Február 6-án földrengések rázták meg Törökország déli és központi részét és Szíria északnyugati és északi területeit. A legerősebb, 7,8 magnitúdójú az utóbbi évszázadokban példátlanul erős volt, a számos utórengés és a más országokban tapasztalt földmozgások nyomán elterjedt, hogy akár Magyarországig is elérhetnek. Harangi Szabolcs geokémikus, vulkanológus, az ELTE Természettudományi Kar Földrajz- és Földtudományi Intézetének igazgatója, a Tűzhányó blog szerzője azonban megnyugtat: a tudomány ellentmond ezeknek a félelmeknek. Az ő segítségével nézzük meg, mit tudhatunk a tragikus eseményekről.
„Egy nagyon veszélyes zónát mozgatott meg a február 6-i földrengés a Kelet-Anatóliai törésvonalon, amely legalább ötszáz kilométer hosszú. A legnagyobb oldalirányú elmozdulások 6-8 méteresek, a felszínen 3-4 métert is kitehetnek, ezek – mivel a földrengés epicentruma sekély, 15-17 kilométer mély – a felszínen is látszottak, mint például a széttolt utakról vagy elhajlott sínpárokról készült felvételeken. De van, ahol jóval kisebb elmozdulás történt, itt előfordulhat, hogy feszültség maradt a kőzetlemezek között, s így még számos utórengés következhet be.”
Törökország és Szíria tektonikai szempontból rendkívül bonyolult terület, itt találkozik az Anatóliai-, az Arábiai- és az Afrikai-kőzetlemez, az Észak-Anatóliai és a Kelet-Anatóliai törésvonalak mentén évente mintegy 6-10 milliméteres elmozdulást mérnek nyugati irányba.
Az ELTE professzora elmondta, a február 6-i tragédiát valójában egy „dupla” földrengés okozta: „Először egy 7,8-as, aztán egy 7,5-ös földrengés történt, de nem pontosan ugyanazon a törésvonalon. Azt mondhatjuk, hogy a második indukált rengés volt 40-50 kilométerre az első helyétől.” Harangi arra is figyelmeztet, hogy az első rengés utáni két hétben több mint 8000 utórengést regisztráltak, amik még akár egy évig is tarhatnak, de az erejük exponenciálisan csökken. Előfordulhatnak azonban erős utórengések is, mint például ami február 20-án történt, és aminek az ereje elérte a 6,5-ös magnitúdót. Nagyságuk azonban többnyire 5-ös magnitúdó alatt volt.
Nem lehet előre jelezni
A közösségi médiában több olyan poszt is született, amely azt sugallta vagy állította, hogy a török földrengést egyesek megjósolták, csak a döntéshozók nem hallgattak rájuk. Harangi Szabolcs azt mondja, a szeizmológusok nem jósok. „A Kelet-Anatóliai törésvonal ötszáz kilométer hosszú, és nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mikor, melyik pontján, milyen erősséggel és milyen mélységben pattan ki földrengés, márpedig ezek az adatok mind kulcsfontosságúak a tökéletes előrejelzéshez. Azt tudjuk csak vizsgálni, melyek azok a területek, ahol a kockázat nagyobb, a kőzetlemezek irányából pedig az erősségre csak hozzávetőlegesen lehet következtetni.”
A legerősebb földrengéseket, amelyek meghaladják a 9-es fokozatot a Richter-skálán, azok a földmozgások okozzák, amikor egy kőzetlemez a másik alá bukik.
Nem kell félnetek jó lesz
Az elmúlt hetekben több földrengést regisztráltak Romániában is, február 13-án 5,2-es, másnap 5,7-es erősséggel. Az egyiket Hódmezővásárhelyen is érezték.
„A romániai földrengéseknek nincsen köze a Kelet-Anatóliai törésvonal mentén zajló rengésekhez – mondja Harangi Szabolcs –, ezek más-más törésvonalakon, más kőzetlemezek mozgása folytán pattantak ki.”
Magyarország nem teljesen védett a földrengésektől, időszakonként itt is történnek komolyabb földrengések. „Ötven-hatvan évente tapasztalunk 5-6-os magnitúdójú rengést. Tudjuk, hogy 1763-ban, Komáromban történt egy 6,5-ös erősségű földrengés, a legutóbbi pedig 1956-ban volt Dunaharasztinál, ami 5,6 magnitúdójú volt. Berhida, Oroszlány, Eger környékén ugyancsak előfordultak érezhető földmozgások, de szerencsére az országban nem kell a törökországi rengéshez hasonlóra számítani.”
Ez látszik Magyarország szeizmotektonikai veszélyeztettségi térképén is, amit a Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet a Geomega Kft.-vel közösen készített. (Nagy méretben itt elérhető.)
Magyarország területét délnyugat irányból éri nyomás, ami az Adriai-kőzetlemez mozgásához kapcsolódik. Keleten viszont az Ukrán földpajzs akasztja meg a mozgást. Így a térségünk egyfajta „satuban” van. Ez a nyomófeszültség általában különböző törésvonalon okoz elmozdulást és ezzel járó földrengést.
Harangi szerint más a helyzet Romániában, ahol a legújabb mérések szerint nem kis esély van rá, hogy a Kárpát-kanyarban nagyobb földrengés történhet, ami nagy rombolást okozhat Bukarestben és a környező térségben. „Sokan emlékeznek az 1977-es romániai földrengésre, amely 7,2 erősséggel rázta meg az ország délkeleti részét. Sajnos azóta sokat lazítottak az óvintézkedéseken és a biztonsági kódokon, így egy friss felmérés szerint, ha bekövetkezik ismét egy ehhez hasonló nagyságú földrengés, akkor több százezer ház dőlhet össze, és ez akár 40-50 ezer áldozattal járna.”
Akkor kell rákészülni, amikor nincsen
„Kényes kérdés, hogy mit lehet a politikusokon számon kérni – véli a professzor. – De nem vagyunk tehetetlenek a földrengésekkel szemben, hiszen a veszélyeztetett zónákat ismerjük, azt is, hogy milyen anyagi javak, épületek vannak veszélyben. A döntéshozók dolga elsősorban az, hogy elősegítse a tudósok munkáját, akik aztán előállnak azokkal a javaslatokkal és kockázatelemzésekkel, amikből a politikusok dolgozhatnak. Fontos lenne akkor is megtartani az építési normákat, ha az utolsó földrengés tíz-húsz éve történt, és frissen tartani a lakosság tudását arról, mit kell tenni tragédia esetén. Akkor kell a földrengés ellen tenni, felkészülni, amikor nincsen földrengés.”
