A SARS-CoV-2 vírus okozta globális járvánnyal kapcsolatos legfontosabb idei hír május 5-én érkezett: akkor jelentette be az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO, hogy véget vet a még 2020-ban meghirdetett nemzetközi közegészségügyi vészhelyzetnek. A világjárvány azonban nem csengett le. (Az utoljára 2005-ben átfogalmazott – és a WHO tagállamaira is kötelezettséget rovó – Nemzetközi Egészségügyi Szabályzatban amúgy nem is szerepel a pandémia kifejezés.) A vírus továbbra is terjed a világban, a legkülönbözőbb országokból jelentenek megbetegedéseket, bár néhány később részletezendő kivételt nem számítva a járványosabbnak tűnő régiókból sem annyit, mint a legdrámaibb 2020-as vagy 2021/2022-es időszakban.
Korábban sok szó esett arról is, hogy a járvány kitörése óta egy sor, a SARS-CoV-2 vírus működését, terjedését, a sejtekbe való bedokkolását befolyásoló, nemegyszer segítő mutáció alakult ki. A vírusvariánsokat görög betűkkel jelölték, és közülük ugyanazon időben, globálisan több is pusztított, ami a vakcinák gyártóit, fejlesztőit is újabb és újabb kihívások elé állította. Gyakorlatilag ez év tavaszára a „vírusverseny” eldőlni látszik: már csak egyetlen változat, a nagy valószínűséggel afrikai eredetű Omikron, pontosabban annak néhány alváltozata terjed a világban, márpedig ennek tulajdonságaival régóta tisztában vannak az orvosok. A forgalomban lévő modern technológiájú (a friss Nobel-díjas Karikó Katalin és számos tudóstársa által fejlesztett mRNS-alapú, illetve a vírusvektor) vakcinák pedig jó arányban hatásosak ezzel szemben. A vakcinák zömmel a betegség kialakulásának megelőzését, illetve a megvalósult fertőzés esetén a megbetegedés súlyosságának mérséklését segítik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
