Érdemes megfigyelni,
hogyan dolgozik egy szúnyog
Miután hőmérsékletünk és szagunk alapján ránk bukkant, landol a bőrön, és elkezd hajszáleret keresni. Ehhez tulajdonképpen még bőr sem kell neki, ruhán át is megtalálja a hajszáleret, néha döbbenetesen vastag pulcsikat leküzdve. Nem minden szúrás ér: a próbafúrások alkalmával is nyom egy kis véralvadásgátlós nyálat, de ha ilyenkor észrevesszük és agyoncsapjuk, még megússzuk nagyobb viszketés nélkül. Maláriaterjesztő szúnyogok ilyenkor vérszívás nélkül is továbbadják a kórokozót. Valószínűleg a szúnyogokat is alaposan megrostálja az evolúció, és idővel a hamarabb hajszáleret találók génjei kerülnek túlsúlyba.
Ha van nálunk valamilyen szúnyogcsípés utáni after shave (kedvenc márkanevem az Antivakarin), bátran tanulmányozhatjuk a szúnyog csípési stílusát. A szívókával történő tapogatózás mellett a legérdekesebb talán maga a szúrás: a szúnyog, ha megvan a megfelelő hely, fekvőtámaszt csinál, és merev nyakkal döfi be a szerszámot. Ezután néhány másodperc alatt teleszivattyúzza a potrohát, mely szemmel láthatóan sötétül, és telik meg vérrel. Ekkor befejezi a műveletet és a fekvőtámaszt, kinyújtja két mellső lábát, a szívószál kicsúszik, és ha sikerül a menekülő manőver, a szúnyog három-négy napig pihenget, csak utána indul újra vért venni.
A gyerekeket hajlamosak azzal etetni, hogy ha nem vakarják a csípést, hamarabb elmúlik. Jelentem, számos összehasonlító vizsgálatot végeztem, bizonyos csípéseket golyóstollal megjelöltem, és azokat nem vakartam, másokat pedig, ahogy csak jólesett: a vakaratlanok nem múltak el hamarabb. Más kérdés persze az idegbeteg vakaródzó esete, amikor valaki kivakarja a csípést, és jellegzetes, gusztustalan sebbé fejleszti, amiből egyéni tehetség és mocsokbevitel függvényében akár üszkösödés is lehet.
Az ökoszisztémában a szúnyognak is fontos szerepe van. A leginkább látható, hogy zsákmányállatként táplálékul szolgál kedvenceink, a fecskék és a békák számára. Ugyanakkor lárvái, melyek különböző, a vízben lebegő gusztustalan dolgokkal táplálkoznak, testükbe építik a foszfort, aztán elrepülnek, tisztítják a vizet. Sokkal hatékonyabban, mint a kotróhajók, főleg, ha tudjuk, hogy például a Keszthelyi-öblöt azért nem kotorják, mert nincs hová rakni a trutymót. A szúnyog viszont beépíti magába, a fecske meg a szúnyogot építi be magába, és ha épp Afrikában érte a végelgyengülés, vagy megeszi egy vándorsólyom, már jól is jártunk, mert a sólyomkakával is előbbre vagyunk, mint a rothadó iszappal. A természet körforgásánál jobbat nehéz kitalálni, ezért is ellenzik sokan a balatoni szúnyogirtást - az árvaszúnyogok nélkül rövid idő alatt borzalmas állapotba kerülnének a tavak.
A víz létfontosságú
a szúnyogok szaporodásához. Aszályosabb nyarakon előfordulhat, hogy szinte alig van szúnyog. Aztán elég egy kis eső, hogy a nőstények telepetézzék a tócsákat, néhány nap múlva pedig indul is a nagy zümmögés. A peték a nagy szárazságot is elviselik, akár hónapokon át, és csak az esőben kezdődik el a gyors lárvává és kifejlett szúnyoggá alakulás. Nemcsak a lárva, de a báb alak is aktív, a víz színén lebegve gyorsan reagál a fényviszonyok változására, elsősorban természetesen egy fenyegető árnyék megjelenésére. Ilyenkor igyekszik a mélybe merülni, de mivel a levegő oxigénjével él, hamar vissza kell térnie.
Előfordulhat, hogy a szúnyog szárazon petézik, a peték pedig annyira ellenállók, hogy akár több évig is elvannak, míg nem teljesülnek a lárvává alakuláshoz szükséges elvárások: nedvesség, meleg, pára, százezer dollár használt bankjegyekben. Kevés állatfaj telel ilyen változatosan: a petéken kívül áttelelhetnek a lárvák, de a kifejlett szúnyogok is, igaz, csak a megtermékenyített nőstények, egy-egy kevésbé hideg pincében. Az ivadékok közül elsőként a hímek kelnek ki, és a magas szúnyoghalandóság miatt (naponta akár 30 százalékuk is elpusztulhat) azonnal a nőstények keresésére indulnak. Alig egy hetük van, hogy továbbadják a génállományt, aztán elpusztulnak. A hímek tehát nemcsak azért nem csípnek, mert nektárt nyalogatnak, hanem mert ilyen rövid ideig akár ennivaló nélkül is ki lehet bírni. A nőstények felháborítóan hosszabb ideig élnek. Átlagos élettartamuk hat hét, de ideális körülmények esetén, például egy kalodába zárt rab cellájában, fél évig is húzhatják.
Gyerekkorom szúnyogos éjszakáin arról ábrándoztam, milyen nagyszerű lenne valami jó messzi helyen felállítani egy kád vért, ami odavonzaná az összes szúnyogot, én meg alhatnék végre. Nos, a kísérletek tanúsága szerint teljesen felesleges volna: a vér aminosavai és ammóniáktartalma még kétezerszeres hígításban is ötször nagyobb vonzerőt gyakorolnak a szúnyogokra, mint a víz, ami ugye petézésre kiváló, tehát az is közel áll szívükhöz. Vérfürdő előtt következésképp mindig készítsünk oda egy kis szúnyogriasztót. A vérszagon kívül a hőmérséklet és az általunk kilélegzett széndioxid is elárulhatja tartózkodási helyünket, tehát ha el akarunk bújni előle, nemcsak alumínium hőszigetelő takaróra, de gázálarcra is szükségünk lesz. Bár abból valószínűleg kijut a széndioxid.
A szúnyogot éjjel
elkapni
szinte reménytelen. Ha felkapcsoljuk a villanyt, gyorsan elmenekül - illetve tulajdonképpen nem menekül gyorsan, hiszen sokkal lassabban repül, mint a légy, de már akkor elkezdi a visszavonulást, amikor feltápászkodunk, és a villanykapcsolót keresgéljük. Hallása kiváló, még az egyébként hallószervvel rendelkező kétszárnyú rend többi tagjához viszonyítva is. A szúnyog füle a csáp második ízén található, és amivel a szúnyog hall, azzal mi a nemét határozzuk meg. A nőstény csápján csak egy kis dudornyi kiszélesedés van, ezzel ő is megtalálja a csapatba verődött hímek zümmögését, de a hím hallása az igazi. Neki már egy kis tollpamacs van a második csápízén, így aztán bizonyára legalább olyan pompásan hall, mint a bojtos fülű állatok, a hiúz vagy a füles bagoly. Pedig nem: a hím szúnyog csak a saját fajtájának nőstényei által keltett zümmögést hallja. Persze az is lehet, hogy hallja az összeset, csak az nem érdekli, és csupán a fantáziátlan szúnyogkutatók hiszik, hogy akkor már nem is hallja őket. A bojtnak pedig mi is hasznát vesszük, ha kitör a szúnyogpánik: ha bojt, akkor hím, tehát nem fog megcsípni, legfeljebb majd a lányai.
Amennyire gyűlöletes állat, annyira sérülékeny is: a látványosan szerencsétlen lószúnyogokhoz például lehetetlen úgy hozzáérni, hogy maradandó károsodást ne okozzunk. Ezek ugyanolyan programozott károsodások, mint amikor egy modern autó porrá törik, de az utasok épségben szállnak ki.
A lószúnyognak rengeteg természetes ellensége van, és a leváló alkatrészek ugyanazt a szerepet töltik be, mint a leszakadó gyíkfarok: míg a ragadozó a konccal bíbelődik, az áldozat megmenekül. Emiatt nehéz a foglyul ejtett szúnyogot halálra kínozni: hiába nincs rajta látható külsérelmi nyom, többnyire olyan mértékben károsodott az érzékeny test, hogy fél percen belül ki is múlik.
Nem röpül olyan látványosan jól, mint rokona a kétszárnyúságban, a légy, de félteni sem kell. A legkönnyebben megfigyelhető lószúnyog szánalmasan esetlenül csapódik ide-oda, de a kis vérszívók elég jól uralják a levegőt. Széles skálán változtatják a sebességüket, egy helyben lebegni is tudnak, ami precíz fülcimpára szálláskor jól jön, és meneküléskor is tudatos elkerülő manővereket hajtanak végre. A széllel nem birkóznak meg, de szélben a legyek, méhek, darazsak is megülnek a fenekükön - egyébként a szeles esték fő előnye, hogy olyankor nincs szúnyog. Repülési tudományának csúcsa, hogy esőben is biztonsággal fedezékbe jut, pedig a testéhez képest egy-egy esőcsepp sebessége és tömege olyan, mintha bennünket minden lépéskor szájba rúgna egy ló, úgy kéne átmennünk a zebrán.
Bármennyire kedveljük is az ökoszisztémát, bármennyire drukkolunk is a Greenpeace-nek, amikor harcba indulnak egy korallzátony megmentéséért, és bármennyire környezettudatos népségnek képzeljük magunkat, amikor hajnaltájt meghalljuk az ismerős zümmögést, és érezzük, hogy a talpunkat, a homlokunkat, a fülünket és a kézfejünket már meg is csípte, könnyen támadnak bűnös gondolataink. Például hogy ott rohadjon a Kis-Balaton, napalmozzák le az egészet, csak a szúnyogok is dögöljenek meg mind egy szálig, engem meg hagyjanak békén aludni egy hermetikusan zárt, szúnyogmentes betonszarkofágban. Szép dolog a bosszú, de még jobb
a megelőzés
Sokan végzetesen alábecsülik a szúnyoghálót, pedig annál ma sincs jobb. A szúnyoghálóipar is nagyot fejlődött, ma már nem kell keretet csináltatni és fixen felrakni a ronda sötétzöld műanyag szúnyoghálót. Lehet öntapadós tépőzárat tenni a keretre, és arra szezonálisan felhelyezni a kis fehér anyagot. Minden barkácsáruházban kapható. Elég jók az aeroszolos szúnyogriasztók: bőrre egy kis kenőcs, ruhára a spray. A horgászok sokat mesélhetnének az elektronikus, ultrahangos szúnyogriasztókról: én egyszer teszt közben azzal próbáltam elkergetni az egyik szúnyogot, amelyik végül leszállt a hangszóróra. Hangulatos dolgok a kerti partik sztárjai, a szúnyogriasztó füstölő és gyertya, melyek talán a gyengébb idegzetű szúnyogokat el is riasztják. Csípni csak a vehemensebbje fog, az meg már nem is fáj annyira.
Winkler Róbert
