az első szexuális aktusról, illetve annak következményeiről” – magyarázza a védőnő.

 

Puncikönyv, fütyikönyv

Szexuális felvilágosító órát tartani nem könnyű, sokszor nevetésbe fullad egyetlen szó kiejtése is, de tudni kell kezelni ezeket a helyzeteket is. Emőke minden testrészt és szexuális tevékenységet a nevén nevez, ha nevetni kezdenek a gyerekek, velük mondatja ki ezeket a szavakat. „A trágár kifejezéseket kerülöm, mindennek a magyar megfelelőjét használom. Persze felsőbb évfolyamokban előfordul, hogy durvább szavakat használnak, de szerintem ennek nem egy ilyen órán van a helye” – mondja a védőnő, aki két svéd kiadványt szokott bevinni az órákra: a Kis fütyikönyvet és a Kis puncikönyvet. „Ha nagyon nevetnek, ebből olvastatok fel velük részeket, utána megbeszéljük azt is, hogy miért találják ezt ennyire viccesnek. Egyébként nem kell trágár kifejezéseket használni ahhoz, hogy lekössem őket. A szex mint téma nagyon érdekli a fiatalokat, ezzel nincs probléma.”

Halász Sári egyéni tanácsadó iskolákban tart felvilágosító órákat, és a pornó gyerekekre gyakorolt hatásait is kutatja. Ő nem tiltja ki a foglalkozásokról a trágár kifejezéseket. „Kétféle nyelvezetet használok, az enyémet és az övékét. A fiatalok szókincsében előfordulnak csúnya szavak, pina, dákó stb., ezeket én is átveszem tőlük, azonban mindig hozzáteszem a szalonképes megfelelőjét, például kimondom, hogy dákó, de megjegyzem, hogy az egyébként a pénisz.” A szakember azért tartja mindezt fontosnak, mert nem szeretné, ha a beszélgetés korlátozva lenne. „Ha csak a biológiai szavakat használnánk, nem biztos, hogy annyira nyitott és közvetlen lenne a beszélgetés – teszi hozzá. – Megjegyzem, én is képzem magam, főleg a pornóban használatos kifejezésekből, hogy tisztában legyek azzal, ők miről beszélnek.”

Emőke szemléltető eszközöket is használ az órákon, például fából készült péniszen mutatja be az óvszerhasználatot, de körbeadja megnézésre a különböző fogamzásgátló eszközöket is. „A nemi úton terjedő betegségekkel, illetve az óvszerhasználattal kapcsolatos óráimon segítségemre vannak úgynevezett kortárs segítők, ők jellemzően 10.-es diákok. Ezek a legsikeresebb óráim, a gyerekek szívesen veszik, ha egy kortársuktól hallják ezeket az információkat.” A védőnő játékos módon mutatja be, milyen könnyű elkapni a nemi úton terjedő betegségeket: „Ez az úgynevezett kézfogós játék, melynek lényege, hogy mindenki kap egy lapot, amelyre egy betű van írva, majd a gyerekeknek egy percük van, hogy minél több társukkal kezet fogjanak. Ha ez megvan, leülnek, és megnézzük, kinél volt „F” betű (fertőzött), illetve „Ó” betű (óvszer). Aki az „F” betűs illetővel fogott kezet, az megbetegedett, aki viszont a másikkal, az egészséges maradt” – ismerteti a szimbolikus játékot Emőke.

A védőnő az évek során csak egyszer ütközött akadályba, nem engedélyezték, hogy az iskola óvszer-automatát szerezzen be. De szabad kezet kap a foglalkozások felépítésében, saját maga dönti el, miről és hogyan beszél a fiataloknak. A szexuális felvilágosítás mellett fontosnak tartja a prevenciót, éppen ezért megtanítja a kamaszoknak, hogyan kell észrevenni a hererákot és a mellrákot. „A fiúknak és a lányoknak is megtanítom a testi önvizsgálatot, nyilván a fiúknak kicsit nehezebb, nekik filmből vetítek le jelenetet, ami pontosan erről szól” – mondja a védőnő, aki újabban a pornófüggőséggel kapcsolatban is tart órákat.

A felvilágosító órák gyakorlata nemcsak iskolánként változik, előfordul, hogy egy intézményen belül teljesen eltérő módon kezelik a témát. Minich Eszter, az Apáczai Csere János Gimnázium egyik osztályfőnöke például külsős szakembert hívott a gyerekekhez. „Nem azért szerveztem ilyen órákat, mert kötelező lenne, hanem azért, mert azt vettem észre, hogy a diákjaimat elkezdte érdekelni a téma, és korábban megismertem egy pedagógusoknak szóló önképzőkörben egy kollégát, aki pont ezzel foglalkozik” – mondja, hozzátéve, hogy az Apá­czaiban van olyan tanár, aki saját maga beszél a szexről a diákjainak, de olyan is előfordul, hogy a védőnőt hívják be.

Halász Sárit kétségbeesett pedagógusok hívják rendszeresen, főleg azzal, hogy egy már kialakult durva helyzetet kezeljen. „Gyakori az iskolákban a szexuális zaklatás, előfordul bulikon csoportos nemi erőszak, és rendszeresen pornót néznek a pad alatt” – meséli.

„Az iskolában ismerkedtem meg a bosszúpornó jelenségével – mondja Veronika (ő szintén nem a saját nevével szerepel), aki képzőművészetet és médiát tanít egy alapítványi középiskolában –, amikor az egyik fiú a volt barátnőjéről tett fel az internetre olyan jeleneteket, amelyekben a lány durvább szexuális együttlét közben volt látható. A fiút később eltanácsolták, azonban ez egy olyan jellegű probléma volt, amiről az igazgató is azt gondolta, hogy kezelni kell. Ekkor hívtuk meg Halász Sárit.” Veronika a saját óráin is arra törekszik, hogyha úgy alakul, beszéljenek a szexről. „Médiaórán, ha egy filmben szexuális erőszakot vagy pornóba hajló jelenetet látunk, akkor erről mindenképpen beszélek a fiatalokkal.” Veronika szerint csak a tanár kreativitásán múlik, hogy foglalkozik-e a szexualitás témájával. „Voltam korábban otthonszüléssel kapcsolatban órát tartani egy fővárosi középiskolában – idézi fel –, ott nagyon könnyen eljutottunk a természetes szüléstől oda, hogy milyen lehet egy jó szexuális együttlét.”

 

Szabad asszociáció

„A hagyományos témák mellett, mint a fogamzásgátlás vagy az abortusz, alapvetően a pornóval, a szexuális visszaélésekkel és a nemi erőszak témájával foglalkozunk” – mondja Kardos Bogáta, a Patent Egyesület Kapcsolódj be! szexuális felvilágosító projektjének munkatársa, aki felvilágosító anyagokat visz az iskolákba. A projekt keretében olyan online tartalmak is készültek, amelyeket kamaszokkal közösen hoztak létre – abban bízva, hogy ezzel jobban elérik a diákokat.

Beszélgetőpartnereink mind arról számoltak be, hogy a gyerekek sokszor tele vannak tévhitekkel, nem megfelelő forrásból tájékozódnak, és hajlamosak butaságokat tényként továbbadni egymásnak. A szakemberek ezért elengedhetetlennek tartják, hogy a beszélgetés elején felmérjék, mi van a gyerek fejében. A Patentnél ezt szabad asszociációs játékkal oldják meg. „A mi jut eszedbe a szexről kérdéstől nagyon hamar eljutunk a pornóig és az abban látott jelenetekig” – mondja Kardos Bogáta, aki azt tapasztalta, hogy a lányok sokszor undorral és félelemmel beszélnek a pornóról.

A pornó káros hatásaival és a belőle táplálkozó tévhitekkel Halász Sári is gyakran találkozik: nem kevés fiatal hiszi azt, hogy egy aktusnak úgy kell véget érnie, hogy öt férfi egy térdelő nő arcára élvez, illetve a fiúk általában nem tudják elképzelni, hogy létezik olyan, hogy egy lánynak nincsen kedve az aktushoz. „A pornónak az az üzenete, hogy a nők minden körülmények között, feltétel nélkül, bárkivel bármikor képesek szexelni. Attól függetlenül, hogy az adott dolog mennyire fájdalmas vagy megalázó. Éppen ezért elég sokat beszélgetek a gyerekekkel a szex etikájáról. Bár amit én csinálok, meg amit bárki más, az csak egy ragtapasz. A szexuális felvilágosítás céljának nem azt tartom, hogy megtanítsam a gyerekeket szexelni, hanem azt, hogy a reklám- és pornóipar felől érkező káros hatásokkal szemben legyen a kezükben valamilyen eszköz, amelynek köszönhetően esélyük van megkérdőjelezni kliséket és mítoszokat, a helyén kezelni a rengeteg félretájékoztatást, és találkozni mással is, mint amit a képernyőkön látnak.”